Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
»egärgerNEMZ1ST ZlADÖ HIT ATAL Kérepen-ut 64. Athenaeum-épültt, földwiat. ELŐFIZFTÉSI DÍJ: 1 hónapra .......... ... .. _. . ..............._ _ 1 frt 50 kr. n egyed évre _ ... _ ... ........4 » 50 » f él évre ....... _ .. 9 > — » a MAGYAR ÚJSÁG este megjelenő napilappal egyszeri küldve vagy Budapesten kétszer h; 1 hónapra negyed évre fél évre „ .. ázhoz hordva: Ára 5 kr.. vidéken 6 kr. 2 frt 20 kr. 6 » 50 » ...13 » _ » Főszerkesztő: J" Ó ZEÜ X HvH Ó IE2* * A Petőfi-flnnep. Budapest, julius 29. Darányi Ignáoz földmivelésügyi miniszter a következő levelet intézte Jókai Mórhoz, mint a Petőfi-társaság elnökéhez: Méltóságom Elnök Ur! Hivatalos kötelességek, fájdalom, gátolnak abban, hogy a julius 31-iki emlékezetes Petőfi-ünnepélyen részt vehessek. Nem mulaszthatom el azonban Méltóságodat biztosítani, hogy a haza nagy költője iránt tartozó kegyeletben szívből veszek részt és azon hazafias érzelmekben lélekből osztozom, melyek fenkölt emlékét ünnepük. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Darányi Ignácz. * Wekerle Sándor, mint az Országos kaszinó elnöke, ma a következő levelet intézte Bartók Lajoshoz, a Petőfi-társaság alelnökéhez: »Tisztelt Barátom! Köszönöm lekötelező figyelmedet, hogy a Petőfi-társaság nevében az Országos kaszinót is meghívtad arra a nagy ünnepre, melyet Segesváron rendeztek Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján. Nem politikai jelentőségű ünnep ez, hisz a lefolyt ötven esztendő már rég megérlelte s a közéletbe vitte az akkori események igazságát, nagy tanulságait, nem is a költő emlékének ünnepe, hiszlánglelké- nek varázsereje, érzésének egész tüze immár a közérzületben olvadt fel,annak erejeképp nyilvánul, hanem ünnepetek a hála ünnnepe lesz, azért a páratlan istenadományért, hogy Petőfiben, a leg- magyarabb költőben, nemzeti hőst, mitikus történeti alakot adott nemzetünknek. Igaz örömmel vesz azért részt kaszinónk a szép ünnepen s helyezi el hazafias hódolatának, el nem évülő kegyeletének jeléül koszorúját Petőfi szobrának talapzatán. Teleky Géza gróf igazgatótáraam fog az Országos kaszinó képviseletében a segesvári ünnepélyen megjelenni. Szives baráti üdvözléssel Budapest, 1899. julius 28-án, Wekerle Sándor. * Gromon Dezső államtitkár Jókai Mórhoz intézett levelében édesanyja súlyos betegségével j indokolja kényszerű elmaradását szives üdvöz- ' lete mellett. '* * / Emich Gusztáv, az Athenaeum irodalmi részvénytársaság igazgatója, a kit a Petőfi-Tár- saság külön levélben hivott meg a segesvári Petőfi-ünnepre, ma Bartók Lajoshoz, a Petőfi- társaság alelnökéhez a következő levelet intézte: Mélyen Tisztelt Elnök Ur! Keresve sem találom a kellő szavakat azon mély megindulásomnak és hálás köszöne- temnek kifejezésére, mely érzéseket bennem a Petőfi-társaságnak a segesvári ünnepélyen való részvételem iránt hozzám intézett nagybecsű sorai keltettek. Kimondhatatlanul jól esett fiúi szivemnek azon közeli vonatkozásról való megemlékezés, melyben a nagy költő boldogult édes atyámhoz mint müveinek kiadójához és barátjához állott s a legilletékesebb tényező részéről kifejezésre juttatott elismerése azon szolgálatnak, melyet atyám Petőfi müveinek a magyar nemzet szellemi életének megnyilatkozásra legkedvezőtlenebb időkben is fáradhatatlan terjesztése által úgy a nagy költő emlékének, mint hazájának legjobb erejéből tehetni szerencsés volt. Ezen tradiczióban nevelve, mi sem természetesebb, hogy a mennyiben működésem köre engedte, mindenkor a legnagyobb buzgó- sággal arra iparkodtam, hogy a halhatatlan költő müvei az ábrázoló művészet tolmácsolása mellett terjedjenek el s másrészről olcsó népies kiadások által minden módú magyar emberre nézve hozzáférhetőkké váljanak. Ez lesz törekvésem a jövőben is, miután azt hiszem, hogy ilyképp róhatom le legméltóbban a nagy költő emléke iránt öröklött hálámat. