Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
Mindszent 1899. julius 30. Első évfolyam. 12. szám MINDSZENTI LAP 1 ELŐFIZETÉSI ÁR: YE&YES TARTALMI! HETILAP. MEGJELEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEKET Egész évre . . . 2^frt — kr. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ HIVATAL Fél évre .... . . . 1 frt — kr. n y 1 1 t-t é r í közleményeket a kiadó Negyed évre . Weisz Ignácz nyomdájában, hová a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési- és hirdetési dijak küldendők. hivatal jutányos ár mellett közöl. Petőfi SándorMint meteor int végiig a mai napon hazánk egén Petőfi Sándor szelleme. Otven borús esztendő yiharzott le a nemzet felett az időtől, midőn Petőfi életét Segesvár mezején a haza- szeretet lángja felemésztette. Gyász dalt énekel a magyar nemzet a nagy idők fél százados évfordulóján, hogy mély s méltó gyásszal, fenkölt ünnepséggel rója le tisztelete, kegyelete adóját nagy költője szelleme iránt. Nagy volt Petőfi minden izében s még mivé válhatik, ha nem kelletik neki élte virágában halált halnia, éppen azért magasztosul fel ma minden magyar szív s egy virággal óhajtja gazdagítani ama diszes kosíorut, mit ma a nagy szellem szobrára helyez a kegyelet. Benne a nemzet nem csak hős katonát, nem csak egy szellem óriást, de a hazáját oly forrón szerető fiát veszté el, kinek lelki szemei a csata zajában s az ágyuk bömbölő morajában is a haza egén csak egy ragyogó csillagot láttak : „Szabadság“. Petőfi és Bem ! szabadságharczunk ez ikernagyságának neve elválaszthatlak Csodálatos találkozása a sorsnak, hogy miként forr össze egy lélekké a nagy magyar költő lelke a lengyel szabadsághősével. Együtt járnak a harczmezején, az önzetlen szeretet láncza fűzi őket együvé, hogy egyikük hadvezér, a másik pedig alárendelt segédtiszt, csak külsőség, a meleg rokonsaenvet azon körülmény jelezte, hogy mindig együtt voltak. Igen szépen mondja a „Magyar Nép“ : Petőfi megtudta érteni, ki volt Bem. Megértette, hisz az ő lelke ugyanattól volt viselős, amitől Bemé. Az ő zászlajára az volt fölirva : „Talpra magyar“ ! Bem zászlajára pedig : „Előre“ ! Petőfi, ki atyját 49-ben veszté el, Bemet „második atyjának“ mondta s lelkesült ragaszkodásában nyíltan vallá, hogy Bem nagyobb hadvezér, mint a nagy Napóleon volt s hozzá egyedül a karthágóiak nagy hadvezetője, Hannibál fogható. Bem nem kevesebb lelkesedéssel csüngött lánglelkü költőnkön. — Valóban apai szeretettel vette kö. őt, a ki a szabadságért egy imádott hitvest s egy imádott csecsemőt — véréből való vért — hagyott el, hogy soha se lássa őket többé viszont. Segesvár vértől áztatott mezején egy szobor hirdeti taa Petőfit s benne a nemzet dicső múltját. Néma e szobor s mégis kenetteljesen szól a mai nemzedékhez. Vetélkedjetek egymással a haza érdek uéi'küíl SzereisJlcbtíu j a öéke áldásait a haza felvirágzásár i használjátok. Ha pedig a harczok angyala suhogtatja véres pallósát a nemzet élte egén, vért és életet a hazáért ! Petőfi követésére hi fel a szobor minden magyart. Ragyogó példával ment ö elő : szerette hasúját békében, háborúban, életben, halálban, szive e magyar hazáért vert, szivének utolsó dobbanása is a harcztéren a magyar hazáért volt. Teendőink. H. Központi iskola é9 kisdedóvó Mindkettő régen vajúdó ügy s még mindig az eszmecsere tárgya, ennél továbo nem vittük. A központi iskola fogalma nem uj itt, már pár évtizede, hogy kisért. Volt már tere s költségvetés is a 70 es években s azt gondoltuk, hogy már-már megvalósul a terv, csak rövid idő kérdése s telépül a kor kívánalmainak megfelelő iskolaház. Hogy ez nem történt meg, részben jó is volt, mivel utólag belátjuk, hogy az igényeknek ma már ez épület sem felolt volna meg teljesen, mert e terv s költség- vetés kelte óta tantermeinket szaporítottuk, itt van az államosítás, mintegy három tantermet kell nyitnunk, mindezekből világos, hogy ha az időben felemeljük a központi iskolát, ma már kezdhetnők elölről a költséges építkezést. De van-e szükségünk központi isko*’ Iára ? üilágazók a vélemények, kik szükségesnek tartják a központi iskolát, úgy okoskodnak, hogy épitenünk igyis-ugyis kell, mert a létesítendő három osztályt a községben el nem helyezhetjük ; jelenlegi ! sí étszórt iskolaépületeink közül csak egy mely eredetileg iskolának épült, a egyszerű lakóház, vagy korcsma vui. s a rejtuk eszközlött módosítások sem kvalifikálták azokat a kor követelményeinek megfelelő iskolaépületekké, nagyobbrészt alacsonyak, hiányosan szel- lőzhetők, sötétek, szóval csak szükségpot- lók voltak s ma már a múzsák szolgálatára nem valók. Mások szerint egy központi iskola emelésének szükséglete fenn nem forog Ezeknek is meg van a maguk érve mit figyelmen kívül hagyni nem szabad. Első rendben a közegészségi ügygyei argumentálnak. A koncentrált iskolánál az egyik osztályban mutatkozó járványos betegség miatt a többi osztály növendékei is veszélyeztetik egészségüket s egyik osztály bezárása maga után vonja azonnal a többi osztály bezárását is s ez természetes, a mennyiben a közös folyosón, udvaron érintkező osztályokat elszigetelni egymástól nem lehet; ellenben mindezen baj a decentrált iskoláknál — miként arról a múlt években meggyőződtünk — nem oly könnyen, vagy éppen nem áll elő. Érvül hozzák fel továbbá a község nyomasztó anyagi helyzetét ; a központi iskola építése az adózók megerőltetésével járna, a meglevő iskolák meg potom áron kerülné nek más kézre. Iskolaépületül szolgálhatna szerintünk a mai 8—4 ik leány osztály ("Béres féle iskola) ; a korházi 2-ik leány-oszály a Hám-féle tanterem, az l-ső fiú s 1-ső leány-osztály megfelelő tantermeket nyerhetne a felső vendéglő átalakításával. A szarvas-féle iskola telken összpontosittat- nék aztán a többi osztály. Bármennyire méltatjuk is ez utóbbiak érveit, mégis velük egy nézeten nem lehetünk. Nem tagadjuk, hogy ragályos betegség felléptével nagy nehézséggel jár a gyermekek egészségének fentartása, de ezt. nem tartjuk oknak arra, hogy a központi iskola eszméjét elejtsük, mert hiszen a szomszédainknál látunk összpontosított iskolákat, egymás hátán — úgy szólván — zsúfolt osztályokat, de eddig még szembeszökő hátrányairól hirt soha se vettünk. Ha fentartjuk a mai iskolaépületeket, illetve átalakítjuk az átalakithatókat, sokat költünk és toldozás-foldozásból fog állani ismét életünk s becsületes tantermünk még se lesz. Esen észrevételünk után nyílt kérdés*
