Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1008 Petőfi tette, hogy leánya sorsát nem meri a költő kezére bizni, fel is szólította, hogy kimélje meg őket látogatásaitól, egyszersmind mindent elkövetett, hogy az ifjak ne találkozhassanak. De P. és Julia állhatatosak voltak, ismételten is összejöttek a vár kertjében s örök hűséget esküdtek egymásnak. A költő szökésre is rá akarta beszélni a leányt, de az nem egyezett bele. P. az atyától még több ízben követelte a leány kezét, mig végre Szendrey egy heti határidő kitűzésével akart egyelőre szabadulni. P. máj. 20. Nagy-Bányára ment át, s ott kapta Szendreynek elutasító levelét. Erre visszatért Erdődre s máj. 26. tinnepiesen ismét megkérte Julia kezét, akit a szülök az elmúlt napok alatt sikertelenül akartak lebeszélni. Az apa végül kijelentette, hogy Júliára bízza sorsát, de ő kiházasítani nem fogja, s választania kell közte és P. közt. Julia a költőt választotta,s az esküvőt az egyévi próbaidő leteltének napjára, szept. 8-ra tűzték ki. Addig is kikötötték a szülők, hogy P. legyen távol Erdődtől, de a levelezést megengedték. P. ekkor Szalontára ment, ott Arany Jánosnál töltött kedves és vidám 10 napot; a két nagy költő a Toldi sikere alkalmával kezdett levelezést, melyet éppen P. indított meg, s ez alkalommal látták egymást először, már mint jó barátok. Pestről külföldi útra készült, hogy könnyebben teljék az idő, de ez akkor elmaradt. Nem is időzött Pesten sokáig, miután verseit eladta Emich- nek és szerződött az Életképekkel, már jul. 1-én neki indult Felső - Magyarországnak, meglátogatta Losoncon Stellert, Baján Tompát, akivel a murányi várat is megtekintette, Miskolc, Sárospatak útba ejtésével Sátoralja-üjhelyen Kazinczy Gábort, Széphalmon Kazinczy Ferenc házát és sírját, elment Ungvárra, megnézte Munkács várát. Útjának e vonalát is egész sor költeményének dátuma jelzi. így vonta vágya mind közelebb kedveséhez, mig julius 13-án Szatmárra ért és Pap Endréhez szállt. Eleinte megtartotta a tilalmat, irogatással rövidítette idejét, itt irta Széchy Máriáját; de jul. vége óta többször is kirándult Erdődre, bár Szendrey hidegen bánt vele. Aug. 5-én eljegyezte Júliát, hogy a sok mendemondának végét szakaszsza. Szept. 8-án megtörtént az esküvő az erdődi vár kápolnájában. Júliának csak anyja és húga jelent meg; az apa áldás nélkül bocsátotta őket útnak s anyagi segítséget sem adott. A fiatal párt Teleki Sándor négyes fogata szállította Koltóra, ott töltötték a mézes heteket a gróf kastélyában, melyeket egészen barátjának engedett át Teleki. Hat hétig maradtak ott boldog elvonultságban. Okt. 20. keltek útra 8 előbb Kolozsvárra mentek, hol lelkesen ünnepelték őket, majd Szalontán Aranyékat látogatták meg, hol egy hétig időztek, s azután Pestre utaztak. Lakásuk ott a dohány-utcai Schiller-ház I. emeletén volt; egyszerűen éltek, szükségtől egyelőre nem kellett félniük, Petőfi szerződései a legközelebbi két évre biztosították megélhetésöket. A jóllétben nevelkedett nő beleélte magát líj helyzetébe, boldogította férjét is, akinek dicsőségében osztozott s örült az ünneplésnek, melyben őt is részesítették. A költőnek ez az érzelme is, éppen úgy mint egykor fiúi szeretető, megérte erkölcsi diadalát. Boldog és hű férj lett belőle, és szerelmi lírájának Julia maradt mint asszony is egyetlen tárgya, s a maga eredetiségével a házas ember- szerelmét is mint kifogyhatatlan költői tárgyat mutatta be a magyar költészetben. Ezalatt P. költői pályája hatalmas emelkedést vett. 1847. az Életképekbe dolgozott, ahol verseit másfél aranynyal honorálták ; irt Kovács Pálnak Győrött megjelenő Hazánkjába is, hasonló feltételekkel. De legfontosabb volt ez évben összegyűjtött költeményeinek kiadása. Ez az előbbi gyűjteményeket, s azonkívül 105 újabb költeményét foglalta magába. Emich vette meg 500 forintért egy kiadásra, s Petőfi összes költeményei címmel jelentek meg 1847 márc. 15-én. A gyűjteményt, melyet P. hálája és tisztelete jeléül Vörösmartynak ajánlott, lelkesedéssel fogadták, s a 3000 példány pár hónap alatt elfogyott. Júniusban Emich örök áron megvette 1500 forintért; ez volta költő fő jövedelmi forrása 1848 tavaszáig. 1848 jan. 1. a második kötetet is eladta Bmich- nek 2000 írtért, melyet Emich májustól kezdve havi 100 frtos részletekben tartozott űzetni. így biztosítva volt sorsuk 1849 októberig. E kötet megjelenése adott alkalmat a kritika két nyomós nyilatkozatára. Pulszky a Szépirodalmi Szemlében, Eötvös József báró a Pesti Hírlapban melegen méltatták P. költészetét; különösen Eötvös rámutatott, hogy P. költészete nem népi, hanem valódi magyar nemzeti költészet. E bírálatok elégtételül szolgáltak az álkritikusok és irigyek ama támadásaival szemben, melyek 1846 vége óta, különösen a Honderűben, ismét megújultak. Ez időtájban szilárdulnak meg politikai meggyőződései. A kor demokratikus áramlata a hazai politikában is mind érezhetőbbé vált, épp úgy mint nyugaton, s a kornak e szelleme találkozott az ő lelke érzésével; ő a nép fia volt, onnan küzdötte fel magát, azt szerette volna szabaddá és boldoggá tenni, eltörölni minden előjogot, eltiporni a zsarnokságot; hazaszeretete találkozott a magyar politikai élet másik irányával, az Ausztriától való függetlenltés céljával. A nemzeti függetlenség és a demokratikus szabadság eszméi lelkesítik s hitvallását végletes és elvont következeteséggel emeli dogmává, E felfogása a francia forradalom történetének olvasgatása és Shelley hatása alatt a világszabadság gondolatáig fejlődik benne. Érzi, hogy e kérdések megoldása vérontásba kerül s előre érzi és eped ve várja a forradalmat. Költői erejének e teljességében, motívumainak, szerelme és politikai érzelmeinek hatása alatt e rendkívüli gazdagodásában, a magyar irodalom régibbb irányaival szemben egy új költői irány zászlóvivője lesz, s a magyar költészet nemzeti és demokrata átala- kltásái'a valóságos szövetséget is próbál alakítani. Egy költői triumvirátus gondolata lebeg előtte, melynek rajta kívül Arany és Tompa lettek volna tagjai s 1848 elejétől Jókai lapja, az Életképek mellett tömörültek volna. Arany, Tompa is beleegyeztek, azonban Tompával Petőfi meghasonlott, úgy hogy a szövetkezés forma szerint nem létesült, de a három költő működése a nélkül is támogatta egymást. Viszont Vörös- martyval és Aranynyal a teljes Shakspere lefordítására egyesült P.; ebből előkészítette Go-
