Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
Pécsi Napié 1899. julius 30. töfit méltatják, műveit szavalják és dalait éneklik, egybeforr az egész nemzet imája, hogy juttasson a gondviselés hasonló lángelméket ezen hazának, hogy oly szép, oly nagy és oly tisztelt legyen az ország, mint a minőnek azt Petőfi Sándor megálmodta. Rabok a szölömunkában. Péos, julius 29. Bortermelő vidékünket a filloxera- vész mindjárt föllépése kezdetén látogatta meg s a mi szőleinkkel végzett leghama- rább. Az előbb virágzó szőlőhegyek helyén kopár területek, kerti veteménynyel beültetett gazdasági földek vonulnak el. Nem akarjuk ezzel azt mondani, mintha nálunk a szőlők fölujitása nem haladna előre. Sőt inkább elismerjük, hogy egyesek dicséretre méltó buzgalmat fejtenek ki a szőlőtelepítés nagy munkájában. Á szőlők újjáalakításának munkája lassacskán folyik, de nem olyan mértékben, mint azt népünk gazdasági érdekei megkívánnák. Még mindig nagy a közöny. Keresik a közöny okát s kérdik, mi az oka, hogy a kopár területek mivelésre várnak s előszeretettel és munkakedvvel a szőlők reorganizácziójánál a kellő mértékben nem találkozunk? A közöny oka korántsem abban kereserdő, hogy a szőlőbirtokos osztály ellenszenvez a reorgani- záozióval s a tapasztalt vész után nem talál kellő garancziát a mezőgazdaságnak szőlőmivelési ágában. Közgazdasági bajok és balesetek mindig voltak és lesznek. Ezzel minden gazda számot vet s bár érzékenyen érinti háztartását és sokszor évekre veti vissza gazdálkodási rendszerét, mind- azáltal kedve nem törik meg s tehetségéhez mérten igyekszik alkotni és gyarapítani. Apotheozis. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára. Irta: Jókai Mór. Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal: „PETŐFI-HÁZ“, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa,| Lisznyay, Herényi, Bérczy, Obernyik, Vajda, Degró, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi, Vasváry stb. Szabadság nemtője : fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, láncz- czal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugara a szoborra dereng alá. Nemtő. (Tomp*, gyászoló hangon.) Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sirba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért a vérhalált kiálltad, A rombadült ország, szegény Magyarország. — A sirt fölöttetek simára taposták. Aztán sötétség lett, — kisértetek éje, Ur lett benne minden gonosz szellem-tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kihozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen, Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki, Melynek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e lidérczbozó éjszakának vége S szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jövő a múltat, Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben. Él még magyar nemzet, él még magyar Isten. A szőlők újjáalakításának lassú, mond- hatnók közönyös munkáját más okokban kell keresnünk. A baj azon sarkallik, hogy az újjáalakítás nagy anyagi áldozatot kíván s a költség és befektetés legnagyobb részét a munkaerő emészti fel. A módosabb osztály telepít tehát, a kisebb iparos, a tulajdonképeni zöme a szőlő-birtokos-osztálynak azonban távol tartja magát az ültetéstől, mert nem rendelkezik erre a kellő anyagi eszközökkel. Krumplit, kukoriczát ültet, gabonával veti be irtás-töldjét. Ezt munkálja sajátkezűig, de a telepítésre nem gondol, mert annak költségeit fedezni nem képes. Igaz, hogy e téren is kedvező fordulatot hozott be az Agrárbank, de ennek kölcsönét a kisebb szőllősgazda igénybe nem veheti. Nincs kellően tájékoztatva a feltételekről, nem bir elegendő energiával a kölcsön megszerzéséhez s ami szintén lényeges, fél a nagy obligótól. Más módok és eszközök segélyével kell tehát a kedvet felébresztenünk s a figyelmet oda konczentrálnunk, hogy a szőlők beültetése a kisebb gazda-közönségnél is rokonszenvvel találkozzék. Hangsúlyoztuk fentebb, hogy a költség legnagyobb részét a munkaerő emészti fel, már csak azért is, mert a szőllőmun- kások ma úgyszólván, monopolizálják a helyzetet. Az olcsó munka-erő megszerzését kell előmozdítanunk. Sátorai j a - Uj hely szőllő- területeinek 8/í-ed részét a kir. .