Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
^UDŐHIYAíAi, Kerepesi-ut 54. Athenaeuxa-épülst. ÍSláafdai ElÖFIZFTÉSI DÍJ: 1 hónapra _ ... ... .. ... _. .........*... _ _ „ „ _ 1 írt 50 kr ne gyed évre „ _. ._ _ ... ._ ..............................♦ » 50 » fél évre .............................- ._ 9 > — a a MAGYAR ÚJSÁG este megjelenő napilappal egysxsv küldve vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...... ... ._ .„ „ _. .« ». ... „ ... _. ... 2 írt 20 kr. negy ed évre -. „ ... .. ~ ... ...__..... ... „ ... 0 » 50 » fél évre ........................................ ............- ... IS » — » Á ra 5 kr.. vidéken 6 kr. Budapest, 1899. kedd, augusztus 1, messze meghaladta a várakozásokat és pénzügyileg mint visszamaradás, sőt haladás mutatkozik. A tizedik évforduló alkalmával az elismerés koszorúját rakják le Baross Gábor érczalakjának iába elé. E koszorúk közt lesz Hegedűs Sándoré is, a Baross Gábor utódjáé a kereskedelemügyi miniszteri széken. A Baross Gábor m-ökébe lépett utódnak e koszorúja jelentős szimbóluma annak, hogy közieket! ásügyünk sorsa a Hegedűs Sándor kezében jó kézben van, mert jele annak, heg - Hegedűs Sándor minden tekintetben Is" vetni akarja elődje nyomdokait. A mai évforduló alkalmából kívánjuk a legjobb sikert a Hegedűs Sándor törekvéseire és hiszszük és bízunk benne, hogy az ő tudásának erélyónek és államférfiul éleslátásának sikerülni fog, hogy eszméit megvalósítsa és épp oly eredményeket érjen el, a minőket Baross Gábornak sikerült elérnie. Belföld. Budapest, julius 31. (A szászsebest választás.) Vészi Józsefet, a Budapesti Napló főszerkesztőjét ma a szász-sebesi kerület egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta. S igy a mi kedves kollégánk, a hirlapiró- gárdának egyik dísze, a kit kollégái iránt tanúsított áldozatkészsége s előzékenységéért a budapesti újságírók egyesülete elnökének választottak meg, kivívta azt, a mit már régen megérdemelt. Mint publiczista elsőrangú erő, tudása nagyon sok oldalú, látóköre széles, tollát ragyogó művészettel kezeli, s mindezt bezomán- ezozza rajongó hazaszeretete A mellett a sza- I badelvüségnek éppen oly rettenthetlen, mint igazi bajnoka. Ennyi fényes tulajdonságokkal az országházának is egyik disze lesz, a kire a szász- sebesiek mindig büszkék lehetnek. A Petöfi-ftnnep után. Budapest, julius 31. A segesvári Petőfi-innepre lerándult fővárosi vendégek ma .eg' . c külön vo„»*•, *.ö.i a keleti pályaudvarra. Az első vonatoii'jöttek Zsilinszky és Vörösmarty államtitkárok, a főrendiház, a képviselőház, a székesfőváros és a Petőfi-társaság küldöttei. A második vonaton érkeztek az egyetemi ifjúság és a különböző társulatok és egyesületek küldöttségei. Az utasokon egy csöppet sem látszott meg a nagy utazás fáradalma, mert a magyar államvasutak igazgatósága igen jól gondoskodott a kirándulók kényelméről. A Segesvárit időző vendégek nagyrésze már napokkal az ünnepély előtt leutazott s többen közülük, élükön Zichy Jenő és Károlyi István grófokkal, úgy Szentkereszthy Béla báró buni kastélyában, mint Bethlen Bálint gróf kerezdi házában nyertek igaz magyaros vendéglátást. A díszes társaság javarésze még mindig ott időzik s ma Ugrón Zoltán meghívására annak szomszédos birtokára mennek. E. Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti színház tagja — mint említettük — alig hogy elszavalta a segesvári honvédsir előtt Jókai Apotheozisát, rosszul lett. A budapesti önkéntes mentőegyesület kirendelt őrsége rögtön ápolás alá vette a jeles művészt, a kit csak egy órai kezelés után sikerült egy kissé magához téríteni. A művész még most is a honvéd síremlék melletti csinos őrházban fekszik és Haller Lujza grófnő ápolja. Ma reggel, mint bennünket érte sitenek, teljesen magához tért és rövid idő múlva már el is hagyhatja a betegágyat. Bartók Lajos Segesvárott arról