Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

3. áttérését, mások szerint Petőfi nyomtalan eltűnésére, ismét mások szerint Szendrey Julia férjhezmene- telére vonatkozó adatokat tartalmaz. Addig is, mig 18184>an é-gésj^ttriedelmében napfényre kerül a letét, nyugodjunk J?elo .Tompa egyik legbensőbb költőbarStjáhak,-xé'-^yjJó'j&efpek következő közleményén: *— Miből áll ez a titkos letét, azt én natáro- Zottan és teljes bizonyossággal tudom. Elmondtam azt a „Tompa Mihályról 1874“ címen s a Buda­pesti Szemlében 1890-ben kiadott emlékezésemben A Budapesti Szemle 1890. évi 64. k.-ben pedig ezeket írja Lévay: „Említi Tompa (186S tavaszán) hozzám Írott levelében a fekete könyvet is. Ez is nagy remegés és nyugtalanság oka volt a szegény izgatott beteg­nél mindhalálig (1868 juh 30.) Sőt története még a halála után is szövődik. Ö tudniillik azokat az ado- maszerü esetkéket, melyek vele történtek, lassankint följegyezgette; nem valamely irodalmi óéiból, ha­nem csak, hogy éppen összegyűjtve maradjanak meg, a miket talán elfelejtett volna. A jegyzetek utóbb egész kis könyvecskére szaporodtak. Minthogy ezek a csípős apróságok többnyire Tompa közvetet- len környezetéről s az abban akkor is élő emberekről szólották: rendkívül aggódott és nyugtalankodott amiatt, hogyha ez adomák akár élétében, akár halála után, kevés idő múlva nyilvánosságra kerülnek, kel­lemetlenség hárul erpiatt nevére, 6Őt talán nejére is. Megsemmisíteni nem akarta, de igen el akarta tenni szem elől. Hozzám küldé eredeti kéziratát, hogy itt teljesen idegen kézzel Írassam le csinosan, köttessem be fekete vászonba, de a legnagyobb gond­dal, a legnagyobb titokban. Teljesítettem kívánságát. Az eredeti kéziratot megsemmisíteni rendelte: meg­semmisítettem; a másolt Fekete könyvet pedig visz- szaküldöttem- neki. De csak bajára küldtem vissza. Nem tudta, mit tegyen vele. Töprengett, rmnrtalan­kodott, hová helyezze biztos megőrzés végett ezt a félelmetes kincset, hol ember ne láthassa. Hosszú vajúdás, rde-oda küldözgetés, meg vissz a kéregetés után, sok pecséttel lezárva, végre a jászói kdnvent levéltárába küldötte" azzal' á határozott' kívánattal, hogy „az Tompa halála után csak 50 év múlva bont- tassék fel.“ A mint Tompa meghalt $ ez intézkedése köztudomásra jutott, a hírlapok szokott kíváncsiság­gal üzték-füzték a titkos letétemény mivoltát és tör­ténetét. Mestermüvet sejtettek benne, melynek nyil­vánossá tételére talán a jelenkor politikai, vallási és társadalmi viszonyait nem hitte elég éretteknek a haldokló költő. Nem szóltam bele á találgatások jóakaratu versenyébe. Ez a kid rejtély is egy parányi sugárral járult az én barátom nevének glóriájához; aztán a találgatok sem lettek volna belesebbek, ha megtudják, hogy az a sok pecséttel őrzött me6termü sem egyéb, mint néhány ártatlan anekdota! . . .“ Ez a hires letétnek, a titokzatos Fekete könyv­nek története. Ha a kézirat valóban anekdota-gyűj­temény is, nagyérdekü dokumentuma a költő korá­nak, s a csomag fölbontása elé jogos várakozással tekinthet az irodalom. A, fj* 9. . 3>á)

Next

/
Oldalképek
Tartalom