Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
2 R&bavidék 1899. julius 30. Europa sajtója. A vén Europa, a mi foldgolyóbisunk- nak ezen irányadó központja, bizony megbarázdált néhány évezredet a világtörténelem göröngyös talaján. Meg is rázta egynéhányszor óriási gúnyáját, hogy újak ti meg újabb tárgya legyen a pápa- szemesj vén krónika-írónak. A hetük egymásra halmozódtak és ma már egy életkor kevés a múlt. történelmének áttanulmányozására. Az én lelki szemeim előtt pé'.dául elvonul Attila hun csordája, látom Róma nagyságát és igyekszem levonni tanulságaimat jövendő *Europa előnyére. Hogy a hatalom tetőpontján álló hun sereg At lila halála után a megsemmisülés örvényébe bukott, — ott a bár rövid, de hatalmas uralom egy vasmarok megszűnte után — igen természetes, társadalmi és irodalmi műveltség hiányán kénytelen volt rombadőlni, mert a természet művelődést követel a legtökéletesebb embertől. Hogy Róma a legtökéletesebb műveltség tetőpontján állott, az természetes, mert születésével fejlődött irodalma. Hogy romba dűlt, az szintén igazságos Ítélete volt a természetnek, mert erkölcseit háttérbe szorította a felvilágosul tság és haladás kenyeres pajtása, a társadalmi romlottság, ellenségeskedés, a mely átkos burjánozásával hajlította maga felé az irodalmat is. A történelmi múlt e két hatalmas vonalába kapaszkodtak a jelenkori államok sorsának intézői s eme tanulsággal indulnak útnak a politika fundusán barázdát vonni a jövendő történetírók számára. Veszélyes talaj az azon való járás s a történelem legfőbb tényezője, a nép. nem egy Ízben lökte örvénybe azokat, a kik sánczárkot ástak kenyértermő föld helyett egy-egy zsarnoki uralom megalkotására. Isten XVI. Lajosban büntette meg apái vétkeit s hurczolta fejét a népszabadság francziái által emelt nyaktiló alá. S a szabad nép első sorban szomjuliozott a szabad sajtó után, mert miként a beteg állatot ösztöne viszi a megizlelendő gyógyfüvek után, akként érezte a kor ösztöne a sajtó szabadságának szükségességét. Hazánk ezredéves történetének legfényesebb vértelen diadala 1849. márczius 15-ike, a sajtószabadság megalkotása. Egy nyomás volt az, mely fojtotta a lélegzetet s melynek eltávolítása után magunkba szívtuk a tiszta, üde léget, hallgattuk a költő ihletett dalait és a sajtó hasábjai alkották a diadalmas sereget. A vén Europa minden országa kivívta s követelte azt, hozzánk jött legkésőbben, mi ápoljuk legkevésbbé. A mi hírlapirodalmunk egy kis produkczió e minőségből, a többi államokéhoz képest. A franczia nép első gondja lapot venni kezébe s a mint jogainak megsértéséről olvas, összevonja szemöldökét. A franczia politizál s mikor már torkig volt napi lappal, sajnálkozva nézett a ,,Le petit journal“ czimü lapra, a mely akkor jelent meg s a melynek csak 3.000.000, mondd három millió olvasója jutóit, a többit elrabolták a régiek. A Le petit journal-t földműves munkások járatják, öt fillér az ára, megjelenik reggel és este, szinnyomatu képpel. Első irók Írnak bele, három millió munkás járatja — és ez magyarázza meg Francziaország műveltségét. Nálunk Magyarországon három ezer előfizető szörnyű sok. A magyar sajtó kénytelen kápráztató Ígéretekkel rábírni a népet a lapolvasásra és herdálásra. A magyar sajtó hitelez, kénytelen hamis reclamokkal és áligéretekkel bebizonyitani, hogy ha előfizet nek, hát még visszakapják a kiadási költséget is. A magyar sajtó kénytelen sorsjegyek pis kos szerencsejátékaival csalogatni az olvasót, a kinek első gondja, vájjon nyer e az Ígért sorsjegyen? Magyarország mai politikájának stádiuma tartós békét Ígér. A béke napjait a nép művelésére, jogainak épségben tartására és követeléseinek kiküzdésére kell használni. Azt egyedül a sajtó képes tenni, a mi százezrek véleményét tolmácsolja a szükséges