Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1011 Petőfi századunkban a legfontosabb volt, ő volt valóban a költője , ő fejezte ki a kor lelkét, a nemzet géniuszát minden költőtársa közt leghivatottabban: a hazaflérzést, a demokrácia eszméit, a szabad- ságszeretetet, s addig példátlan mértékben hatott a nemzetre. Működése azonban szorosabban a magyar irodalom és ízlés fejlődésében is korszak- alkotó. Az ő költészete valószerfibb és magyarosabb mint elődeié. Fantáziájának azzal a csodálatos erejével, hogy mindent költőivé tudott bűvölni, új tárgyakat hódított, új érzelmi forrásokat nyitott a magyar lírának. A flu szeretetét, mely az egyszerű szülők iránt sem röstel nyilatkozni, ő szólaltatja meg nálunk először nagyobb mértékben, ő énekli meg a szöghaju lányka helyett a feleséget is, ő emeli költői távlatba az alföldet. Érzésének heve és bátorsága is imponáló. Nemcsak új tárgyakhoz nyúlt, hanem új hangot is talált, a természetesség, közvetlenség ama hangját, mely amennyire egyéni volt, épp oly érthető volt másra nézve is. S mindenek fölött megtalálta a nemzeti költészet hangját, különösen a lirában, melyet ő tett egészen, tartalomban és formában nemzetivé. A nemzeti és a művészi elemet, mely irodalmunk fel- újulása óta mindig kereste, de nem találta egymást, ő egyesítette először legszerencsésebben nemzeti művészetté, mig aztán Arany és Tompa is nyomdokaiba léptek. A lira sok fajában kitűnt, elégiában, ódában (szerelmi és hazafias ódái), a szatirikus és reflexiv lirában, de különösen megteremtette — Gyulai szavaival élve — a specifikus magyar dalt. Nem a népdalt, hanem a népköltés külső és belső formáinak és szellemének felhasználásával s azt megnemesítve, az irodalmi magyar dalt. A dalnemü költeményekben a legkitűnőbb s az érzések tiszta kifejezésében remekel. De összetettebb érzéseket is kitűnő összhanggal tud fejleszteni s valamely szokott érzelemkörben az ódái hangot ritka erővel szólaltatja meg. Bámulatos nála az érzelmi ellentétek átmeneteinek gyorsasága és biztonsága s az a köny- nyüség, melylyel a legellentétesebb képzetek közt ide s oda csapong, a nélkül, hogy az illúziót legkevésbbé is sértené. Lirai ereje nyilatkozik genreképeiben és leiró költeményeiben is, melyek a leiró költészet problémáját gyakorlatilag oly fényesen oldották meg. Természetesen költészetének is, mint egyéniségének, voltak árnyoldalai. Egyszerűsége helyenként prózaivá lesz, őszintesége nyersességgé, bátorsága féktelenséggé; mű- érzéke sem mindenkor biztos és képzelete olykor szertelenségbe ragadja. Minden természetessége mellett benne is volt egy-egy helyzetben némi fölvett hangulat, ami dagályt okozott (Felhők). Egyébként pályáján fokozatos fejlődés van saját nemesebb egyénisége felé. Első verseiben még látszik a Vörösmarty és Bajza modora, később is egy- egy külföldi költő hatása, de e hatások mind hamar leszűrődnek nála s állandóan utánzójává egy költőnek sem válik (Béranger, Heine, Byron, Shelley hatásának nyomai). Kiváló díszére válik erkölcsi idealizmusa, mely mind hazafias, mind szerelmi költészetében uralkodik s amelyet sohasem sért meg. Nyelve különösen szemléletes, folyamatos és magyaros. A n0pnjTelv gazdagságát ő tette az irodalom kincsévé. A magyar lírába ő vitte be nagy változatosságban a magyar ritmust is; de a nyugateurópai versalakokat is gazdagon