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy mily készséggel és örömmel kívánok a segesvári ünnepélyen részt venni, bár jelenlegi egészségi állapotom aggodalommal tölt el e részbeni szándékom megvalósithatása iránt. Fogadja a mélyen tisztelt Petőfi-társaság ismételten őszinte hálámnak kifejezését kitüntető megemlékezéseért és kérem Elnök urat, hogy ezen érzelmeimet tolmácsolni mél- tóztassék. Mélyen tisztelt Elnök urnák hazafias tisztelettel kész hive Emicli Gusztáv. Beöthy Zsolt Rimiből keltezve a következő táviratot küldte Bartók Lajoshoz, a segesvári Ünnepre vonatkozólag: A távolság és állapotom miatt, fájdalom, magamban kell ünnepelnem. Szívből köszöntelek mindannyitokat. Fény nevére, a ki fénye nevünknek. Beöthy Zsolt. * Petőfi, halála. A segesvári ünnepélyen, mint már említettük, Bartók Lajos fogja felolvasni Jókai Mórnak e napra Petőfiről irt megemlékezését, melyet a »Vasárnapi Újság« díszes és gazdag Petőfi-számából veszünk át: Mintha most is előttem látnám azt a dél- czeg alakot, azzal a lángoló, sugárzó arczczal, a daczos fejjel. Mintha most is hallanám a hangját, azt a szívből jövő, szívig ható hangot, a mely hü kifejezője volt lelke indulatainakMinden igaz volt nála: szerelem, barát- ság, gyűlölet, harag, rajongás a hazáért és a szabadságért. Semmi sem volt hamis semmi sem mérsékelt. A ki igy tudott szeretni, igy tudott gyűlölni, arfcak nem lehetett e földön megmaradni többé, a mint nem volt szabad többé szeretni és gyűlölni. Olyan ifjú volt, és mégis be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudhattunk még kettévágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni, de Petőfi számára nem volt való az az élet, az a küzdés, hol lánczra vert kéz börtön falára kar- czolja keserű gondolatait. Neki meg kellett halni. Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös útjában, hogy nevét ott hagyta az égen fényszikrákban megörökítve, a melyek soha le nem hullanak. Budapest, 1899. vasárnap, julius 30, Nem is halt meg. Hányszor feltámadott. I Ott él minden magyar szivében, házában. Mentői tovább távozik az időben, annál na- j »yobbra nő az alakja. Félszázad múlt el azóta. Más embert i eltemet az idő, Petőfit magasra emelte. Mig magyar él, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete! Ragyogja be a hazát és a világot! Jókai Mór. * Singer Zsigmondi dr., a Neue Freie Presse hu dapesti levelezője, Petőfi Sándor halálának 5C i-ik évfordulója alkalmából gyönyörű, melegbe -ngu tárczaczikket irt a magyar nemzet halba .tatlau költőjéről. Az érdekes czikkből a köve tkező részleteket közöljük: Petőfi imádta feleségét, ünnepelte és megénekelte, mint még költő nem énekelte meg kedvesét. Midőn a segesvári gyászbirt Szendrey Julia is meghallotta, szörnyű kétségbeesés marczangolta lelkét. A csatatérre sietett, hogy megkeresse férje holttestét. Fájdalma oly rengeteg volt, hogy mesterségesen kellett elcsittitania. Kábultságában fájdalma is elcsittult. Kolozsvárott férfiruhát öltött, férfiakkal tivornyázott és dohányzott. Ivott és dohányozott, mig nőiessége teljesen elenyészett. Fiacskája, kit nemrég szült, apját várja, s a nő apát ad neki, mostohaapát, ki nem költő, nem Petőfi, hanem — tanár. Ismertem e fiút, Petőfi Zoltánnak hitták és egy szemeszter folyamán mellettem ült a gimnáziumban. Nagy barátságot kötöttünk. Hasonlított apjához, épp oly büszke, féktelen és érzékeny volt, mint ő! Költői tehetséggel is megáldotta az Isten; a matematikai óra alatt verseket faragott és midőn hazafelé mentünk, elszavalta. Bennünket Petőfi neve megigézett; mintha a nagy költő képmása járt-kelt volna közöttünk. De irodalmi professzorunk, ki szívtelen, rideg férfiú volt, ilyesmivel nem sokat törődött. — Mondjon valamit Petőfiről! — mondá egyszer vigyorogva Petőfi Zoltánnak. A szálas, nyurga fiú reszketett, mint a nyárfalevél. — Nem tudok semmit! — mondá. E naptól kezdve többé nem jött a gimnáziumba. Nemsokára meghalt . . . Midőn Szendrey Julia eldobta a költészet aranyszálaival átszőtt özvegyi fátyolt, kilépett a templomból, hol Petőfi., emlékére oltárt emeltek a hálás utódok. Ozv. Hor- váthné! — szerény név ez annak, ki Petőfi özvegye lehetett volna. A magyar szabadságharcz Petőfi költészetének is uj irányt szabott. »Koldusbot és szabadság!