Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Ma huszonöt éve virradt fel ama szomorú nap, melyen a magyar Parnassus egyik legragyogóbb csillagát vesztette el. A segesvári csata volt ez.

Az öröknevü költő, ki egész életében a szent szabadságért lángolt, s már kora ifjúságában esküt tőn, hogy mindig a zsarnokság ellen fog küzdeni, — ki egész életében a szerelmet dallá, szerelmét egy eszmény, és szerelmét hazája iránt, e napon vérzett el a nagy eszméért, melynek zászlóvivője és har- czosa volt.

„Tied vagyok, tied, hazám,

£ szív, e lélek,

Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek.

igy dalia Petőfi, s hogy ez nem puszta szó volt, megmutatá azzal, hogy midőn a nemzet fegyvert ragadott függetlensége, önállósága megvédésére, ő is felcserélte a lantot a karddal s a küzdők soraiba állott, s ezzel erősítette meg „legszebb versé “-ben mondott szavait:

„S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt irom : Halál I.. .“

Csak egy gondolat aggasztotta a harczias szellemű költőt, melyet egy gyönyörű költeményében mondott el:

Petőfi halála

(1849. Julius 31.)