Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1009 — Petőfi riolanust s megkezdte a Romeo és Júliát. Házassága első hónapjaiban irta A táblabiró, a Lehel töredékét és a Bolond Istókot és számos kisebb költeményt. Termékenysége szinte fokozódott a házasólet idején, amellett feszült figyelemmel kisérte a politikai élet fejlődését, mely őt csakhamar életének legújabb és legutolsó korszakába sodorta. 1848—49. Eljött 1848 márciusa. A pesti ifjúság ama mozgalmában, mely a pozsonyi országgyűlés- tanácskozásainak, a párisi februári forradalomnak és a bécsi forradalomnak hatása alatt egyre jobban erősödött, P.-nek vezérszerepe volt. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek az ő költészete is egyengette útját, az ifjúság bálványozta s vérmérsékleténél fogva is forradalmi természet volt. P. márc. 13. megirtaa nemzeti dalt, márc. 14. összeállították a 12 pontot. Ez este érkezett meg a bécsi forradalom hire. P., kit neje is lelkesített, Jókai, Vasvári, Bulyovszky és mások márc.15. az ifjúság élére álltak, azzal és a polgársággal együtt megcsinálták a vér nélküli forradalmat, felszabadították a sajtót s küiirdették és a várossal elfogadtatták a magyar nemzet követe- léseikép a 12 pontot, kiszabadították Táncsicsot, s a szabadság mámorát élvezték. E nap diadalában rendkívüli része volt a Nemzeti dalnak, a szabadsajtó ez első termékének, melyet Petőfi a népgyüléseken leírhatatlan hatással mondott el, s este a színházban Egressy Gábor is szavalt. Petőfi szerepe, költeményének hatása ismétlődött másnap is, s a Nemzeti dal, mintegy magyar Marseillaise rövid idő alatt százezrek ajkára került. Háromszor fordították németre, majd franciára, 6 dallamot is szereztek rá azon melegében, s P. a népszerűség oly magas pontján állt, hogy a pozsonyi országgyűlésen is némi megdöbbenést okozott. Márc. folyamán a forradalmi izgalmak foglalták el, részt vett a polgárság gyűléseiben, de utóbb, mikor a felelős minisztérium megalakult, az ifjúság leszorult a cselekvés teréről. P. francia elméletek hatása alatt a köztársaságért lelkesedett, a királyság eszméje ellen küzdött s ápr. elején kiadta és népgyülésen szavalta A királyokhoz c. versét. E szélső álláspontja egy időre sokat rontott népszerűségén, de ő naiv optimizmusában tovább halad útján. Elégedetlen volt a magyar politikusokkal is, radikálisabb, erélyesebb föllépést követelt s kifakadt a minisztérium ellen. A közvélemény ekkor meglehetősen ellene fordult. Élénk vágya volt a népet képviselni az országgyűlésen, s 1848. az ő szűkebb hazájában, a Kis- Kunságbanfel is lépettkövetjelöltül; programmja tetszett is, de utóbb rágalmakat terjesztettek felőle, a népet fanatizálták ellene, választóit megakadályozták a szavazásban és igy megbukott. E csalódása nagyon fájt neki, s ekkori izgalmának és tapasztalatainak hatása alatt született Az apostol c. költeménye. Szélső álláspontja hozta egy ízben összeütközésbe Vörösmartyval is, kit P. egy szép költeményben sajgó szívvel, de tartalék nélkül megtámadott azért, mert aug. 21. a hadsereg vezényszava kérdésében a kormánynyal szavazott. P.-nek e lépésében volt tévedés, de meggyőződésből tette s a rövid válaszváltás után a két költő közt továbbra is megmaradt a régi jó viszony. Ekkor szakított Jókaival is, akivel aztán nem is békült ki. Szeptemberig az Egyen- lőségi Társulat gyűlésein, a lapokban (Március Tizenötödikében) részint cikkekkel, részint költeményekkel szolgálta a szabadság ügyét. Már akkor mindenfelől fölhangzott a harci riadó, ő is menni akart, de nejének áldott állapota tartóztatta. Végre nejét levitte Erdődre a nő szüleihez s onnan a székelyekhez volt menendő, hogy a fölkelésre lelkesítse őket, de a fellázadt oláhok miatt nem mehetett tovább Nagy-Bányánál. Visszatért Pestre, innen a parndorfi táborba ment, hol a seregben a külföldre nyomulás ellen szónokolt. Ezt a tisztek nem nézték jó szemmel, mire ő visszatért Pestre s ott megkapván folyamodására kapitányi kinevezését és szüleit Orlay gondjára bízván, okt. 17. újra Erdődre érkezett, majd pár nap múlva bevonult Debrecenbe zászlóaljához, s ott nov. 16-ig a katonák betanításával foglalkozott. Ekkor szabadságot vett magának, hogy családjánál lehessen, melyet nov. 31. az oláhok elől Erdődről behozott Debrecenbe. Itt látogatták meg őket néhány nap múlva Aranyék, itt született dec. 15-én fiuk, ki Zoltán nevet kapott, s keresztszülei Aranyék lettek. Január közepén nejét és fiát Aranyék gondjaira bízva, Bem seregéhez indult Erdélybe, ahova zászlóaljától áthelyeztette volt magát. Bemet január 25-én Szelindeknél találta; mind az öreg vezér, mind a tisztek és a sereg örömmel fogadták. Itt volt először csatában január 30-án, majd a Vízakna és Déva közt lefolyt harcokban vett részt. Bem kímélni akarta a harc esélyeitől és lehetőleg visszatartotta, de a költő mégis többször belevegyült az ütközetbe. A piski csata előtt Bem gyöngéd gondoskodásból futárként küldte Debrecenbe a kormányhoz. Ott a Március Tizenötödikében lelkes cikkben és költeményben dicsőítette Bem hősiségét. Itt volt összeütközése Mészáros hadügyminiszterrel, kinél nyakkendő és kesztyű nélkül jelent meg; P. éleshangu levélben bejelentette lemondását, mit Mészáros elfogadott (febr. 21.). Kérésére nejét és fiát Arany né Debrecenből Szalontára vitte, ahol májusig maradtak; maga P. már febr. 23. visszaindult Erdélybe,. polgári ruhában, Bem seregéhez, melyet Meggyesen talált. Márc. elején váltólázban szenvedett, azért Bem Kolozsvárra küldte katonai megbízással, hogy ott kipihenje magát. Marosvásárhely és Dés felé került oda, s ott jobban lett. Miután családját Szalontán meglátogatta, ápr. 1. ismét jelentkezett Bemnél Szehenben, mint közvitéz. A tábornok visszaadta rangját, hadsegédévé tette s egyik kedves lovával ajándékozta meg. Általán Bem mint fiát szerette a költőt, ki szintén rajongással csüggött az ősz vezéren. Készt vett a szászsebesi előnyomulásban, s ott Bem ápr. 10. érdemjellel tüntette ki; úgyszintén részt vett a vezér bánsági hadműveletében is, mikor Bem máj. 3-án Temesvár alatt őrnagygyá nevezte ki. Ezt azonban a kormánynyal meg kellett erősittetni, ami a februári lemondás miatt nem Ígérkezett könnyűnek. Abekövetkező véres csaták elől ismét Debrecenbe küldte Bem, ajánlatokkal Kossuthhoz és Klapkához. P. Szalonta felé ment s onnan neje is elkísérte Debrecenbe. Ott Klapka szemreháA Pallos nagy Lexikona, XIII. köt. 64
