Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

„Batthyány és Károlyi grófnék.“ r— Petőfi költemény ének története. — Batthyány Lajos gróf azzal a szándékkal je­lent-meg az 1839/40-iki országgyűlésen, hogy a nemzeti haladás ügyét egy erős főrendi ellenzéki párt megalakításával előmozdítsa. Az általános el­veken kívül, melyeken az egész országos ellenzéki párt alapult,- - a főrendi ellenzéknek egyik beszédé­ben ajánld még — egyebek közt — a következő ve­zérelvet: „A hazaszeretet fölgerjesztésére minden ve­szélyeztetett nemzetnél hathatós eszköznek tapasztal- tatott a nőnem ösztönzése: hogy ez nálunk is íhennél előbb fogja föl e dicső szerepet, iparkodni fogunk.“ Hogy mekkora tapintattal választotta meg ezt az „eszköz“-t Batthyány, „fényósen igazolva lön — irja Horváth Mihály —■ saját nejében, született Zichy Antóniában és ennek Karolina húgában, Ká­rolyi Györgynében.“ Azután a. hazafias lelkesedés hangján ezt irja róluk a nagy történetíró: „E lelkes testvérpár, neműiknek testileg is, lel­kileg is .diszei, miképp’e mozgalmas évűk alatt nrigy népszerűségnél tisztelteitek meg, s nevök hódolat és köztíecsülés tárgya lett: úgy a nemzet történelmében is hálás emlékezetre érdemesítették magokat. Mág­nás hölgyeink körében — melyet koszorús nemzeti költőnk, Vörösmarty, „Az elhagyott anya“ című I költeményében oly szivrázó fájdalommal vádol, hogy ; a „márványkebel átka van“ rajta, elnémetesedése s a nemzeti érzelem hiánya miatt — e két testvérhölgy dicső példája törte meg az utat, hogy hideg közö­nyükből a közügyek iránt érdeklődésre, nemzeties ér­zelmekre s erényekre ébredjenek. Lelkesen fogván föl hivatásukat, mely nekik, mint oly jeles férfiak nejeinek kitűzve volt, s meggyőződvén, hogy főne­mességünkben a nemzeti érzelem mindaddig nem ver­het mélyebb gyökeret, míg a társalgásban idegen nyelv és szellem, minden honi iránt pedig közönyös­ség uralkodik: ők valának az elsők, kik termeikben a nemzeti nyelvet, társalgásukban a nemzeti szelle­met divatossá tették. Élére álltak több honias iránya kezdeménynek, s a hazaszeretetben férjeikkel s egy­mással vetélkedve, buzogtak a közérdekek ápolásá­ban, S a szép példa hamar általános követésre ta­lált. A nagyúri termekből majdnem egy század óta száműzött honi nyelv bájosan kezd vala hangzani a szép ajkakról; a társalgás honias színezetet nyert; a közvigalmakban a nemzeti zene, tánc és viselet már ezen (1839—40-iki) országgyűlés folytában uralkodóvá lett. És mindezek szemléleténél a haza- fiúi kebel, egy szebb jövő álmaiba merülve, áldást rebegett a lelkes két testvérhölgy nevére.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom