Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
PETŐFI HALÁLA. 91 Az is tény, hogy elestét nem látta senki, mert azok közül, kiket a vad kozákhad bekerített, nem maradt életben senki. Azt sem tudjuk tehát, hol nyugszik a csendes hant alatt, nem zas'artatva többé az Egy gondolat által. Heydte később azt beszélte Székely-Kereszturon, hogy midőn az ütközet után Lüders-szel kilovagolt a csatatérre, azon a tájon, hol Lengyel utoljára vélte látni Petőfit, egy halott feküdt az út mellett, átszűrt mellel. A halott, a menynyire megfigyelhette, szőke, hegyes szakállu ifjú volt, zsebei ki voltak forgatva s mellette egy csomó összeirogatott papír feküdt. Lengyel azt Petőfi holttestének vélte s ha sejtelme nem csalt: akkor Petőfi abban a kisebb sírban az országúitól 5—6 lépésnyire van eltemetve. * Akárhol van eltemetve, emléke érczbe öntve meg van örökítve hazánk fővárosában, a Duna partján és Segesvár piaczán is, szelleme pedig ottan fog dobogni minden magyar szivében, a mig csak a szabadság szeretete és a szerelem dobogtatja a sziveket. Sőt nemcsak minden magyar szivében, hanem minden művelt férfi és hölgy szivében, mert Petőfi ma már nemcsak a mienk, hanem művei lefordítása nyomán az egész művelt világé. Dicsőségünk volt, mig élt, s dicsőségünk halálában is. Foglaljuk nevét áldó imádságba ma és mindenha. És ne sirassuk kora elhunyták Hiszen az évek hosszú sora úgy is megenyhitette már azt a fájdalmat, melyet a nemzet 50 évvel ezelőtt legnagyobb költője eltűnése fölött érzett szivében fölviharzani. Ne sirassuk; hiszen boldogan halt meg, szerettetve s még mindig a győzelem reményében. S nem élte meg szeretett hazája bukását. Jól járt, hogy meg nem érte. Megmenekült a vérpadtól vagy az öngyilkosságtól, mert az a honáért és a szabadságért rajongó szertelen lélek sem külföldön, sem a rabhazában nem tudott volna megélni. S ha a dicsőség csillaga, ez az üstökös, lefutott vala is akkoron egy időre ismét a magyar égről, Petőfi megmaradt nekünk örökké ragyogó csillagul költészetünk egén. »»X«*
