Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
hogy ötven éve hangzik ajkaikon? Egy öröklétig zengjétek dalait. Ott legyen előttetek Petőfi képe, szobra, hogy emlékezzetek rá. Asztalotoknak legszebb dísze az 8 könyve legyen. Tanuljatok tőle szépet, nemest. Tanuljatok önzetlen, tiszta szerelmet, hitet, reményt Tanuljatok hazát szeretni s érte sokat, minden áldozni. Tanuljatok tőle testvért, gyermeket, barátot, szülőket tisztelni, szeretni, mosolyogva szenvedni s ezer akadály közt bátran törni magas czélok felé. Tanuljátok meg a Cyprus lombokat a az édesdús dalok a szépet, jót megedzik szivetekben. Aztán, ha fészekrakásra kerül a sor, ha népesedik rrnjd a fészek: mutassátok meg fiaitoknak az 8 ereklyéit, zengjetek bölcsőjük felett a lelketekben őrzött dalokat: úgy bizonyára üstökössé lesz a Petőfi dicsősége, olyan üstökössé, melynek pályája magyar szívtől magyar szívhez viszen. A Petöfi-ünnepély. Segesváron. Gyönyörű idő kedvezett a segesvári ünnepnek, mely lefolyásában teljesen méltó volt a Petőfi, dicsősége előtt meghódoló nemzethez. A város lobogódiszt öltött, még a különben ellenséges érzületü szászok is velünk ünnepeltek, csak az oláhság hiányzott teljesen. Két külön vonat hozta a vendégeket. A Petőfi-Társasággal két külövonat jött, a kolozsváriakat Tövistől szintén külön vonat hozta, a székelyek négy különvonattal jöttek. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfí- Társaság Bartók Lajos vezetésével, a képviselöház küldöttsége Tallián képviselőházi alelnök vezetésével. A képviselők között volt az örég Madarász is, akit az egész ünneplőközönség lelkes óváczióval fogadott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt is, aki mint a kormány hivatalos képviselője, Gopcsa miniszteri titkár kíséretében érkezett Segesvárra. Egyidejűleg megérkezett Vörösmarty igazságügyi államtitkár is. Az érkezőket Sándor főispán üdvözölte. Azután bevonultak a városba, ahol a notabilitások részére a vármegyeházban voltak szobák berendezve. A többi vonatokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székelyföldről. A székely nép seregestöl vonult, be a városba; minden asszonynál virágcsokor vagy koszorú volt, amelyet Petőfi szobrára szántak. Tíz órakor külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ünneplő közönség a fejéregyházi csatatérre, az emlék oszlophoz, hol a kolozsvári dalngyesület éneke nyitotta meg az ünnepélyt. Bartók Lajos és Bartha Miklós gyújtó hatású remek beszédei után Tallián Béla a képviselöház, báró Zeyk József a főrendiház, majd Zsilinszky Mihály a kormány és az Akadémia nevében helyezett koszorút a szoborra szép beszéd kíséretében. E. Kovács Fyula a kolozsvári nemzeti színház művésze Jókai „Apothe- ozisát“ szavalta el, Bársony István Petőfi szerelme czimű művét olvasta föl, Somló Sándor Endrödi gyönyörű költeményét szavalta, Szász Gerő pedig saját költeményét a,dta elő. Végül a kolozsvári dalkör énekelte el Ábrányi Kornél Petőfi-dalait. Ezután a közönség felvonult a segesvári várba, a hol a zenekar a hymnuszt és a Kos- suth-nótát játszotta melyet a közönség fódetlen fővel énekelt. Majd Bartók Lajos szavalta el Jókainak Petőfi halála czimü költeményét, azután Illés Bálint a 48-as kör nevében, Bársony István pedig az „Otthon“ nevében tett koszorút a szoborra. Még Veczel György a budapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári egyetemi ifuság, Zseni József az „Országos Nemzeti Szövetség“ nevében rövid beszédek kíséretében tették le a szebb-nél szebb koszorúkat. Végül Ugrón Gábor vezetésével ötezer székely jött ének és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szobrot. Ezután az állami iskolában a székelyek részére külön ünnep volt, amelyen Bartók, valamint a jelenlevő költők szónokoltak. Az ünnepség után 450 teritékü bankethez ültek a küldöttségek tagjai a városház dísztermében. Számos lelkes tószt hangzott el itt a királyra, az öreg honvédekre, a jelenlevő no- tabilitásokra sat. A vendégek este 7 órakor utaztak el. II. Szeretem én nagyon A fényes csillagot, Ezüstös holclsugárt S a virág illatot; A csacsogó madárt A susogó szellőt, Kék égbolton úszó Fehér bárány-felhőt . . . Gyöngyöző harmatot Derült napsugarat — De szivem szerelme Csak a Tied marad!. .. Jfartl oCajos. A humorról. VII. Sokat emlegetik az úgynevezett akasztófa humort, de az nem létezik a valóságban, az sem több, sem kevesebb, mint egy befejezett képtelenség. — Mert a humor létrejöttének föltétele a nyugalom és a derűs kedélyhangulat. Képzelhető-e e lelki állapotok bármelyike a halálra itéltnél ? Egyáltalában nem. Mert az a nyugalom, melyet egyes halálra Ítélteknél tapasztalni véltünk, csak látszólagos. Annyi erővel sokan rendelkezhetnek, hogy a vesztőhelyre való utón nyugalmat színlelnek, de hogy azt érezzék is, az hihetetlen, mert ellentmond valamennyi ismert lélektani törvénynek. