Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1002 Petőfi megyéből származott, ahol 1668 március 30-án I. Lipót királytól címeres nemes-levelet nyert. Az armális még 1835 körül is megvolt P. atyjának birtokában s a nemesi származást tudta a költő is, de mint szivvel-lélekkel demokrata, sohasem élt nemesi jogaival és teljesen azonosította magát a néppel. A költő atyja, Petrovics István, aki 1791 alig. 15. született Aszódon, mészáros volt, éppen úgy mint nagyatyjr is, és elég szerény anyagi körülmények közt ólt. 1818 szept. 15-én már mint szabadszállási székbérlő Aszódon nőül vette az 1791. a turócvármegyei Ljesnón született Hrúz Máriát; 1822—24-re kibérelte a kiskőrösi mészárszéket s ott lakott nejével együtt, igy született ott ötödfól évi házasságuk után első gyermekük, Sándor. Élettörténete. Gyermekévei, tan ulókora. Gyermekéveit azonban nem itt, hanem Félegyházán, ma jd Szabadszálláson élte a költő, e kiskunsági városokban, itt nyerte legkedvesebb benyomásait s magát mindig bizonyos büszkeséggel vallotta kun fiúnak. Atyjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett; a 3 évi ciklus leteltével, 1824. a nagyobb félegyházi székbérletre vállalkozott s ez év októberében családjával együtt oda költözött. A család jólléte itt még inkább föllendült s P. vidám és boldog gyermekséget élt, melynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szivét (v. ö. Szülőföldemen c. költeményét 1848-ból). Eleven, elmés, kissé makacs, de jószivü gyermek volt; kemény atyja szigorúsággal, anyja gyöngédségével vezette. Iskolába is Félegyházán ment először, de már előbb oktatták olvasásra és rajzra; a rajzhoz később is kedvet mutatott; Félegyházán azonban inkább csak vendégkép járt be a róm. kát. népiskolába egy ideig 1828 elején. Már 1828 máj. a szomszédos Kecskemétre vitte atyja az evang. népiskolába, u. o. Íratta be 1829. és 1830. is; ez iskolában már némi latint is tanult; vakációzni haza vagy kiskőrösi rokonaihoz járt. 1830. szülei Félegyházáról 6 évi ottlakás után Szabadszállásra költöztek vissza, ahol félegyházi keresményükből meglehetős vagyont, házat és földet szereztek volt. A harmadik iskolai évet nem is fejezte be P. Kecskeméten; atyja 1831 elején haza vitte Szabadszállásra, hol akkor Ujlaky ref. rektor algimnázium félét tartott. (Szent-Lörincen.) Félév múlva, 1831 szept. 28-án az apa Szent-Lőrincre küldte fiát az evangélikus algimnáziumba; ott két évet töltött mint donatista tanuló. Tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, s P. mind a kettőben kitűnt ; itt időzése a gyermekkornak sok öröme közt telt. Szülei gondosan ellátták, szálláson a község legjobb családjainál volt, s noha már ekkor szeretett érzelmeibe merülni, szívesen részt vett diáktársainak, kivált a kissé nagyobbaknak játékaiban is. (Pesten.) 1833-ban német szóra Pestre vitte atyja, az evangélikus gimnáziumba, ahol a II. donatista osztályt járta, de már nem volt olyan jó tanuló, csak elsőrendű osztályzatot nyert. Atyja erre 1834-ben a piaristáknál próbált vele szerencsét, de ott sem tanult jobban s az első osztályt 1835 nyarán csak elsőrendű bizonyltványnyal végezte; esze már ekkor a színészeten kezdett járni, különben osztályában túlságos sokan is voltak. Pesten azonban belegyakorolta magát a német nyelvbe. (Aszódon.) Atyja már-már arról gondolkodott, hogy kiveszi, de 1835. líjra feladta felekezetének (evangélikusok voltak) aszódi algimnáziumába, a II. grammatikai osztályba. E. kis városban, a kevésbbé népes osztályban megint kittint mind rendes viseletével, mind szorgalmával, mely a 2. és 3. évben még jobban fokozódott ; mint szintaxista már nagy kedvvel gyakorolta magát a latin versformákban. Kedélyélete fejlett, költői hajlamai ébredeztek; magát művelte, a kis könyvtár költői és történeti műveit át meg át olvasta, kivált Horatius ódáit nagyon szerette. Határozatlan vágyak jelentkeztek nála, s midőn egyszer Aszódon színtársulat járt, színésznek akart felcsapni. E miatt atyja, kit P. tanára sietett értesíteni, meg is fenyítette fiát. Aszódon irt már szerelmi verset is egy hasonlókép gyerekleánykához. Részt vett egy pár ártatlan deákcsinyben is; de egészben véve mint első eminens tanuló hagyta el 1838 jun. 30. az aszódi algimnáziumot. Jól beszélt németül és latinul; különösen kitűnt a magyar fogalmazásban, s az évvégi búcsuvers elkészítését, melyet máskor Koren tanár irt, ezúttal ő rá bízták. Az 54 hexameterből álló vers fenmaradt s ez P.-nek legrégibb ismert költeménye. Viszontagságai. Ezzel azonban a boldog gyermekkor véget is ért s a serdülő P.-re ahányatás és szenvedés súlyos évei vártak. Atyját, ki a 30-as években Szabadszálláson is évről-évre vagyonosodott, 1838-tól kezdve egymásután súlyos csapások érték; az 1838-iki árvíz elöntötte földjét és elvitte házát, egy megbízottja hűtlenül kezelte egyik bérletét, sőt peres úton megkárosította és birtokai egy részét 1839. elárverezték ; egy rokona, kinek kölcsönpénzt adott és kiért jótállott, megbukott, úgy hogy Petrovicsot is magával rántotta, s ennekl840. már úgyszólván semmije sem maradt. A sok csapás csak ingerültté tette a különben is szigorú apát, ki fiának legcsekélyebb tévedését sem tudta elnézni; hozzájárult ehhez, hogy évről-évre mind kevesebbet tudott érte áldozni is. A fiúra nézve pedig ez évek rendes körülmények közt is válságosak lettek volna, mert fényes szellemi tehetségei kezdtek kinőni az iskolai szűk keretből s bizonytalan célok után ösztönözték. (Selmecen.) P. 1838 aug. 31-én a selmeci líceumba ment első évesrétornak (V. osztály). Már itt érdeklődni kezdett a korabeli nemzeti és irodalmi küzdelmek iránt, s a vegyes nemzetiségű ifjúság közt, melyben éppen mint a tanárok közt, pánszláv törekvések is nyilvánultak, ő magyarnak vallotta magát és lelkesen csatlakozott az ifjúság kebelében fennállt magyar társasághoz, melybe első éves rétor létére nem kezdő, hanem rendes tagul vették fel. E társaságban elemében érezte magát s versekkel és bírálatokkal többször fellépett (A hűtelenhez). Tehetségét szította a pár évvel idősebb Szeberényi Lajos, a társaság elnöke, kivel P. barátságot kötött. Az iskolában azonban rohamosan hanyatlott, főleg egyes tárgyak tanulására adta magát s önművelésének élt. Szegénysége is nyomasztó volt rá nézve; az alumneumban ebédelt. Hogy