használja s a lírát nemcsak magyaros, hanem modern nemzetközi stílben is műveli. Kiválóan alanyi természete hozta magával, hogy epikai költeményei és regényei nem igen sikerültek; tárgyilagosságra és történeti álláspontra nem tudott emelkedni. Legjobb elbeszélő munkái: János vitéz, Szilaj Pista és Bolond Istók; a többiben is vannak megkapó részletek, ahol lírai elem nyi- latkozhatik. Hatása mély és nagy volt az irodalomban is. Fölléptével vége szakadt az idegenszerűségnek és a mesterkéltsógnek s az az üdvös realizmus és nemzeti irány terjedt el, amelyet ö és Arany kezdtek. Tüneményes sikerei és látszólagos köny- nyüsége még rossz hatással is voltak, kivált az 50-es években, amikor sokan utánozták s külsőségekben és pongyolaságaiban majmolták. De ez elmúlt s továbbra P. költészetének fényes tulajdonai világítják be a magyar költészet fejlődésének útját. Müveinek 1847-iki kiadását az akadémia 1857-ben a nagy jutalommal koronázta, melyet fia Zoltán kapott. Azóta számos kiadást értek, többek közt van egy illusztrált diszkiadás, többféle olcsó népies és egy kritikai kiadás. A kiadójog ez időszerint még az Emich utódjánál, az Athenaeumnál van. Idegen nyelvekre már életében kezdték fordítani műveit. Az első német nyelvű gyűjteményt Dux Adolf adta ki (Bécs 1816, újra Lipcse 1867), ezt követték: Kertbeny, Szarvady és Hartmann (Stuttgart 1853), Opitz (2. kiad., Pest 1868,2köt.), MeltzlHugó, (2. kiad., München 1883), Neugebauer László (2. kiad., Lipcse 1885), Aigner Lajos (Budapest 1880—82), Teniers A. (Halle 1887), Sturm, Schnitzer s mások. Angolra fordította sir John Bowring (Translations from Petőfi 1866), Butler, Löw Vilmos (Gems from Petőfi, New- York 1881), Fuller stb.; franciára: Thales Bern- hard, Sayou8, Desbordes-Valmore, Dozon stb.; olaszra Cassone, Vitali és mások, lengyelre Sa- bowski, örményre Szongott, svédre Schildström stb. Emlékét a nemzet hálás kegyelettel őrzi. Szülőházát a magyar Írók és művészek társasága 1880. megvette és megjelölte. 1882 okt. 15. leleplezték a pesti Dunaparton álló ércszobrát, Huszár Adolf művét, melynek költségeit nagyrészt Reményi gyűjtötte hegedüjátékával. A leleplezésnél Jókai tartott beszédet, Endrődi szavalt ódát, s Carmen Sylva (a román királyné) is koszorút küldött. 1877. Írói társulat alakult, mely az ő nevét viseli s a P.-kultuszt egyik feladatául tűzte ki. Irodalom. Gyulai Pál, P. élete és költészete. Egyetemi előadásai kőnyomatban 1878, ismét 1884; U. a., P. Sándor és lirai költészetünk, Uj M. Muz. 1854. L; U. a,. P. jellemrajzához, Vasárnapi Újság 1866; U. a., Szeberényi P.-jéröl, Szépirodalmi Figyelő 1862, II. (Gyulai cikkei nagyon fontosak, mert P. jellemét és költészetét azok helyezték először helyes világításba); Ferenczi Zoltán, P. életrajza. A Kisfalndy-társaságtól jutalommal kitüntetett pályamű, 1—8. köt., Budapest 1896; Fischer Sándor, P. élete és müvei, u. o. 1890. Kiadta a Petöü-társaság. Német eredeti, Lipcse 1888. (E két utóbbi életrajz a legteljesebb és legnagyobb mü P.-röl); Beöthy Zsolt, Irodalomtörténet; Riedl Frigyes, P. S., a Beöthy-féle Képes irodalomtörténetben; Havas Adolf, bevezetések P. új népies kiadásai előtt; Badics Ferenc magyarázatai a Jeles írók Iskolai Tárának kiadásai előtt; Petfffl-muzeum, szerkesztik Ferenczi Zoltán és Cser- , nátoni Gyula, Kolozsvárt 1889-töl (rendkivül fontos szol-