helyen. A hol azonban a felperes eláll a keresettól, ott az ügyvéd hiába erőlködik. A nép azt hiszi, hogy fényűzést gyakorol a lapolvasással sezért nem törődik vele, nem áldoz rá. Nem akarja hinni a közönség, hogy ez az egyedüli fizetés, amit, ha vérén tenné is, tennie kell. Ez pedig öreg hiba. Ebben a tekintetben páratlanul állunk Európában. gelsei Biró Zoltán. Az ipariskolai bizottság időszaki ülése. A körmendi ipariskolai bizottság jul. 27-én (csütörtökön) délután 3 órakor ülést tartot t Mittli Ödön bizottsági elnök vezetése alatt. Az előző ülés jóváhagyott jegyzőkönyvének felolvasása után a következő fontosabb ügyek kerültek napirendre: Petőfi sejtette, gondolta a valót, s annál inkább vágyott megtudhatni a hazában folyó eseményeket. Kérte könyörögve a hű székely leányt, de az nem beszélt semmiről. Utoljára csak három kérdést kívánt tőle, hogy csupán három kérdésre válaszoljon, mig végre megalkudtak a három feleletre. —- Van-é hazám ? - kérdezé először. — Volt! — felelte a székely leány csöndesen, mire a hazájáért mindenét áldozni kész költő szomorú lett, könyei megeredtek s nem tudott fölfelé nézni a földről hosszú ideig. — Hol van, aki engemet igazán szeret ? — Kérdezé nemsokára Petőfi a székely leányt s ez vala második kérdése. — Itt vagyok! — Volt a felelet. Ekkor a heves vérü Petőfi elhamarkodta a harmadik kérdést, mert ő Bem tábornokról akarta kérdezni a székely leányt, de mielőtt meggondolná, hogy csak egy kérdést tehet, ezzel fordult a leányhoz: — Hol vár reám az én drága kis feleségem ? — Sehol! —Válaszolt röviden a leány s oda borult a költő lábaihoz, megcsókolta a földet előtte, bevallotta, hogy szereti Petőfit, szereti halálosan. Ezért az utolsó válaszért megneheztelt reá a költő. Szavát vádolásnak vélte. Mert, hogy az ő drága kis felesége nem várja, azt el nem képzelhető. Követelte tehát a válasznak bebizonyitását a székely leánytól, mert mindaddig nem birja tisztelni őt, mig erről meg nem győződött. Könyes szemekkel vállalkozott a bebizonyításra, mert tudta, hogy ez igen-nagyon fog fájni az ő költő kedvesének, azonban hosszú vádolások után mégis megígérte. De Petőfinek megkellett fogadnia erős esküvel, hogy az alatt a három nap alatt, mikor 5 bizonyítani akar, a költő kell, hogy alá vesse magát minden parancsának, engedelmes legyen minden cselekedetében, s a székely leány akaratán kivül nem szabad azon a három napon tenni semmi lépést, egyetlen szót! Petőfi elfogadta és megesküdött reá. Az 'dő nem volt meghatározva. A székely leány jött-ment. Lejárt a vén Hargitáról a völgyekbe eledelért és hirekért a saját maga részére, mert akármit hallott, azt mondotta el Petőfinek. Végre eljött szörnyű vádaskodásának bebizonyító, három napja. Álruhában levezette szeretett, imádott kedvesét Kereszturra, hol egy székely házikóban szállottak meg. A szerencse kedvezett a leánynak. Még azon a napon a délutáni órákban Petőfi meghallgathatta a folyondárokkal dúsan benőtt szé. kelyház tornáczárói, hogy miket beszélt az őt ápoló székely leány a feleségével, Szendrei Júliával ott kivül az utczán. Meghallgathatta feleségétől, hogy férjhez készül és a Petőfi Sándor halotti bizonyitvá- • nyáért fáradott le Kereszturra. Meg is találta; s most haza siet vele, hogy megesküdjék új hitvesével, — akit nagyon szeret. A sötét, lombos folyondár árnyéka mögött nem láthatta Petőfiné az ő olyan hamar elfelejtett költő férjét. Tovább ment anélkül, hogy valamit sejtett volna — s talán nem is bánkódott. . . A székely leány bejött. Petőfit a tornácz czifra rostélyában fogózkodva, mereven találta. Mintha megőrült volna. Csak bámult a folyondárok sötét leveleire, s rzok olyan porosak, szennyesek voltak, mint a gyarló emberek... A leány könyes szemekkel borult le előtte, nem kárörvendő, de igaz érzelme
