Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
XVII. évfolyam Körmend, 1899. julius 30. 31-dik szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. ELŐFIZETÉSI ÁR : írt. — 4 2 „ — 1 „ — — 35 Egész évre . Fél évre . Negyed évre Egy hóra Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőséghez, a hirdetmények, előfizetési pénzek és hirdetési dijak bérmentve A „körmendi könyvnyomda részvénytársaság“ czimére a kiadóhivatalba K O R- M E N D R E küldendők. BAVIDEK TÁRSADALMI, ISMEREIIERJESZIÖ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, H IRDETÉ SE KR E nézve a lap egy oldala 6 részre van beosztva, 1 rész bélyegdijon kivül 1 frt. TÖBBSZÖRI HIRDETŐK ÁRLEENGEDMÉNYBEN RÉSZESÜLNEK. Hivatalos hirdetések a hivatalos árszabály szerint eszközöltetnek. Nyllttér petitsora Bérmentetlen leveleit nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak PETŐFI w>nnmw Az a mozgalom, melyet a magyar nemzet legnépszerűbb, legnemzetibb költőjének, Petőfi Sándornak halála 50-ik évfordulója alkalmára terveztek s készítettek elő a hivatottak a jubiláns évforduló idejére — egy hatalmas és igazán dicséretre méltó nemzeti ünneppé nőtte ki magát. Megmozdult a magyar társadalom szine-java s Kárpátoktól Adriáig szinte nem marad város, vagy nagyobb község, a hol a nagy költő emlékét föl ne újítanák, illetve ünnepet ne szentelnének. A fő-ünnep ott lesz a segesvári harczi síkon, hol utólszor látták élve a népköltők királyát s a hol talán valami durva muszka közkatona dárdája járta át a nemesen érező szivet. . . A hivatalos ünnep, melyen részt vesznek az ország hivatalos küldöttségei és a különböző testületek s hódolók ezrei, bizonyára impozáns lesz azon a területen, hol annyi bős vére festé pirosra a harczi síkot, de lelkes hódolat s őszinteség tekintetében az ország számos helyein rendezett ünnepélyek sem fognak annak mögötte maradni. A ünneplők között állhat városunk közönsége is. A helybeli lelkes iparos ifjúság önképző köre kezdeményezte azt, hogy a nagy költő halálának jubiláris évfordulója nálunk se múljék el nyom nélkül. Elismerés illeti meg őket ezért mindazok részéről, kik a köznapi élet sivárságából kiemelkedve, nemcsak az önérdek bálványának hódolnak, de az emberi lélek nemesebb eszményeiért is lelkesülni képesek. Ezen kezdeményezett ünnepély rendezését egy — a társadalom szélesebb rétegéből alakult — bizottság vevőn kezébe, az emlékünnep ma este fog megtartatni. Ezen az ünnepen le kell omlania mindazon válaszfalaknak, melyek egyleteket, felekezeti, társadalmi osztályokat manapság — sajnos mindinkább — egymástól elválasztanak. Mert Petőfi, e legnagyobb népköltő, édes mindnyájunké. Reméljük is, hogy Körmend város hazafias közönsége a mai napon önmagához és a nagy költőhöz méltóan fog ünnepelni. Hódoljunk a nagy költő szellemének. F. I A RÁBA VIDÉK tárcsája, A székely leány kedvese. — Udvarhelyszéki rege. — Sok leány szerette Petőfit és sok magyar •hajadon keblében doDOg sebesebben a nagy költő nevének kimondásánál a szív, de habár ezeren szerették, mégis leghívebb volt hozzá a székely leány. Csatáról-csatára kísérte a Bem apó honvédjeinek táborát, hogy mindennap legalább egyszer láthassa imádott kedvesét, titkos szeretőjét — Petőfit. így kísérte véres csatákról-csatákra. Ott volt közelében akkor is, mikor a Segesvára mellett elveszített harczból menekült a vezér és tábora, de Petőfi eltűnt. A székely leány kedvesét, a költőt ott találta meg a csatamezőn elesve. Sebeiből piros vér folyt, de élt. Gondosan fölkarolta, erősitó italokat öntött a szájába és mindaddig mellette maradt, mig magához nem tért, hogy álruhába öltöztetve, aztán megszökhessen vele az éj homályos, sötét fátyola alatt. Az első éjszaka csupán egy szőllőcsősz omladozó viskója volt a hely, hová meghúzták magokat, de itt nemsokáig maradt vele, biztosabb helyet keresett, hol nem háborgatják drága betegét szüntelen, hol nem kell minden perczben remegni a legkedvesebbnek élete miatt. Ezért fölsietett rejtek ösvényeken az öreg Hargita hegység sötét rengetegjeibe s ott dízíos helyet talált, hol ápolhatta Petőfit. Soká tartott a betegség. Hosszasan gondozta, kötözgette a vágásokat, szúrásokat, mig végre fölgyógyult a féltve őrizett sebesült. Dalos madaraknak piczi tojásaiból volt az eledelük. A hegyi forrásnak ezüstszinü, hideg vize volt az italuk. A beteg sebeire messzi bérczekről összehordta a vén Hargita hegységnek ezerféle, jobbnál-jobb, hasznosabb- nál-hasznosabb gyógyfüveit, virágait, azokat megfőzte, levéve! borongatta, mig végre begyógyult a vad kozák lándzsájának mindenik döféshelye, melyektől bőven elboritva esett volt a halottak közé Petőfi a segesvári csatamezőn. Az ötödik héten már nyugtaiankodn kezdett a beteg. Alig nyerte vissza eszméletét, már ismét a hazája sorsa volt az első, amiről tudni akart. Elküdte azért a székely leányt, hogy vigyen hirt neki a világ állásáról, addig ő magára is meg fog élni, hiszen volt összegyűjtve eleség. Elindula hát a székely leány. Mene két nap elé, jőve két nap vissza, hozott betegének jó lágy kenyeret, erősítő küküllővölgyi borti irós vajat s még ki tudná előszámlálni menynyiminden jókat, hanem ha kérdezte a világ sorsáról, hát egy szó nem sok, de annyit sem felelt. Csak kérte kedvesét, csak marasztgatta betegét, hogy el ne hagyja a biztos helyet, mert baja eshetik.
