Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
90 HEGYESI MÁRTON 1848. őszén leégetett Fehéregyháza falu közelében az ágyuk mögött vagy a falu fogadójának udvarán volt. Elmerült a harcz szemlélésébe s időnként el-eltávozott, hogy jobb áttekintést szerezzen ; egyideig délután a falu egyik sütőkemen- czéjén ült, közben-közben jegyezgelve egy zsebjegyzőkönyvbe, majd a falu előtt elfolyó patak fölött levő hid karfájára dőlt s egy félórahosszant onnan szemlélve az ütközet folyamát, mindaddig, míg egy ágyúgolyó alig 30 lépésre csapott le tőle s fölverte körülte a port, mely után hosszasan törülgette szemeit zubbonya szárnyával. Ezután beljebb jött s hátát a falu kapuzábjához vetve, újra annyira belemerült az ütközet hova tovább izgatóbbá váló fejleményeinek megfigyelésébe, hogy észre sem látszott venni azt az iszonyú ordítást, mely az orosz dzsidások által megrohant s szétvert honvédzászlóaljból tört elő. Lengyel odakiáltott Petőfinek, rámutatva a fenyegető veszedelemre. Petőfi csak annyit jegyzett meg: ifpotomság» s ott maradt a helyén. Lengyel futott a lovához s azon még idején kiért a bekerített körön kívülre s egy dombról visszatekintve, még fölismerni vélte a futó Petőfit, az országút egyik kanyarulatánál. Eddig tart a Lengyel előadása, mely a többféle megtámadások tüzét is diadalmasan állotta ki s melyet Ferenczy Zoltán is, aki Petőfire vonatkozólag egész könyvtárt böngészett már össze, Petőfit illetőleg hitelesnek fogad el. A Gyalókay czikke szerint az ütközet alatt ő is többször találkozott Petőfivel, találkozott közvetlenül az utolsó pillanatban is s hivta azt magával a kocsijához, de Petőfi kirántván kezét az övéből, a töltésről lerohant s oldalt a hegyoldal felé menekült. Egy tény, az, hogy akármerre igyekezett menekülni, nem menekülhetett el, mert őt többé ezen ütközet után soha senki nem látta; az a több helyről felmerülő hir, hogy itt is, ott is látta még ezután valaki Petőfit, csak ámításon és önámi- táson alapult. Lehetetlenség is azt föltételezni róla, hogy ő, ha életben marad, hirt ne adott volna magáról nejének, kit annyira imádott s barátainak, s hogy föl ne hangzott volna még lantján legalább egyszer a haza bukása fölölti égető keserv jajjszava.