« E jelszóval feláldozta hitvesét, nejét és önmagát. Elvetette nagy fáradtság árán szerzett jólétét mindennapi kenyerét és a haza, szabadság és alkotmány zászlójának védelmére sietett. A márczius tizennegyedikéről tizenötödik-ére virradó éjjel szobácskájábán megírta a »Talpra magyar«-t, a magyar marseillaiset: lángoló, gyújtó és hazaszeretettől duzzadó költeményét. Ha egyebet sem irt volna, csak a szabadság e harsogó dalát, megérdemelte volna, hogy örökké éljen nemzete emlékezetében, valamint örökké él Rouget de l’Isle is Francziaországban. ... És ismét felharsan százezrek torkából a dal mindenütt, a hol megülik annak a napnak ötvenedik fordulóját, melyen elveszett egy költő és egy csata. Ezrek tolonganak ismét a segesvári szűk völgyben, de immáron nem rendetlen futásban és nem ágyuk mennydörgése közben, hanem szabályos csapatokban és ünnepi hangok közepette. Az elveszett ütközet nem hiába veszett el, mert Magyaror- 4 szag ura ismét szabadságának; és a költő se hiába élt, nem hiába esett el, mert dala tovább él és neve kikelt a közös sir mélyéből, — felröppent a halhatatlanság napfényes magasságába. * A N. Fr. Presse mai számának vezérezikke melegen emlékezik meg Petőfiről és halálának ötvenéves fordulója alkalmából rendezett ünnepségekről. * A Petöfi-vonat. A keleti pályaudvaron ma délután négy óra tájban élénk kép tárult az utazó közönség elé. Diszmagyar ruhás ifjak, nemzetiszinü vállszalagos urak, díszben levő vasúti kalauzok sürögtek-forogtak két vonat körül. A Segesvárra menő külön vonat két részből állott. Az első 12 kocsiból álló rész vitte magával két waggonban a Petőfi-szoborra küldött koszorúkat. Mintegy hatvan-hetven óriási koszorút helyeztek el a podgyászkocsikban, a melyeket az utolsó arasznyi helyig megtöltöttek. Zsúfolásig megteltek a személykocsik is. A küldöttségek kiilön-külön kocsikban és szakaszokban helyezkedtek el. Bár egyetlen ülés sem maiadt gazdátlan, a beszállás mégis a legnagyobb rendben folyt le, a miben különösen Lachnit állomásfőnöknek és Kriváchy Gézának, a Nemzeti szövetség igazgatójának van érdeme, a kik a beszállítást és elhelyezést rendezték. A nagyszámú küldöttségek közül a következőket sikerült feljegyeznünk: A Petőfi-társaság Bartók Lajos vezetése alatt. A képviselőház küldöttsége Tallián Béla alelnök vezetése alatt. A küldöttségben a következők vettek részt: Madarász József, Kállay Lipét, Rátkay László, Leszkay Gyula, Kubik Béla, Yárossy Gyula, Kaloesay Alán, Major Ferencz, Polczer Jenő, Farkas József és végül Andor József a Ház titkára. Vörömarthy Béla államtitkár és Zsilinszky Mihály államtitkár, a ki mint a kultuszminisztérium képviselője Martos Ferencz dr., Gofcsa László dr. és Neiszner Antal miniszteri fogalmazó kíséretében ment, külön szalonkocsiban foglaltak helyet. A fővárost Lung György tanácsnok, Stadler Károly bizottsági tag, továbbá Mencsik Kálmán és Huszár Kálmán képviselték. Ott voltak azután a következő társulatok és egyesületek küldöttségei: Magyar tudományos akadémia, Kisfaludy társaság, Földrajzi társaság, Néprajzi társaság, Képzőmüvészeti'társulat, Nemzeti- szalon, Eperjesi Széchenyi-kör, Történelmi társulat, Az »Otthon« irók- és művészek köre. A »Budapesti ujságirók egyesülete«, A »Vidéki hirlapirók szövetsége, Nemzeti színház országos szinészegye- sület, az »Athenaeum« és »Franklin«-társaságok küldöttei, a »Nemzeti szövetség, Demokrata kör, Magyar atlétikai klub, Függetlenségi és 48-as kör, A 48-as polgári kör, a • Honvéd-menház, a 48-as honvédek országos szövetsége, Lipótvárosi kaszinó, Kereskedőifjak társulata, a D. M. K. E., az »Egyetemi kör« és a különböző egyetemi segitő- egyesületek küldöttségei. Ott láttuk még Bartha Miklóst, Ivánka Zsig- mondot, Szana Tamást, Bársony Istvánt, Somló Sándort, Gyenes Lászlót, Erődi Bélát, Fejérpataky Lászlót, Pásztélyi Jenőt, fartők Antalt, György Aladárt. A vonattal ment Köllő Miklós is, a segesvári Petőfi-szobor alkotója. Bartók Lajos a küldöttségek elhelyezése körül dolgozik fáradhatatlanul. A vonattal ment a Mentő-egyesület egy mozgóőrsége is, valamint Földváry Gyula vasúti felügyelő, a ki a vonatot vezette. unlet: •e k s c
