Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Koltónirta Szeptember végén czimii költeményét, a melyben balsejtelemmel jósolta meg felesége hűtlenségét, mit ennek haláláig a nemzet megbocsátani nem tudott. Pedig ki tudja megérdemelte-e?!

Erdődön énekelte meg a Vén zászlótartóban édes atyját, a midőn „A kárpátoktól le az al-Dunáig, egy bősz üvöltés és vad zivatar“ kél; itt búcsúzik el, hogy feláldozza szerelmét a szabadságért s hogy ne lássa többé viszont az elpusztuló kertet ott a vár alatt és a várat... a kert felett.

Ötven év telt el. Győztek eszméi, bizonyitja majd a megtartandó ünnepély. Legyünk rajta, hogy ez a bizonyíték minél fényesebb legyen.

A meginditott mozgalomhoz csatlakozzék Nagy-Károly városa is, mely nemrég méltó emléket emelt a nagy Kölcseynek, bebizonyítva ezzel is, hogy megértette a költő szellemét.

Három évvel ezelőtt e sorok Írója vonal alatt emlékezett meg Petőfi és Szendrey Julia 50 év előtti találkozásáról, ma ismét felújította, hogy a költő halálának 50-ik évfordulója alkalmából a gyászünnepélyt kössük össze a kiengesztelödés ünnepélyével.

Jelöljük emlékkövei meg azon helyet, hol először találkoztak Petőfi és Julia s ápoljuk kegyelettel azt az emléket, igy fogjuk legméltóbban megünnepelni a nagy költő halálának 50-ik évfordulóját.

#/7. Schnébli Máárolt/.