Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
Petőfi ünnepe. Nincsen vörös belükkel a kalendáriumba írva, benn áll a magyar szívben a szeretet és lelkesedés lángsugaru betűivel. Széles ez országban egy nemzet hajija meg előtte szivárványszin zászlait és leborul a géniusz előli. Van még a magyarnak vig napja, még -I ír ií\<‘i midőn a boldogultak nagy szei áldozza merengő er/elmeil, riadó Qs őszint' lelkesedését. A múltban pallosszciességü karddal vívta nemes csatáit és nyerte meg nevének becsületét, most, az évszázak leforgása után, a szellemnek liszlultabb, eszméivel készül a jövendő utakra. Nagy héroszai emlékének hódolva, nemzeti műveltségének alapköveit erősíti. E nagy héroszok egyik legnagyobbika Petőfi Sándor. Neve hallalára mélabus visszhang ébred a magyar szívben és csodálattal páros bámulat fogja el az elmét, ha müveinek soha el nem sárguló leveleit forgatja. Fonjunk koszorút nevének, hintsük leli életútjának nyomait virágokkal, lelkesedjünk szellemének tüzénél! » ... ha hegyek között kell meghalnom, úgy leginkább óhajtom, hogy itt temessenek el Nagybánya regényes völgyében.«. Ez az ő testamentumának földi kívánsága Ki mondhatná meg, hol halt meg ő? melV föld hántolta el tetemét? mely ég borul árnyéka fölé? Jött, mint a mondák ragyogó daliái, sza- badságszereletre nevelte és oktatta a magyaif népet, küzdött, meghalt eltűnt. A segesvári síkon művészi emlék hirdeti nevét, de a tudomány hasztalan kereste hült porait
