Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi-társaság 1012 Petrarca gáiatot végző folyóirat a Petőfl-kritika terén, nevezetesen a költő életrajzára, bibliográfiájára nézve); Barátid Lajos, P. újabb reliquiái: Kemény János, Adatok P. S. életrajzához, Koszorú V. 1881: Barátid L., P. költeményeinek első kritikai kiadásáról, Philol. Közlöny 1894; Lenkei Henrik, P. és a természet; Zdlahy Károly, P. S. életrajza, 1864; Erdélyi János, P. Pályák s Pálmák, 1886; Szeberényi Lajos, Néhány év P. életéből, 1861; Orlai Petrich Soma, P. ifjúkoráról, Budapesti Szemle 1879; Toldy F., P. S., Magyar Költök Élete, II. 1871; Eötvös József, P. összes költeményei, Életképek 1847; Pulszky Ferenc, P. összes költeményei, Szépirod. Szemle 1847, L: Császár Ferenc, P. költeményes müvei, Irodalmi Őr 1845; Nádaskai Lajos, P. versei és Cipruslombjai, Honderű 1844, II. és 1845 L; P. álláspontja, Szépirodalmi Figyelő 1862; Salamon Ferenc, P. újabb költeményeiről, Budapesti Szemle V. köt. 1859: Szász Károly, A külföldi irodalom befolyása költőinkre, Szépirodalmi Közlöny 1857; Dömötör János, P. családias költeményei, D. munkái 1878; Névy László, Az apostol, Petőfi-társaság Lapja 1877; u. a., A nö P. költészetében, Ellenőr 1878, L; Endró'di Sándor, A szerelem P. lírájában, Koszorú 1882; Meltzl Hugó, P. pamfletistái és panegiristái, 1874; Vufkovich Sándor, Töredékek P. S. életéből, 1888; Vakot Imre, Emlékiratai és P. emlékezete, 1880; Vajda János, Emlékezések P.-re, Pesti Napló 1884, n.; Szarvas Gábor, P. János vitézének nyelve, Magyar Nyelvőr, I. k.; Szinnyei József, P. a magyar irodalomban, Történeti Lapok 1874; Halassy Aladár, P.-re- liquiák, 1873. A két utóbbiban és a P.-inuzeumban össze van állítva az egész P.-irodalom. n. l. 3. P. Zoltán, az előbbinek fia, szül. Debrecenben 1848., megh. Pesten 1870 nov. 5. Keresztatyja Arany János volt. Atyja halála után mostohaatyja házánál nevelkedett. 1867. félbenhagyva iskoláit, színész lett Debrecenben, hol a színigazgató,a nagynevű atyja emlékéért, mindjárt 30 írttal szerződtette. Hozzátartozóinak minden rábeszélése sem bírta elvonni e pályától, melynek izgalmai kimerítették agyenge ifjú életerejét. A társasággal Nagyváradra költözött, majd más színtársulathoz szegődött. A vidéki közönség belevonta a tivornyákba. Veszélyes kórba esett, a színházban sem léphetett fel; rokonok körében, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Egészsége vissza- visszatért. Az utolsó nyarat Gleichenbergben töltötte, honnan kissé megerősödve tért haza, de pár hó múlva meghalt. Ismerősök állítása szerint sápadt arcú, vézna ifjú volt, tüzes, villogó szemekkel s megjelenésében az önérzet erős kifejezésével; könnyelműsége mellett jó szive és gyors elméje volt s ritka találékonysága. V. ö. Szama, M. Szalon 1892., máro. n.l. Petőfi-társaság, a Petőfi-kultusz terjesztése s a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából alapított egyesület. Létesítése körül legtöbbet Balázs Sándor, Éjszaki Károly, Komócsy József, Lauka Gusztáv, Szana Tamás, Szigligeti Ede fáradoztak s a társaság első nyilvános ülését 1876 jan. 1. tartotta meg a magyar tudományos akadémia dísztermében. Gondosan megválogatott felolvasásaival csakhamar nagy közönséget és népszerűséget szerzett magának, bár eleinte rendes helyisége sem volt, ahol havi felolvasó üléseit tarthatta volna, s majd egyik, majd másik régibb egyesület hajlékában húzódott meg. Az akadémia, Lónyay Menyhért gróf szívességéből, csak