Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
1899. julius 30. Pécsi Napié 3 lOnben azon eshetőségek, melyek a két ország kereskedelmi versenyfutásában előállhatnak, sőt már is mutatkoznak, nemcsak a fiumei kamarának ébresztették föl figyelmét, hanem ennél sokkal kisebb tényezők, már évek előtt reá mutattak ezen bekövetkezhető fontos okokra, melyeknek figyelmen kívül hagyása már eddig is az ország közgazdasági érdekeit mélyen sújtja. Ha azon politikai fontos okok nem is léteznének, melyeket a fiumei kamara ez időszerint felemlít, értve a monarchia két államának gazdasági különválását; az önfenntartási ösztön is megparancsolja, hogy közgazdasági, kereskedelmi és ipari ügyeinket a gyermekczipőkből kivetkőz- tessük, külföldi gyámság alól felmentsük és azokat saját jól felfogott érdekeink szempontjából minél előbb önállósítsuk. De akár minő intenczió vezette ez esetben a fiumei kereskedelmi és iparkamara illusztris vezetőségét, egy dolgot nem értünk. Nem értjük, hogy miért épen az okkupáit tartományokat válogatja ki médiumnak, hogy annak segítségével akarja ellensúlyozni, mindazon közgazda- sági hátrányokat, melyek az általa felsorolt kikötök és tengeri helyek hozzáférhetősége által, a magyar kereskedelem és ipart elnyomják és a tengeri forgalmat lehetetlenné teszik? Hisz épen a fiumei kereskedelmi és iparkamara hazafias kezdeményezése folytán az 1896-ik évi október 6 án Pécsett összegyűlt kereskedelmi és iparkamarai kongresszus magáévá tette azon határozatot, hogy külön-külön minden kamara felterjesztést intéz a magas kereskedelmi minisztériumhoz, hogy a Közép-Duna áthidalása Baja és Báttaszék közt minél előbb létesittessék és az összekötő vasút ugyanott létesittessék. Az egyenes közlekedési vonal, melynek létesítését maga a Hűméi kamara ezelőtt bárom évvel, saját, valamint az ország érdekében oly okvetlen szükségesnek találta, most bárom év után talán feleslegessé vált ? Vagy talán azon kereskedelmi, ipari szempontok, melyek a Közép-Duna áthidalását, mint országos fontosságú közgazdasági faktort harmincz év óta várják, egyszerre oly tárgytalanok lettek, hogy a nagy és életrevaló tervet napirendről levegyük és az Ogulin-Bihacsi tervet állítsuk előtérbe ? Az ország közgazdaságának arka- numát mindig valahol a határszélén keressük ? Nem elég hogy a határszéli vasutak miatt, úgy mint a fgalicziai, székelyföldi, cattaroi keskenyvágányu vasutak miatt ezen első rendű országos horderejű közlekedési vállalatnak szenvednie kell; most még egy újabb határszéli vasutat akar a nagyon tisztelt kamara vezetősége belénk suggerálni, mely elég ok volna, hogy a Közép Duna áthidalását beláthatlan időkre elodázhatná. Engedje meg a fiumei kereskedelmi és parkamara igen tisztelt vezetősége, hogy az egyszer hazafias intentioiben kételkedni merünk, annál is inkább, mert nem lehet ismeretlen a kamara vezetősége előtt, hogy mennyi teendőnk van kereskedelem és gazdasági kérdésekben saját pitvarunkon; nem volna ez megboosájthat- lan könnyelműség, oly pitvarra eltóve- lyegni, melyet mi nem is mondhatunk teljesen magunkénak, és a hol a befektetett milliók, talán mások érdekeit jobban szolgálhatnák idővel, mint a magyar érdekét. Ebből kifolyólag, azon kérelemmel fordulnak a Pécsi kereskedelmi és iparkamara igen tisztelt vezetőségéhez mint az ország egyik legkiválóbb kereskedelmi tényezőjéhez, kegyeskednék a folyó évi augusztus hó 23-án Nagyváradon tartandó országos kereskedelmi és iparkamarai kongresszuson nagy erkölcsi súlyával és alapos szakértelmével oda hatni, hogy a fiumei kereskedelmi és iparkamara által a tárgysorozatba felvett Ogulin-Bibács-Fiumei vasút kérdését, míg az országos fontosságú, és Fiúméra sokkal fontosabb és lényegesebb Közép- Duna áthidalása, és a Baja Báttaszéki összekötő vasút ügye el nem dől, még vita tárgyává tenni se engedje; sőt a nevezett Közép-Dunai áthidalás érdekében, a többi, közvetlenül érdekelt kereskedelmi és iparkamarákkal együtt ezen aktuális és országos fontosságú ügy mellett, hathatós szavukat a nagyváradi kongresszuson felemelni. Evvel nemcsak Pécs és Baranyamegye, hanem Erdélytől egész Fiúméig az összlakosságot kötelezné le. Boszkovltz Mór dr. Petöfi halála. — A leghitelesebb leírás.