értesült, hogy Petőfi segesvári szobrának két év előtt történt telepletése alkalmával az ország kegye- letes testületéi akkor is elvitték virágaikat az emlékműre és ötszáznál több hatalmas koszorú érkezett Segesvárra az ország különböző részéből. Ámde arról is értesült, hogy megesett akkor az a szégyenletesen szomorú dolog, hogy éjszaka szertehordták kegyeletien gonosz kezek a talapzatról a koszorúk és szalagok egy részét és betiporták az utcza sarába. Az alispán erre a megmaradt koszorúkat és az összegyűjtött szalagokat levitette a megyeház pinczeraktárába s ott hevernek még ma is a relikviák. A hatalmas babér-, pálmaág-, vagy müvirágkoszoruk összezúzva, szétroncsolva hevernek az elhasznált, uimustrált bútordarabok között, a drága nehéz selyemszalagokat pedig ellepte a por és penész. A segesvári nemzeti ünnep alkalmával szóba került a sok száz koszorú és a drága szalagok elhelyezésének ügye s ugyanekkor megemlékeztek a pinezébe temetett két év előtti szalagokról is. Bartók Lajos a Petőfi-társaság nevében fölkérte Somogyi alispánt, hogy a pusztulásnak induló relikviákat vegye oltalmába és ha már Segesvármegye nem akarja velük dísztermét ékesíteni, küldjék ki azokat legalább a a Haller-féle Petőfi-emlékházba, a hol kegyele- tes kezek megőriznék a nemzet számára az Ország háláját kifejező koszorúkat és szalagokat. A Petőfi-társaság egyébként úgy tervezi, hogy a Segesvárott levő, közel ezer koszorú-szalagot a Budapesten építendő Petőfi-házban fogja méltóan m< gőrizni. * Üdvözlő levélek és táviratok a Petöfi-ünnep alkalmából. A tegnapi nap folyamán részint Zsilinszky Mihályhoz, mint a kultuszminiszternek a segesvári ünnepen való képviselőjéhez, részint Bartókhoz, mint a Petőfi-társaság elnökéhez rengeteg számú üdvözlő levél és távirat érkezett nemcsak az ország minden részéből, de a külföldről is, s nemcsak városoktól és társula- UAtél, te magánosoktól. Terünk .nem engedi, kogy mindent sző szerint közöljük. Fopovics Pántó petrovoszellái szerb plébános levelét azonban mégis ide iktatjuk, annál a sok ref- leksziónál fogva, melyet bizonyára mindenkiben fel fog kelteni. Popovics levele, melyet Zsilinszky Mihály államtitkárhoz intézett, igy szól: »Mint szerb iró, valamint »Szerb Maticza« irodalmi szakaszának tagja, kinek az a szilárd meggyőződése, hogy valaki egyúttal jó hazafi és jó szerb is lehet — legkedvesebb kötelességemnek tartom, hogy a nemzet nagy géniuszának, a halhatatlan Petőfinek eleste ötvenedik évfordulója alkalmából, bámulatomat és hódolatomat az egész világtörténelemben ritkán található oly költő iránt kifejezzem, ki úgy mint a skót bárdok és szerb guzlárok, a szabadságról oly elragadóan énekelni és ol- hősiesen érte meghalni tudott. Egyúttal mé lyen meghajlom oly nemes nemzet előtt, mely nagyjait oly magasztosan ünnepeli. Végre bátorkodom Méltóságodat, mint a magas kormány képviselőjét, kinek ezen alkalommal is a nekem megtett jótettért őszinte hálámat ismételni bátorkodom, legalázatosabban felkérni, méltóztassék ezen üdvözletemet kegyes tudomásul venni és a Petőfi-ünnep rendezőbizottságával közölni. Bács-Petrovoszelló 1899. évi julius 20-án Méltóságodnak legalázatosabb és leghálásabb szolgája Poprosty Panto, s. k., szerb plébános. * Üdvözlő táviratok érkeztek még Nápolybái (Kossuth Ferencztől), Altosból, Fiúméból (a városi képviselő testüle ), Temesvárról (Kabdebó Gergely alispán), Váczról (az orsz. nőképző- egylet elnöksége), Siófokról (Fenyvessy F. főispán), Radegundból (az ott időző magyarok), Fiúméból (az ottani tisztviselők egyesülete), Nagy-Szöllös (Becsky alispán), Nyitráról (Markhát alispán), Szász-Sebesröl (a polgármester), Szófiából (A »Courrier des Balkans« szerkesztősége), Turócz-Szent-Hártonból (Justh György főispán), Marosvásárhelyről (Mikó Árpád főispán), St.-Mariebadról (Molnár Viktor), Beregszászból (Hagara Viktor), Radegundból (Kosztits Lázó), Szegimalomból (Kun püspök), N.