évek múlva nyitotta meg neki rendes havi üléstermét, hol azóta minden hó második vasárnapján tartja nyilvános felolvasó üléseit. A társaság rendes tagjai és vendégei ezeken az üléseken szépirodalmi müveket, szóptani és irodalomtörténeti eredeti dolgozatokat olvasnak, teljesen kizárva a fordított művek bemutatását. A társaság húsz évi fennállása óta számos eredeti munkát bocsátott közre s egy ideig volt rendes közlönye is, melyet azonban később megszüntetett. Rendes pályázatai költői müvekkel és szép- tani fejtegetésekkel gazdagítják az irodalmat. Eleitől fogva nagy gondot fordított Petőfi kéziratainak s az életére vonatkozó adatoknak összegyűjtésére ; gyűjtötte ezenkívül a nagy költő eredeti kiadásait s műveinek különböző nyelvű fordításait, valamint a róla megjelent arcképeket is. Könyv- és kézirattárát gyakran használták a Petőfivel foglalkozó magyar esztétikusok, s a társasághoz folyvást fordulnak tanácsért, útbaigazításért külföldről is, különösen pedig Olasz- és Svédországból, hol folyvást szaporodik Petőfi tisztelőinek és ismertetőinek száma. A társaságnak rendes, tiszteleti és külső tagjai vannak; ez utóbbiak a Petőfi-fordítók és ismertetők sorából. A rendes tagok száma hatvanban van megállapítva, tiszteleti és külső tagot választhat a társaság tetszés szerint. A társaság elnöke, még pedig alapíttatásának ideje óta, Jókai Mór. A tiszteleti tagok közt foglalt helyet Kossuth Lajos is, ki megválasztása után Szana Tamáshoz intézett hosszabb levelében méltányolta a P. céljait. Petőház, kisközség Sopron vármegye kapuvári j.-bag, 6891) 602 magyar lakossal. Itt van Offer- mann'vés társa nagy cukorgyára, mely 333 munkást fq^lalkoztat s 300,000 q répát dolgoz fel; cukortermelése (1893) 27,274 q volt. th—v. Petra, i több ókori város, melyek közül azonban messzire kimagaslik a többi közül az idumen- sok, későbh nabateusok fővárosa Köves-Arábiában. Délre á Holt-tengertől magas sziklafalaktól volt környezve, melyekben a város egy része, mint barlang* vésve volt. Fontos kereskedelmi pontja volt a Szíria és Arábia közötti forgalomnak, nagyszerű romjai (kőbe vésett templomok; görög, latin és Itóber feliratok Vádi Máza közelében most is felkeltik a vándor bámulatát. A P.-i sziklasír homlokzatának képét 1. jÉpítészet (VI. köt. 8. melléklet).'. l.m. Petra, 1. Batumi Petralia, két egjVnás mellett fekvő város Palermo szicíliai olasz tartományban, Le Madonie (1975 m.) nevű hegytöjiieg DK-i lábánál, a Salso forrás vidékén, termékeny területen. A felső városnak (P. soprana)_<7273, az alsónak (P. sottana) 8528 lakosa van. ■ Petrarca (ejtsd: —ka) Ferenc, a legnagyobb olasz lírai költő s egyúttal kor^ egyik legkiválóbb tudósa, szül.Arezzóban 1304 jV- 20.,megh.Arquában 1374 jul. 18. Atyja, Petraccüéjagyis Pietro, a. m. Péter) di Pavénzo firenzei jegyző volt, akit, mivel a Fehérek (Bianchi) pártjához tartozott, szülővárosa 130?. száműzött. 1312-ig Olaszországban nyerte P. első neveltetését, ekkorátyja Avignonba költözött,1 családját azonban Carpéhtrasba küldte, hol P.-t,.régi mestere, Convenevole \da Prato oktatta tovább. 1319. atyja kívánságára Montpel- lierbe ment jogot hallgatni, s ezt a tudományt 1323,’ után még két évig tanulta Bolognában is, de a mellett leginkább a klasszikusokkal foglalkozott. Avignonba 1325. tért vissza és Szüleinek halála után (1326) az egyházi rendbe lépett, de Csak az alsóbb rendeket vette föl, s ezután végig élvezte az avignoni erkölcstelen pápai udvar min-