ügyészség engedélyével elitéit rabok munkálták meg, hozták rendbe, ugyannyira, hogy a ma nagy lendületet vett s a legszebb reményekkel kecsegtető szőllőtelepek legnagyobb része rabmunka. Kérdezzük : nem lehetne- e a rabdolgoztató rendszert a mi szőliő-területeinken is meghonosítani. A kir. ügyészség népszerű vezetője, Zsolaay György kir. főügyészi helyettes sokkal fogékonyabb közgazdasági érdekeink iránt, semhogy készséggel ne nyújtana segédkezet, amennyiben ez tőle függ, a rab-munkaerő felhasználásához. Nagy megtakarítás volna e rendszerrel a szőllőművelés terén elérhető s mód és alkalom nyujtatnék arra, hogy a kevésbé módos osztály kisebb területen is részt vehetne az ujjá°lakitás hasznos munkájában. Ha lehetett Sátoralja-Ujhelyen rabokkal végeztetni szőllőmunkát, azt hisz- szük nálunk se lehetetlen. S ha emlékezetünk nem csal, a pécsi ügyészségi fogházból az igazságügyminiszter rendeletére, Kalocsára szállítottak rabokat szőllőmunka teljesítése végett. Jó lenne, ha gazdasági egyesületünk lépéseket tenne s fölirna az igazságügyminiszterhez ; talán lenne foganatja. Nyilt kérelem a pécsi kereskedelmi és ipar* kamarához. Báttaszék, julius 29. Nem vagyunk hivatva kutatni, hogy csakugyan át ven-e hatva a fiumei kereskedelmi és iparkamara vezetősége, azon hazafiui bánattól, mely készteti, hogy Magyarország kereskedelme és ipara érdekében a vészharangot meghúzza. Mindenesetre köszönettel tartozik az ország közvéleménye a fiumei kamarának, hogy figyelmét, ha mindjárt csak a tizenkettedik órában is oly irányba terelte, melyet figyelmen kívül hagyni nem szabad. KüII— ■ .1 ...I .Ilii —. Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle. Eltartott ez álom egy emberöltőbe. „Ne rettegj jövődtől, múltadat ne vesd meg.* Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S akik hívek voltak, azok még hivebben, Idegen lelkekböl honszeretők lettek. S az ég meghallgatta a holt költő dalát: Remény csillagait sorba gyújtogatta, A csillagok után felhozta hajnalát, Bilincsét, lánczait a nép szétszakgatta S a nemzet föltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény, majd napfény derül.) NemtŐ. (Ketté szakitjaja kezén levó lánczokat.) Hajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kellő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidérczet, A te érczalakod, visszanyerve élted. Érczből volt a szived, míg dobogott élve ; De égett a haza és szabadság névre. Most érez vagy egészen: hát szív vagy egészen, Fejedet az égig emeled merészen; S szemednek engeded, hogy a napba nézzen. S napnál fényesebbre: feltámadt hazádra, Ez imádott földre, bérczedre, rónádra: Bérezek, rónák hazaszerető népére. Kit Isten teremtett a saját képére. Kiben az ősöknek buzog honfi-vére. Lásd és hevüljön át érczalakod tőle, Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálványnyá a szabadság nemtője. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve S dobbanjon érezszived túlvilág! kéjbe. (Nemtő ledobjaflkezeiről a lánczokat.) Nincs már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem. Szabadság rendezi a törvények sorsát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen ; Árulás daemona nem győz honszerelmen. Az utolsó hang, mit földön élve hallál, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrah! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról-szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermő kalászt aratva kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt, égő városoknak üszke. Most palotasorok, szemeidnek hidd el. A való versenyt fut merész reményiddel S miként a palota, a gunyhó is büszke. S a porba hullt zászló, mit véreddel festél, Most magasan lobog, egész nemzet védi: Megsokasodtak a régi kor honvédi Kit messze kerestél, kit egykor elvesztél: Itt van körüled a dicső hon, a régi.