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy azokat az elmésségeket, melyek akasztófa humor czimen közszájon forognak, olyan emberek koholták, kiknek nagyon rendben volt a szénájuk. A fővárosban-: Az ünnepély az uj városházánál kezdődött 9 órakor. Itt dr. Kacziány Géza mondott ünnepi beszédet, többen szavaltak. A budapesti daloskor a Szózatot adta elő, melynek elhangzása után a közönség zászlók alatt vonult Petőfi szobrához. A teret, valamint a széles rakodó partot akkora már csaknem teljesen elfoglalta az ünneplő nép. Lehettek vagy tízezerén. A szobor talpazatát szebbnél-szebb babérból és élövirágbóf font koszorúk borították. A szobor előtt díszes, födött emelvény állott, a szónokok számára. Négy daloskor foglalt helyet az emelvénynyel szemben, melyek Bellovics Imre országos karnagy vezetése alatt a „Honfidal“ elé- neklésével nyitották meg az ünnepélyt, melyet a közönség kalaplevéve hallgatott végig. A gyönyörűen előadott ének elhanzása után Halmos János polgármester lépett az emelvényre és a főváros nevében lelkes, szép beszédet mondott. Utána Jókai Mór jelent meg az emelvényen, kit a közönség lelkes óváczióval fogadott. A koszorús költő megragadó közvetlenséggel elmondott dicsőítő szagai után perczekig hangzott a tap3 és az éljenzés. Sánta Mihály egyetemi polgár Endrödi Sándor költeményét szavalta el igaz lelkesedéssel. Majd Rákosi Jenő az Országos Nemzeti Szövetség nevében mondott magas szárnyaláson beszédet, melynek hatása alatt sokan könnyeztek. Ezután Bénárd Ákos egyetemi polgár Petőfi „Egy gondolat bánt engemet . . .“ czimü rapszódiáját szavalta, utána pedig ifjú Gebhard Károly mondott gyújtó beszédet, melyben a szabadság vértanúját dicsőítette. Végül a dalosegyesületek elénekelték a Hymnuszt és megkezdődött a koszorúk letevése. A koszorúk ugyan már ott feküdtek a szobor talpazatán, csak hozóik mondottak rövid beszédet, melylyel a koszorúkat Petőfi dicsőségének fölajánlották. Egy óra felé a közönség emelkedett hangulatban, a Kossuth-nóta hangjainál példás rendben szétoszlott. Délután mintegy ötezer szocziálista munkás vonult a szoborhoz, hol vezetőik Weltner Jakab, Izrael Jakab és Grünfeld Sándor mond-* tak beszédet a maguk módja szerint. Székesfejérvárott. Városunk hazafias érzelmű közönsége imMegengedjük, hogy egyes elvetemedett gonosztevők, kikből minden erkölcsi érzék rég kihalt, a legkritikusabb pillanatban is tudnak valami kedélyes otrombaságot mondani, de az ilyesmi nem tarthat a humor elnevezésre igényt. Osztentátiót, színpadiasságot, pose-t és hencegést láthatunk a bitó árnyékában, de természetesen fakadó tréfát várni ottan, legalább is olyan képtelenség, mint egy jéghegy tetején rózsanyilást lesni. Az akasztófa humor állítólagos termékei közül a legsikerültebb a czigánynak a mondása, ki látja, hogy mikor öt veszteni viszik, a kiváncsiak tömege mint töri magát előre. — Sohase igyekezzenek olyan nagyon, nem végeznek ott nálam nélkül semmit sem. Don Caesar de Bazan a derék spanyol gróf is igen elmésen beszél a színpadon csiklandós nyakáról, mikor kihirdetik előtte, hogy akasztófára Ítélték. De alapos oku^k van kételkedni, hogy az igazi Don Caesar a színpadihoz hasonlóan szellemeskednék. Legjobb bizonyság erre, a franczia nagy forrodalom, midőn aránylag rövid idő alatt a legtöbb embert végezték ki. Négyezernél több ember hajtotta négy év alatt fejét a bitó alá s noha a francziák szellemessége minden kételyen fölött áll, egyetlen egy tréfás megjegyzést sem jegyeztek fel a halálra ítéltek ajkairól. Hanem végre is nincs szabály kivétel nélkül. Mikor szép hazánkban a betyárélet virágzott és a statáriális törvényszékek gyors tempóban szolgáltattak az akasztófának anyagot, vagy népiesen szólva: virágot, gyakran tapasztalhattuk, hogy a magyar betyár bizonyos hetyke méltóságot meg tud őrizni a szégyenhalál küszöbön is. A FEJÉRMEGYEI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Szépséges csillagok... Szépséges csillagok, Tündöklő csillagok, Tudj átok-é ti is Hogy szerelmes vagyok ? Tán tudjátok — s azért Bagyogtok úgy felém, Hogy a ragyogástok Reményt öntsön belém ? . . . Te halvány szelíd hold Éjszaka tündére, Gondolsz-e, gondolsz-e Szivem szerelmére ? — Óh, mondd, nem eped-é A szivem hiába, thibbnn -fii enyém lészen-é Ő majd nemsokára ? . . . Ékesen viruló Kedves kis virágok, Szerelmes szivem oly Kérőn néz ti rátok! Üzenjétek néki Édes illat szárnyán: .Nem marad-é szegény Elhagyottan, árván ? . . . Ti dalos madárkák, Te lágy esti szellő, Te csillogó harmat, Te kószáló felhő, — Tőletek is kérdem, Tudni óh, mint vágyom: Leszen-é e földön Nékem boldogságom ? . . .
