Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

älkotmäny, Mi nein, az alkotmány megadása ellen vagyunk, mert. hisz mindjárt az an- nexió után elsők voltunk, akik azt hangoztattuk, hogy a monarchiának egyetlen talp- alattnyi területe sem lehet, amelyet abszolutisztikus módon kormányoznak. De azt követeltük s ma is azt követeljük; hogy a

aanak idejében Goethe és Schiller között. Gyulai barátságának buzdító és fölemelő hatása volt Arany Jánosra, mig Arany János vonzalma viszont Gyulait serkentette munkálkodásra. A magyar költészetnek abban a korában, amikor Arany és Gyulai közt a barátság szövődött-fonódott, ennek a barátságnak a költészetre is kiterjedő hatása volt.

De mily remek emléket állított Gyulai Katona Józsefnek, Széchényi Istvánnak és másoknak, akiknek tevékenysége híven s tisztán tükröződik Gyulai munkáiban. Sem azóta, sem azelőtt hatalmasabb s mélyebb esztétikai müvek nem jelentek meg a magyar irodalomban. Az ő nevét is halhatatlanná teszik ezek az esztétikai müvek. Nemcsak a bírálat és látás mélysége az, ami ezeknek a müveknek -maradandó értéket ád, hanem ,.z eszközök előkelősége, tisztasága és a meggyőződés haj that lansága is. Minden együttvéve: a stíl kristály-világossága, az erő, mely bírálataiban lakozik, az alkuvá« minden néven nevezendő hiánya az észközökkel és modorral együtt, mely Gyulai sajátossága volt, méltán megszerezte és megtartotta végig geki- a legnagyobb magyar bíráló elnevezést.

Hogy az ilyen bíráló a kortársak haragját. vagv legalább animozitását fölébreszti, azon-senki meg nem ütközik. A vád nem neműit el, hogy több epéje van, mint szive és gáncsot vetni jobban szeret, mint magasztalni. Azok legalább, akiket megbírált, szívesen és hangosan kolportálták ezt róla. Sőt

niát és Herczegovinát teljesen osztraK ivedre fogja játszani akarni. E tényre a magyar politika vezető embereit már ezúttal is szükségesnek tartjuk figyelmessé tenni, nehogy ismét egy olyan fait accompli elé kerüljünk, mint az országos tartományok fejének kinevezésénél történt,

voltak, akik azzal vádolták, hogy hiú is volt arra, hogy félelmes és epés kritikusnak tartassák. Annak idej éhem személyes kontrover- ziája is volt néhány íróval és költővel. Tóth Kálmánnal párbajt is vivőit s ekkor az önérzetében megsértett bajai költő czombon lőtte Gyulait. Párbaj után kibékültek az ellenfelek. amint illik is magyar költőkhöz. Gyulai, akinek nagy fájdalmai voltak, kezet nyújtott Tóth Kálmánnak.

— Kitünően tudsz lőni, Kálmán, — mondotta a megsebzett Gyulai, — de rossz verseket Írsz.

Tóth Kálmán nevetett, hogy még megsebezve sem feledkezett meg kritikusi voltáról.

De éppen ez volt Gyulai legnagyobb karaktervonása. Semmiféle helyzetben, semmiféle veszélytől sem visszariadva nem zárkózott el meggyőződésének hangoztatása elől. S lm lehet is, hegy volt valami hiúság abban, hogy rettentbetlein kritikusnak tartsák, de néni mutatkozott másnak, mint amilyen volt. Hozzászokott a nagy arányokhoz s nem tudott elismerő szavakat talájni a kicsinyek iránt. Nagyon nagy mértéke volt s erről a mértékről nem akart lemondani. Ez a nagy mérték vezérelte, amikor évtizedeken át a „Budapesti Szemlé“-t irányította, mely az Akadémia hivatalos orgánuma volt. Nem ve t tudomást másról, csak óly müvekről, amelyek megütötték az ő mértékét. Éppen ezért nem minden jogosultság nélkül mondották,

nyu'j i/cxDoamaJv «XII cl uty __

f

üggetlenségi pártnak legalább felét megszerzi a többségnek. Ausztriával pedig a készfizetéseié

felvétele, a bankkérdésben a teljes paritás, és olyan financziális kérdések dolgában kell meg- egvezésre jutni, amelyek az osztrák pénzügyi * I

hogy az Akadémia szemléje nem tükrözi a korszakot, hanem orgánuma egy gáncsot vető kritikai elmének. . r . Ilyen volt. mint bíráló. Mint költő azonban nem érte el bírálói nagyságát. Van néhány maradandó értékű költeménye, de a kritikai szenvedély, mely benne elsőrangú volt, nagyobb volt benne, mint az a szenvedelem, amelyre a nagy költőnek van szüksége, hogy költői müvei örök életűek legye* nek. Lírai emelkedettsége sem tudott arányain túl nőni. Hullámai nem csapkodtak tulmagasan. Hiába tüzelte önmagát; ném tudott igazán izzóvá lenni. Bizonyos korszakokon túl költeményei nem is fognak már élni s csak az irodalom fogja őrizni azokat olyanok számára, akik minden korszak költészetével meg akarnak ösmerkednL

Éppen ennek a szenvedélynek az aránya volt áz, amiért azt hozták föl ellene, hogy a „Bomhányi“-t éppen azért nem tudta befejezni, mert oly ponthoz ért, amikór a költőnek igen nagy szenvedelemre van szüksége. A kérdésre ő maga nem válaszolt soha. LeI bet, hogy belátta, vagy érezte ennek az igaz- [ eágát. Elvégre is, aki mások fogyatkozásait oly világos szemmel látta mindig, nem zárkózhatott el egészen a maga fogyatkozása elől sem.

Mint elbeszélő szintén az előkelők közé tartozott; de elbeszélései inkább rajzok és karakterfestések, mint novellák. A novella- stil é6 az életrajziró és bíráló stílje sajátsá-