-Várad- ról (Bozóki Alajos dr. igazgató), Wörishof énből (Gál Domokos alispán). Hosszabb leveleket írtak Bausznecn Guidó főispán, Thán Károly egyetemi tanár, Pildner Ferencz országgy. képviselő, Müller dr. püspök Nagyszebenből, Bélái Ákos gróf s mások. * A hazafias munkások Petöfi-ünnepe. A nemzetközi szocziáldemokraták kihívó tüntetésének mindenképpen vigasztaló ellentéte a nemzeti demokrata munkáspárt rendezte emlékünnepek. A fővárosban körhelyiségükben s azonkívül a hozzájuk tartozó szakszervezetekben ünnepeltek a hazafias munkások. A pártban Remzsö elnök mondotta az ünnepi beszédet, a beteg Szikora Zoltán pártvezér helyett pedig Löwinger Gyula mondott emlékbeszédet; több munkás Petőfi költeményeit szavalta. Á gyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy Petőfi szobrára érczkoszorut fog készíttetni s a gyűjtést erre a czélra a munkások körében megkezdi. Az időközben a pártba gyülekezett szakszervezeti tagokkal együtt mintegy 2000—2500 munkás vonult ki Petőfi szobrához s arra hazafias, lelkes beszéd kíséretében helyezte el a nemzeti demokrata munkáspárt hatalmas nemzetiszin szalagos koszorúját. Ugyanez a párt egyidejűleg vidéken is és pedig Kecskeméten, Székesfehérvárott, Győrött, Csabán, Szegeden, Kaposvárott, Diósgyőrött, Temesvárott, Aradon, Baján, Kolozs várott, Brassóban, Debreczenben, Nagykőrösön és Orosházán rendezett ünnepeket, a vele közös, vagy hazafias alapon álló munkásegyesületekkel. * A posta és távirda altisztek és szolgák köre ! tegnap este hat órakor fényesen megünnepelte ! a legnagyobb magyar költő emlékét a Petőfi- szobor előtt. Mintegy ötszáz diszruhás altiszt és - szolga vonult fel a Petőfi-szobor elé a kör zászlója alatt a dalárdával. Miután a dalárda tolni kell. Hagyjuk itt, térjünk eszünkre, mig nem késő. Elhallgattunk mind a ketten. A »Fecske« épp akkor kötött ki. A parton kiabálták : — Beszállani a Margitszigetre ! Mi is beszálltunk. Gyönyörű nyári délután volt. A part remek panorámája máskor hogy elgyönyörködtetett. A Gellért hatalmas sziklatömhje, feljebb a méltó- ságos várpalota, a mint büszkén emelkedik ki a sötétzöld kert alapjából — odébb a budai hegyek elmosódó vonalai. A Jánoshegy, a hármas határhegy s távolabb, mint valami odalehelt hala- vanykék csipke, a váczi hegyláncz nyúlványa. A mint a tört hullámok odaverődnek a hajó oldalához, fehér habprémezetükön belül mintha a viz onálszerüen száz szint is játszanék, komoly elhatározássá érlelődtek. Legközelebb megkezdjük a tanulást! S többé egy szót se fogunk írni az újságokba. Beesteledett. Leültünk a felső vendéglő ter- raszán egy félreeső asztalhoz, hogy vacsora közben teljesen és véglegesen megbeszéljük a teendőinket. Alig ültünk azonban ott néhány perczig, midőn a szomszéd asztaltól feláll egy fiatal ember és örvendve hozzánk jön. Közös jó czimboránk volt s nagy hangon üdvözölt minket: — Csakhogy itt vagytok! Az Isten küldött ide ! Igazán disznó szerencsém van, hogy veletek találkozom! Vidéki rokonaimmal vagyok itt. Tegnap jöttek fel. S a Joli is, meg a Kata is folyton maczerálnak, hogy mutassak nekik ■ 1 .t • p t a , ____1_ o lyan áhítattal és szinte hirtelen fellobbant szeretettel tapadnak az emberre. S Kata asszony is, meg Joli kisasszony is csevegtek édesen, bájosan, hizelgőleg. Akár csak két kis énekes madár, a kiknek egyszeri- me - jött a hangjuk: — Milyen boldogok maguk, Írók! Külöm szebb világuk van. S élhetnek szabadon, függetlenül, vidáman. A munkájuk gyönyörűség! Áh, ez az élet! A ki nem igy él, az nem is él! . . . Minek beszéltem volna a nyomorúságainkról. Hogy milyen rabszolgái vagyunk a tolinak, hogy a bizonytalan jövő hogy elkeserít s hogy milyen kevés gyönyörűség van abban, mikor Írni kell, hogy kenyér legyen. Minek beszéltem volna? Még ha mindez eszembe is jutott volna. Csakhogy nem jutott!