— Petőfi halálának körülményeiről a hatvanas évek óta különböző szemtanuk különfélekép írtak. Valamennyi közt a leghitelesebbnek Lengyel József leírását fogadták el. Érdekesnek tartjuk a halhatatlan költő halálának félszázados évfordulója alkalmából közölni e tudósítást, melyet Lengyel 1860 ban a Vasárnapi Újság fölhívására irt és küldött a lap szerkesztőségébe. A tudósítás szószerint igy hangzik: Székely-Keresztúr, aug. 25. 1860. 1849. julius SO-ikán éjei Petőfi Sándor Székely-Keresztúron Varga Zsigmond- nál hált, kinek megígérte, hogy másnap S ezt köszöni a bon kihullott vérednek, Ili soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek ; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak. Sírod csak keressük, de lelked köztünk él ; Ott leljük lantodnak minden pengésében. Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nékünk édes mindenünknél, Soha a magyarszó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzendíti, hogy a népek hallják. S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. A mig e kicsi nép, kit magyarnak hínak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz : mert ellent sokan vínak, De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság nemtője mindig mellette lesz. Nemtő (felragadja a Petőfi-szobor talpazatára fektetett nemzetiszln zászlót e felirattal: .Szabadság, egyenlőség, testvériség“ s Petőfi szobra felé nyújtja.) Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe. Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érezszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte. Petőfi. — 189©. jnHng 30. — Irta: Ábrányi Emil. Sok szép, jeles dal van ma is, hiszem. De hozzá méltót nem mond senkisem. Mert mind fáradtak, hidegek vagyunk 0 hozzá képest, a ki maga volt A lobogó tűz! A ki minden hangját Szivéből vette, a mikor dalolt! Rengő kalász azóta is terem, Azóta is van napfény, szerelem, Azóta is száll fecske és darú, A rónas&g hozzánk se mostoha .. . De a ki őket úgy szeresse és úgy Daloljon róluk — nem lesz több soha! A hogy tavaszszal csillog minden ág S rázatlanúl omlik a sok virág, Mint fényes zápor, színes havazás, A mint a szél a fák közt át-fuvall: Aképen hullt isteni könnyűséggel Költészetének fájáról a dal. Hajnalt-kő8zöntő friss pacsirta-szó, Halk estharang, pusztákon bujdosó, Sötét borúval szálló förgeteg, Melyből tüzes villámok hullanak: Ha ős-erővel mindez dalba csengne, Hozzá méltó dal ez lehetne csak/ S ha minden rab-láncz és börtön-torony, Hol vértanuk senyvedtek egykoron, Minden szabadság, ami földön él És minden zsarnok-gyűlölő harag Elkezdene hozsannát énekelni: Hozzá méltó dal ez lehetne csak ! * * * Ki az, aki hamvét sírva össze szedte? Senki! Tán az Isten, ő maga temette. El sem is temette — föl vitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk: nagygyá lenni rá ért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért, Ám előbb a lelkét égő szenvedélylyel Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igy tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána! Hol a teste ? Nincsen ! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, ó magyar nép, legszebb dalaidban! Hol a sírja ? Sehol! — Hol a dicsősége ? Az egész világon! S nem lesz soha vége!