Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Pedig Nagybányának jussa volna hozzá, hisz neki testálta önmagát. Ügyvéde mely földtől követelje őt magának, mikor még az égtől sem pörölheljük ide holttestét. Ö már mindenkié és a ki őszinte lélekkel olvns.'v1 m megneinesili, mert csak a tiszta lédefü eík.myv igazán a nagy szellemek őszinte szavait. Nagybányának csupán a szeretet, a lelkesedés, a fájdalom, a vigasz és az őszinte bámulat maradt még.

Fonjunk babért neki. hintsük leli életútjának nyomait zöldelő levelekkel és viruló virá- , gokkal, keressük fel őt a régi szeretettel, lelkesedéssel és őszinteséggel, és áldozzunk el nem múló- emlékének.

Mert Nagybánya mindenkor megértette szózatai !

Megértette akkor, midőn fiai ölven év előtt a harezmezőn estek el, midőn a gyűlölt idegen jármot lerázta nyakáról, a kultúrának a tudomány és a művészet előtt megnyitóba a város kapuit.

Kincses Nagybánya megértette most is, midőn az egész nemzet lelke megmozdult, hogy Petőfiért ünnepet üljön.

Alig pár napja még, hogy a város társadalma, Petőfivel szólván: ,,ószerü épületek közt, gót tornya körül, az egész völgyet átölelő sajátos tiszta kék ködében, melyben az ég egészen a földre ereszkedik" — lelkes tanácskozásra összeült, hogy vállvetve megalkossa az ünneplés terveit.

Petőfi itt és a környéken töltötte éle'ének legboldogabb korszakál, mely az ő éleiében és irodalmunkban is a legkiesebb oázis.

Már ősei portáján nyugszik a nemes gróf, ki a nagy költő-demagóggal karöltve merengett a nemzet újraéledésén. E nemes portán koszoruzza meg először Nagybánya a két hős emlékét . . . Már elköltözött a nő is, a költő szép hitvese, kivé* itt töltötte házassága legboldogabb napjait. — Itt állítja föl örök emlékét Nagvbányt lelkes ifjúsága . . . De áll még az örökszél vidék, melyről azt Írja: ,.a táj oly szép, nintha az én képzeletem után aIkotla volna a Urmészet.“ Itt e. tájnak le;/nevesebb vükji/ében kozoruzza meg a költő j