Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Yiz és bor (1843*). Le a tenger feneke’re Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nékem a boros pohárnak Öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön, Jött a vízözön, A viz által a bűn’ éje Elseperve lön. Bűnnek éje ül szivemben; A bú éjjelét — Bennem a viz tehetetlen ! — Csak bor mossa szét. Nyári hévben a virágszál Sanyarogva nö ; A virágot uj életre Kelti langy eső. Csiiggedésben, tikkadásban Lnngy esőm a bor ; Vérem újra forr. Tettctés-e vagy belösztön, Vagy akármi más? Csuk hogy a halottra könyet Ejteni szokás; Engemet viz ott se érjen, S már ha sírni kell, Sírja hát hideg poromra Könnyét borkehely. Permetegje’ enyhe csöpjén Petőfi Sándor.
/
