Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

173

déeeit. Dalin és Erentz fürkésző szemeikkel

vizsgálták az ifjú özvegy elhagyott helyzetet. Oyllenborg hallgatva, néba néha rajta lelejte szemeit az énekesnőn.— Mily csudálatos szépség volt az ! -— S midőn ö a vendégek kérelmére újabb szép dalait elolvasó, óh akkor az ifjú gróf a szenvedő lábaihoz akart borulni, hogy szive mélyéből felsóhajtson : „mily bájos angyal vagy te! Te vagy a svédek első költőnöje !“

De ajkain elhalt a szó; egyedül szemei beszéltek. S a mint a látogatók elhagyák a lakhelyet, visszaeveztek Stockholmba — Hedvig sokáig nézett utánuk, meddig csak szemeivel kisérheté őket; 8 miután már az utósó látpont is elenyészettelőle, — ábrándosán, szomorúan tért vissza. Onkénytelenlil nyomta kezét dobogó szivére; az első pillanatban aggályát örömével együtt nem tudta elgondolni. Az élet előtte oly szépnek tiint föl — és mégis szempilláiról a fájdalom könyei gyöngyöztek le.

Nehány nappal ezután teljesité a költőnő Dalin kívánságát, és átjött Stockholmba lakúi, hol Erentz gróf egy barátságos és csinos lakást rendelt számára. Ettől fogva stockholmi háza a miiveit férfiak és költők gyülhelye lett. Mindenki kiváncsi volt őt megismerni és látni. A „Turbékoló gerle“ eimii költeményfüzérét a a legmagasb körökben is élvezettel olvasták. Maga körül költőkből egyletet alakított, s igy tehetségét mindinkább mivelte. Dacára mindezeknek, nem érezte magát boldognak. Különös nyugtalanság hangolta le ; ö baráti körökben vig, jó kedvű volt, de ismét a gyászos múltnak emlékei szálltak lelkére. Siró könytiit senki sem vette észre. Most pedig nehány hét óta feltünöleg magába vonultabb, arca halványabb lön.

Gyllenborg gróf mindennapos volt Hedvignél, mig egy idő óta látogatása a ritkaságok közé tartozott. A költészet, mely öt Hedvighez vonzá, lassankint lohadott keblében is, a királyi udvar egyik bájos hölgyéhez szerelmi lángok vonták. A költőnek homlokát a babér zöldje övedzé: ellenben Hedvig arca napról napra elkomolyultabb lön; senki nem sejté mélyen égő fájdalmát. Valami nevezhetlen, kimondhatatlan szenvedés epeszté lelkét.

Hetek, hónapok múltak el. Hideg, dermesztő őszi nap volt. A fák leveleit sárgultan hordá az erős röptű szél. A tenger nyugtalanul hullámzott; a fodros habok a partszélébe , Utődtek. Hedvig a parton állt. Vigasztalanul merengett alá a mélységbe, bánatosan tekintett át Lidingő szigetére. „Oh ! bár ott maradtam volna egyszerű magányomban! sohajtá. Akkor boldognak érzéin magamat,.. de most. Mit zajongsz te balga szív? Miért nem hallgatsz el? Hisz szerelmed esztelen álom volt csak. — Atyám, atyám !.. vajha Klára templomában lehetnék te melletted ... vajha oldaladnál nyugodhatnám!“

A tenger végtelenül tombolt dühében ; az ég- sötét föllegektől volt megterhelve. Nyugodtan mendegélt a költőnö egészen a part széléhez, és folytonosan letekintett a habokba. Felbomlotthajával a szél játszadozott. Az alkonyt már az éj váltá föl. Hedvig nyugtalanul rohant a zajgó habokba. Senki, senki se jött megmentésére. — 0 nem tért többé vissza!

Gyllenborg gróf, szép aráját karjára fűzve állt a királyné előtt; szemeiből a szerelem és szerencse öröme ragyogott. Louise Ulrike mosolyogva fogta meg a menyasszony kezét, mondván : „Erősen tartsd ám a kis lepkét, mert a költők csintalan nép.“ — S ezzel a grófhoz fordulva elueveté magát, s újjaival fenyegetőzött : „Hogy mint van védencnőtök, a kis turbékoló gerlicze! Már rég hallottam felőle, s mindig elfeledtem róla tudakozódni.“ Gyllenborg mélyen hallgatott. Szemeit zavartau süté le, arcán szokatlan halványság

vonult el? és szakadozott fohászok szálltak

ajkairól.

