Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
\ .XJXTV'Z-iJs: évfolyam. Nagyvárad, vasárnap, I89S. Julius 30 T7B-Hc szám. JUoftzetési feltételek: Szétküldéssel Helybea: Negyedévre 8.— *^lévre 6 — fcjgésjt évre 12.— Vidékre postával: Negyed évre 8 50 Fél évre 7.— Egész évre 14.— Kiadó-hivatal: Cosaatk L s j o p-uIcíul, (Biharmegyei takarékpénztári épület), borán hirdetőnek és az előflzetéa-dij&k küldendők. Egyes szám ára 6 kr. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELYÜPÄRT KÖZLÖNYE. Hirdetések dija: 6 hasábos petit soréri egyszer —- 6 kr. Háromszor és többször — — — 4 kr. Nyilttér 4 hasábos petitsorért — 20 kr. Bélyegdij minden hirdetés és nyilttérért — — — — — 80 kr. Reklám soronként — — — — 1 f*C Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmeyyai takarékpénztári épület). Kéziratok vistua nem küldetnek. « Petőfi emléke. Nagyvárad, julius 29. A Petőfi-ünnep sokkal nagyobb arányokat öltött és sokkalta fényesebb lett, mint tervezői kontemplálták. Megmozdult az ország szive s mint egy varázsütésre városok, tör vényhatóságok léptek sorompóba, egymással versenyezve, hogy ezt valóban országos- ünnepet minél maradandóbb emlékűvé tegyék késő unokák előtt is. Örvendünk ennek a felbuzdulásnak és hallhatatlan költőnk méltó megtisztelése mellett a magyar közszellemnek termékeny föléledését üdvözöljük benne. Ez a mostani ünnep hazafias, nemzeti és irodalmi lett és ezzel szerencsésen megteremtette a példát, miként egyesülhet hazafiság, nemzeti érzés és az irodalom tisztelete egy akczióban. Az újabb kor különös fejlődése a politikát egészen elválasztotta az irodalomtól, még pedig ez utóbbinak rovására. Az irodalom elhanyagolt oltár, melyen nem áldoznak azok, a kik az ország ügyeivel foglalkoznak. Nagyon közel volt a veszedelem, hogy a Petőfi-ünnep is vagy puszta irodalmi ünnepség lesz vagy kihegyezett tendencziával politikai színezetű ünneppé alakul. De hála Is tennek nem igy lett. Az eszme világosan és tisztán kidomborult: a magyar nemzet lerójja kegyelete adóját a magyar irodalom halhatat lan harezosának, a ki dalaival megedzette a magyarság lelkét, eszméket adott és a haza szeretet lángját élesztette. Az ünnep országos jelentőségű lett, de nem a politika tette azzá. Azzá tette a nemzet megismerése, hogy a költő hatása kihat az ország nemzeti fejlődésére, hogy az irodalomnak nemcsak kulturális, hanem nemzetfentartó hivatása is van. Ezért vesz rész' lenne az ország minden osztálya a politikusok minden tábora, mert ebben a megismerésben csak egyenlő vonások vannak s nincs benne elválasztó tenden- czia. Innen van az, hogy ime ma egy szívvel s lélekkel jelenhetik meg az egykori harcz- téren Segesvárit a függetlenségi párti és a szász képviselő, mert az a hős, a honszeretet példányképe, a legelső és legnagyobb magyar népköltő, akit ott ünnepelnek fölötte áll a napi politika megkülöm'böztető árnyalatának, a pártérdekeknek és politikai törekvéseknek. A Petőfi-kultusz ezzel diadalmasan meghonosodik, hogy nagy misszióját a nemzeti élet kebelében gyakorolhassa Mert ennek keretéből kell kifejleszteni általában a nemzeti alapon épülő szellemkultuszt. A csira megfo- gamzott, de ki is kell fejlődnie, hogy esz mei életünk ne maradjon meg az egyoldalú politikai irányban. Wlassics Gyula miniszter igen szépen és világosan kifejtette: a nagyoknak megbecsülése mennyire erősiti a nemzeti öntudatot. Nagyjaink pedig számosán vannak, akikre büszkén hivatkozhatunk, mi kor számonkérik tőlünk, mivel szolgáltuk mi Európa kultúráját öe hatásuk a lelkületűnkre csak úgy van, ha em éküket ápoljuk magunkban, odatartjuk az ország szeme elé és átplántáljuk mindenki leikébe a megismerést, mit jelent nekünk az ő nagysága s mit miveit, hogy nagygyá lett. Röviden: a magyar nemzeti érzületből hiányzott eddigelé a kulturális hagyományok iránt való érzék, ezt az érzéket kell majdan kifejleszteni. Hatalmas kezdet a Petőfi ünnep, de kezdetnek nem szabad megmaradnia. A magyar irodalom talán többet tett hasznosat a politika érdekében, mint akármely más irodalom. Ezt az áldásos kihatást eltüntette az alkotmányos rend helyreállta, de erkölcsi nemesitő hatásainak hasznát ma is láthatjuk. Sokat vártunk ebben a tekintetben a Petőfi ünneptől s várakozásunkban nem is csalatkoztunk. Országra