Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1010 Petőfi nyásokkal fogadta, mivel a Bem és Vécsey közti tigy alkalmával Bemnek egy levelét a Honvéd c. lapban kiadta s ezzel a kormánynak sok kellemetlenséget okozott volt. P. rögtön lemondott; Pestre kellett sietnie (máj. 7.) mert atyja halála hírét vette. Szolnokról szenvedélyes hangú levelet intézett Klapkához; ez ügyet később Budán személyes találkozáskor megkövetéssel elintézték, de P. május 27-én újra beadta lemondását és írásbeli elintézést kért. Alig ért P. a fővárosba, hol akkor Buda ostroma folyt, néhány nap múlva, máj. 17., anyja is meghalt. Szüleinek elvesztése mély hatással volt kedélyére (v. ö. Szüleim halálára). Szeretető mindig megható módon nyilatkozott irántuk. Már 1816-tól állandóan segítette őket, előbb pénzzel, később, mikor végleg megbuktak, ellátásukról gondoskodott. 1817 elején Vácon helyezte el őket, 1818 tavaszán pedig Pestre hozta, szobát fogadott nekik s megosztotta velük asztalát. Az öregek büszkék voltak fiókra, de Sándor is büszkén énekli meg A vén zászlótartóban atyját, aki a szabadságharcban Jella- chich ellen részt vett a sukorói harcban, majd a parndorfl táborozásban is. Az öreg Petrovics 1819. nyomtatott proklamációkkal Debrecenbe Kos- suthhoz ment, aki megtudván, hogy Petőfi atyja, 300 irtot utalványoztatott neki: itt láthatta unokáját is, nem sokára márc. 21. Pesten tífuszban meghalt. P., anyja temetése után fiát felhozta Szalontáról Pestre. Tiszti fizetésétől elesvén, szorult helyzetbe jutott. Ekkor Csengeri közbenjárására Szemere miniszter P.-nek A honvéd c. költeményéből a hadseregben való kiosztás végett 25. ezer példányt rendelt meg és ezért 500 frtot fizettek (jun. elején). Lantja, mely a szabadság- harcot minden mozzanatában végig kisérte, az oroszok közeledtekor is megszólalt. Mikor a kormány Pestről menekült, jul. 3. ő is megindult családjával Orlayékhoz Mező-Berénybe. Ott időzött pár hétig elvonultan s ott kelt utolsó ismert költeménye, a Szörnyű idő. Jul. 18-án, mikor az oroszok már oda is közeledtek, Orlayra bízván emlékeit és kéziratait, családjával együtt megindult Erdélybe, Bemhez. Várad, Kolozsvár, Torda felé ment, ott hagyta nejét és flát. Bemet Bérseknél találta fel, ki a moldvai expedícióból tért vissza. Találkozásuk megható volt. Jul. 29. Marosvásárhelyre értek, jul. 30. reggel onnan utána ment Bem seregének. Jul. 31. találkozott Bemnek harmadfélezernyi serege a 16 ezer főre menő orosz haddal a Fehéregyháza és Segesvár közti völgyben, s itt folyt le az utolsó nagyobb erdélyi ütközet, mely az egész napon át tartó hősies küzdelem után a magyarok vereségével végződött. A csata kezdetén P. Bem körül volt, ló és fegyver nélkül; a vezér ekkor visszarendelte a tartalékba. Később különböző pontokon látták, amint a harc folyását figyelte és je- gyezgetett. A magyar sereg visszanyomása és egy részének bekerítése délután 5—6 óra körül történt. P. a körön belül maradt s mindenesetre ott esett el. Különböző szemtanuk különfélekép adják elő a dolgot. Legtöbb hitele van ezek közt Lengyel József tudósításának (Vasáru. Újs. 1860. és 1861.; Tört. Lapok 1874, 351. és 396. old.); egyébként P. eltűnésének irodalma a költő legújabb életrajzaiban behatóan van ismertetve. Most már meg van állapítva, hogy mind az a monda, mely a költő meneküléséről vagy orosz fogságba jutásáról és Szibériába hurcolásáról elterjedt, üres koholmány. Hasztalan volt Bemnek, hasztalan nejének minden tudakozódása. P. kétségtelenül elesett, mint a szabadságharc egyik legnagyobb áldozata, megpecsételve vérével költészetét. Bizonynyal ott nyugszik a fehóregyházi elesettek közös sírjában. — Az életrajzra nézve v. ö. Ferenczi Zoltán, P. életrajza (I—III. köt., Budapest 1896) és Fischer Sándor, P. élete és művei (németből fordította Tolnai Lajos, Budapest 1890). Feleségén Szendrey Julián (szül. Keszthelyen 1828 dec. 29-én, megh. Pesten 1868 szept. 6-án) férje eltűnte után szilaj fájdalom vett erőt s kínos bizonytalanság emésztette. Kolozsvárra vonult s ott várta férjét. Egy félév múlva atyjához folyamodott segítségért, aki Erdődre hazavitte (1850 febr.). Onnan pár hó múlva egyedül Pestre költözött s Garayéknál húzódott meg. Nyugtot ott sem talált. E válságos helyzetben kezét nyújtotta Horvát Árpád egyetemi tanárnak (1. o.), kivel 1850 jul. 21-én, tiz nappal a hivatalos gyászóv letelte előtt megesküdött. Házasságukból három gyermek született. P.-né költeményeket is irt, melyekben erős, kissé végletes hangulat nyilatkozik, férje hatása is eltagadhatatlan. Lelke és élete problémája sokat foglalkoztatta az Írókat. V. ö. Szarta Tamás, P.-né Szendrey Julia (Budapest 1891); Fischer, P. élete (1890); Ferenczi, P. életrajza (1896). Verseit lásd kiadva a Szana könyvében. , Petőfi költészete. Alig vau költő, kinek élete annyira egyeznék költészetével, mint Petőfié, aki folyton a maga életét alakította át költészetté. Vándordíját az országban mindenfelé költeményeinek dátumai jelzik, verseinek időrendes sorából el lehet olvasni életrajzát, s viszont érdekes és rövidsége mellett is külső és belső élményekben gazdag élete megmagyarázza költészetét. Rendkívüli hangolódó kedélye van s erős és friss képzelete a legközönségesebb tárgynak is felfogja költői oldalát és csodálatos könnyűséggel tünteti fel; nincs nála tárgy, helyzet, élmény, mely költóietlen lenne, s ezért lehet őszinte, mert érzi, hogy nincs mit lepleznie, s szellemének tükre minden tárgyat szépnek mutat. Költészetének a közvetlenség, őszinteség, természetesség egyik fő sajátsága, az az önkéntelen bizalmasság, melylyel minden olvasóját azonnal megnyeri; másik pedig az eredetiség, mely érzelmeinek gazdagságában és képzeletének megragadó tíizében és szokatlan hatalmában nyilvánul. Ez elsőrangú tulajdonok bármely irodalomban a legkitűnőbb lírikusok közé emelték volna s nem is ismerünk a világirodalom nagy lírikusai közt senkit, aki 26 éves koráig oly termékenységet fejtett volna ki s több remekművet alkotott volna P.-nél. A mi irodalmunkra nézve pedig megbecsülhetetlen szerencse volt az ő költői működése. Nyilvános pályája 7 rövid évre terjed, 1842—1849. s ő rendszeresebben csak 1844-től, tehát 5 évig dolgozhatott, ez alatt is folytonos fejlődésben volt. De e kornak, mely