A mellette levő Dalin pedig a kérdésre szomorúan monda : „A gerle bevégzé repülését. Néhány nappal ezelőtt a tengerbe halt!“

Közli: Tóth Fér.

Budapesti hirharanj?.

f A főispánok — három-négy kivételével, — f. hó 15-én tisztelegtek a főkancellárnál a hg-primás vezetése alatt. A tisztelgő főispánok kijelenték, hogy testületileg kívánnak Ö Felsége elé járulni, hogy az országgyűlés Pestre hivassék össze. A főkancellár azt feleié, hogy ily óhajtásnak senki sem lehet méltóbb szószólója, mint a hercegprímás, mint a ki helyzeténél fogva közbenjáró a nemzet és a király között.

fP. Szathmáry Károly „Csák“ című történeti drámát adott be a színházhoz.

fHivatal o s jelentés szerint a színpadi müverseny, ahonvédsegélyzésre 1727 ft tiszta jövedelmet hozott. Egyúttal köszönet nyilvánittatik az igazgatóságnak, ki a színházat e célra minden jövedelmi osztalék nélkül kivételesen átengedé.

t A rég tervezett „művész-egylet“ alkalmasint nemsokára életbe lép, éven- kinti 10 ft. részvénydijjal.

f S zt a n k ó Soma volt honvédőrnagy, s jelenleg tanár a pesti ref. gymnasiumuál, a következő figyelemreméltó nyilatkozatot közli „Vahot Imre felszólítására vonatkozólag alólirt bátorkodik kijelenteni, hogy bár személyesen át van hatva a szükségességtől, hogy az 1848—9 ki magyar hadjárat úgy politikai, mint hadtani tekintetben leirassék: még nem véli elérkezettnek az időt, annak hű és részre- hajlatlan leírásához. De miután sorainkból már is többen kidültek, nehogy késedclmezés által történelmünk e fénykora csorbulást szenvedjen, késznek nyilatkozom magam is, — a ki a magyar minisztérium megalakulásánál azonnal alkalmaztattam és boldogult miniszterelnök Batthyány Lajosnál május és június hóban hadi dolgokban titkárkint működtem , azután külföldre való küldetésemről visszatérve februártól júliusig minden csatában résztvettem, tapasztalatimat Írásba foglalni, s azokat vagy a nemzeti múzeum, vagy S z a- 1 a y László történész úrnak, vagy pedig, a kit a nemzet bizodalma ezzel megtisztel, általadul. Meg vagyok győződve VabotImre úr jó száudoka és hazafisága felöl; de egy h a d- járatot katonai ismeretek nélkül kompilálni lehetetlen. A nagy közönség előtt eddig kevéssé ismert nevemmel azért bátorkodtam ezúttal föllépni, először : nehogy a Vahot Imre úr által majdan közlendő leírásokat tökéletlen vázlatnál többnek tartsa, másfelől pedig tisztelve szeretett bajtársimat óvakodásra intvén, nehogy adataikbau az ügynek és ügyfelek közti egyetértésnek valahogy ártsanak. Sztankó S.“ — Úgy halljuk, hogy a honvédseregnek még több főtisztje is szándékozik tiltakozni Vahot Imre szándoka ellen.

f Vörösmarty „Szózata“ nem sokára egy spanyol tudományos lapban is meg fog jelenni. Fordítója a kitűnő műveltséggel biró Kunlrma grófhölgy.

f Heckenast Gusztáv könyvkiadó hivatalából egész halmaz uj érdekes könyvet kaptunk, mely méltó az olvasók pártolására. E könyvek a következők:

1. Jó kai Mór „Decameron“-jának IX. és X-dik kötetei, az tizenkét, ez huszonegy elbeszéléssel , melyek érdekes történetek, adomák, igaz történetek érdekes rajzai, itt kép- zelmes, ott liumorisztikai nyelven előadva. E kötetekkel a „Decameron“ száz novellája be van fejezve.

2. AVachottSándorué által kiadott, d szes kiállitásu „Gyermekvilág“ 3-dik

és 4-dik füzete, két szép acélmetszettel, s jól összeszedett tartalommal Tompa, Garai, Jókai, Vörösmarty, Fáy A., Gyulai Pál, Lévai, Arany, Szabó K., Vachott Sándorné s többek müveiből ; továbbá jó alkalmas fordítások, melyekben a tanulságok gyönyörködtető modorban vannak előadva.