szóló, igaz együtt érzéssel megült fényes ünnep az, mely mélyebb benyomás nélkül nem hagyhat egy lelket sem. De ezt a benyomást tartóssá is kell tenni a magyar nemzet szivében s a mikor csak alkalom kínálkozik arra fel kell frissíteni, meg kell újítani. Ha menten minden parciális törekvéstől, ha az ország törvényhozói, a törvényhozást intéző egyeb faktorai tisztelettel meghajolnak az irodalmi nagyságok előtt, úgy ezzel ismét visz- szaszerzik az irodalmat munkatársul a maguk nagy munkájához. És ehez a kecsegtető reformhoz a Petőfi nevével kezdünk hozzá. Az ő lángleikének az emlékezete mutatja meg im az igaz utat a jövendőhöz. Nagy név ez, mely századok múlva is kitör a sírjából, mint minden, ami Petőfitől való. Legyen is áldott, ezerszer áldott az ő szent emléke! A kormány éa a bankegyezmény. Tudvalevőleg az osztrák-magyar bank szeptember közepén tartja közgyűlését, amikor a két kormány és a bank intézősége közt létrejött megállapodásokat a részvényesek elé terjesztik. A kérdéssel foglalkozók azt hiszik, hogy a közgyűlés nagy elismeréssel fogja jóváhagyni a megállapodásokat, mert azok sokkal kedvezőbbek a bankra nézve, mint a monarchia államaira, különösen pedig Magyarországra nézve. A bankparitás nem elégiti ki teljesen MagyarT A R C Z A. Apotheosis. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára irta: Jókai Rfiór*. Háttérben Petőfi érezszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal „Petőfi ház", párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznyay, Kerényi, Bérczy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G, Irinyi, Vasváry, stb. Szabadság nemtöje: fején diadem, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, láncz- czal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá. Nemtö. (Tompa, gyászoló hangon.) Nem magad estél el: veled együttt szálltak Emléktelen sirba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad, A rombadült ország, Szegény Magyarország, — A sirt íölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Ur lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kinozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen Csak egyet nem tudtak : mely szivedből szállt ki. Melynek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e iidérezhozó éjszakának vége. S szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jövő a múltat. Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben. Él még magyar nemzet, él még magyar Isten. Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Almában, hogy halál ne legyen belőle. Eltartott ez álom egy emberöltőbe. „Ne rettegj jövődtől, múltadat ne vesd meg!“ Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hívek voltak, azok még hivebben. Idegen lelkekből honszeretők lettek. S az ég meghallgatta a holt költő dalát: Remény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után felhozta hajnalát, Bilincsét, lánczait a nép szétszakgatta. S a nemzet föltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény, majd napfény derül.) Nemtő. (Ketté szakítja a kezén levő lánczokat.) Hajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kellő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérczet, A te érezalakod, visszanyerve élted. Érezből volt a szived, mig dobogott élve ; De égett a haza és szabadság névre. Most érez vagy egészen : hát szív vagy egészen Fejedet az égig emeled merészen; S szemednek engeded, hogy a napba nézzen. S napnál fényesebbre : feltámadt hazádra Ez imádott földre, bérczedre, rónádra; Bérezek, rónák hazaszerető népére. Kit isten teremtett a saját képére. Kiben az ősöknek buzog honfi vére. Lásd és hevüljön át érezalakod tőle, Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálványnyá a szabadság nemtője. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve, S dobbanjon érezszived tulvilági kéjbe. (Nemtő ledobja kezeiről a lánczoSat,.) Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a.szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen, Árulás daemona nem győz honszerelmen. Az utolsó hang, mit földön élve hallal, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrah ! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermő kalászt aratva kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba.
