Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
ÉJSZAKY KÁROLY. 1818 -1907. Kolozsvárott meghalt egy 89 éves öreg író, — talán a legöregebb mindazok között, a kik a tollat forgatjuk. A mai olvasó, sőt még a fiatalabb iró nemzedék is, alig ismerte már a nevét, művei pedig egészen elmerültek a feledésbe. Valami nagy hullámokat akkor sem vertek, a mikor egész frissek voltak, mert Ejszaky Károly nem tartozott azok közé az eredeti nagy szellemek közé, a kik kortársaiknak új irányokat mutatnak vagy új alapokra fektetik az irodalmat. Sóba nem is szánta rá életét egészen az irodalomra, csak más foglalkozásaiból fenma- radt idejét adta neki, inkább bajiamból és kedvtelésből, mint igazi ellenállhatatlan hiva- ' tásból. Vonzotta talán az irói világ társadalmi élete is, a mely akkor, a mikor az ő tehetsége virágában volt, nem volt olyan széthúzó és vetélkedő, pártoskodással teli, mint ma, egységesebb, melegebb és kellemesebb volt. Ennek az irodalmi társas életnek egyik igen kedvelt tagja volt Éjszaky Károly, elmés társalgó, vidám pajtás, melegszívű jóbarát, minden izében derék magyar ember. Az írók körében való élet sarkalta Írási kedvét is, a mit abból is láthatni, hogy a mióta elkerült Pestről Kolozsvárra, alig lehetett róla az irodalommal kapcsolatban hírt is hallani, egész irói munkássága egy-két alkalmi felolvasásra szorítkozott. A mit írt, azt majd mind a nyolcz- vanas évek előtt irta. Vigjátékaival aratott legtöbb sikert, a Nemzeti Színházban is előadták egy-két darabját, melyek tetszést arattak. írt verseket, novellákat is, de a szinpad maradt igazi szerelme. Színdarabjai ina már teljesen a múltéi, a mai közönségnek és kritikának nem sok mondani valója akadna róluk, de annak idején hozzájárultak a magyar színpadi műsor élénkítéséhez. Mint a hetvenes évek irói világának egyik kedvelt alakja, főrészese volt 1877-ben a Petőfi-társaság alapításának s hálából ezért a társaság alelnökévé s később tiszteleti tagjává is választotta. Az irodalomnak, bár lelke javát kétségkívül neki ajánlotta fel, nem sok szerepe volt életpályája külső alakulásában. Mérnök-ember volt, küzdött a szabadságharczban, a Bacli-korszak- ban mint magán-mérnök működött, majd a jobb idők pirkadásával Fejérvármegyénél vállalt tisztséget. Az alkotmány helyreállítása után képzettségének megfelelő alkalmazást talált az államvasutaknál, a hol szép állást ért el: mint kolozsvári üzletvezető vonult nyugalomba. A kolozsvári társadalmi életben temperamentumának megfelelő részt vett, a kedves modorú, élezés és eszes öreg urat nagyon sokan meggyászolják a kincses városban, mert sokan szerették. Buzgó tagja volt az «Erdélyi Irodalmi Társaság»-nak is. Halála nem irodalmi esemény, de azért érdemes megemlékezni róla, mint nagy és nevezetes idők részeséről s egyikéről azoknak, a kik nehéz időkben szították a nemzetben az önbizalom s az irodalom iránti érdeklődés tüzét.