3. „Őszinte vallomások“ Franken b urg Adolftól, két kötetben, a szerző arcképével. Igen kellemes olvasmány, s a mi szűk memoir-irodalmunkban valóban örvendetes jelenség. Szerző vidor kedélyességgel beszéli el élményeit, s e közben sok korjellcmző adattal szolgál, melyeket kivált az irodalom és művészet történetirója majdan igen jól fölhasználhat. Ara 2 ft.

4. „Az irodalmi kincstár“ 3. és 4-dik kötetei, „A magyar balladák könyve“ két kötetben, a balladák mestere Arany János arcképével. Igazán válogatott gyűjtemény, tartalmas előszóval. Mindazok, kik szavalni szoktak, e könyvnek nagy hasznát vehetik, előttük lévén majdnem mindaz, a mit sikerrel adhatnak elő.

5. „Garibaldi é 1 e t e,“ rövid, népies hangú leírás, irta Kotró Lőrinc, mely kétségtelenül — álnév. A 17 lapnyi füzet ára 15 kr.

6. „Emléklap az 1860-dik évre,“ nagy ne- gyedrétti kiadás. Tartalma: Széchenyi föltámadását ábrázoló fametszvény, melyhez a szöveget Jókai irta, és a „Szózat“ magyar, francia, olasz, angol, német, szlovén, tót, vend, szerb és román nyelveken ; végül Kölcsey hym- nusza. Ara 40 kr.

t Hollán Ernő, a magyar honvédsereg egyik legkitűnőbb táborkari törzstisztje, magyar akadémiai tag. ki a Dunántúli vasútnál a mérnöki munkálatokat vezeté, ezentúl fővárosunk állandó lakosa lessz.

f Zongorázó hölgyeinket Liszt Fe- venc ismét igen nevezetes átiratokkal lepi meg, Chopin hátrahagyott lengyel szövegű népdalaival. Ez átirat már meg is jelent Berlinben, a honnan igen érdemes lesz meghozatni.

f Rózsavölgyitől a következő uj zenekiadványokat vettük: Doppler Ferenc ismeretes „Ilka“ operájából a legkedveltebb dallamokat, 25 lapon , ára két forint, és Löffler Ricbárd „La Promenade (Séta,) és „La premiére Violette“ (Az első ibolya) című szalon-darabokat, melyeknek ára egyen- kint 65 kr.

f A P. Hírnök „Magyarországot“ Vo- diancr lapjának nevezi, s azt hiszi, hogy ezáltal nagy elmésséget és egyúttal boszantó dolgot mond. Vodianer nyomdász mindenesetre örülhet rajta, hogy neve oly lap által népsze- rüsittetik, mely igen jelesül van szerkesztve, oly jelesül, hogy miatta a P. Hírnököt majd megeszi a méreg. Legalább ennek a jele az a „Vodianer lapja“-féle elnevezgetés is.

f A zenedenővendékei minden évben megtartják böjti hangversenyüket. Most is megtarták múlt vasárnap délben a Lloyd- teremben, még pedig a szinházi nyugdíjintézet javára. A müsorozat e következő volt: Első szakasz. — 1) Hymnusz. Karénak; szövegét irta Kölcsey Ferenc, zenéjét Erkel Ferenc. 2) B r i c c i a 1 d i éjzenéje (Nocturne) ; zongorakiséret mellett előadja fuvolán Gräfin ü 11 e r Ferenc. 3) „Erdélyben“ irta Petőfi S., szavalja Cseri Kálmán. 4) „Éljen a magyar“ Csárdás; hegedűre szerzé Kohne Ridley, zenedei tanár: előadja Vél is Kelemen. 5) „Angyali üdvözlet.“ Dallamát szerzó özvegy gróf Batthyány Miklósné, szül. Széchényi Franciska grófnő. Karénekre átírta Engeszer Mátyás, zenedei tanár. A magánrészt énekli Pástét Jozefa. 6) Jellemes ábránd (Fantaisie caracteristique) L a f o n t két hires románca fölött; gordonkára szerzé Servais F., zongora-kíséret mellett előadja G r ti n w a 1 d Adolf. 7) Párdal két