Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

174

szopránhangra Mercadante „il Bravo“ operájából; olasz, szöveggel éneklik Raba- t i n s z k y Mária és P i f k o Terézia. Második szakasz. 1) „Ki az?“ Karének; szövegét szer- zé Czuczor Gergely; pályanyertes dallamát Jakab István. 2) Weber K.M.„Utósó gondolata. “Ábránd hegedűre; szerzé K o h n e Ridley tanár; előadja Kraúsz Adolf. 3) A nándori fogolynö.“ Irta Tárkányi Béla; szavalja Stromayr Jozefa. 4) A grófné magándala M o z á r t „Figaro lakodalma“ operájából, magyar szöveggel énekli Szégal Gabriella. 5) Liszt Ferenc „magyar töredéke“ (Rhapsodie hongroise ; Fis-moll); előadja zongorán Mutschenbaeher Viktor. „Rákócy-induló.“ Karének. Szövegét szerzé néhai Szerdahelyi József; négyes kardalra átírta En gesz e r Mátyás tanár.

f Pfeiffer Ferdinánd buzgó könyvkiadónk igen szépen áilitá ki a „vegyes házból származott magyar királyok arcképcsarnokát.“ Nagy és érdekes kép, mely minden teremnek szép díszére szolgáland. Ugyan ő közelebb három történelmi arckép-csarnok kiadását tervezi. Az első lap a Hunyadi, a második a Rákócy -család tagjai, a harmadik pedig az 1671-ben vérpadon kivégzett négy politikai martyr: Zrínyi Péter, N á d a s d y Ferenc, az utósó F r a n g e p á n, és T a 11 e n- b a c h arcképeit hozandja.

fMühlbach Luiza ismeretes irónö közelebb egy nagy történelmi korrajzot indít meg, „Rákócy Ferenc“ címmel, kinek korát és viselt dolgait hosszasan tanúlmá- nyozá. Egyúttal Hartlebennek igen kedvező ajánlatot tett, hogy e korrajzot „olvasó- tár“-ában ugyanazon időben adja ki magyar fordításban, midőn az eredeti német mti meg- jelenend. Ebben mindenesetre érdekes olvasmányra számolhatunk.

t A városház külejsét e tavaszszal megszépítik , s olajfestékkel vonják be. Ez ujitás 16,000 ftba kerül.

T Budavárban 1849 előtt olvasó-egylet volt, melynek vagyonértéke könyvekben több ezerre rúgott. Most valaki kérdést tesz, hogy hová lett ez a könyvtár? Kár lenne, ha megsemmisült volna.

t M é g Grátzból is küldtek (persze ott levő magyarok, nevezetesen kereskedő segédek,) 45 ftot a pesti honvédsegélyzési tőkére.

t A hárompipa utcát K i s f a 1 u d i- utcának nevezték el a józsefvárosiak. Talán tekintettel arra, hogy a társaság igazgatója Arany János (nemzetünk egyik büszkesége) ott lakik.

t Irányi Dániel melegen és némi fájdalommal irt cikket közölt a „Magyar- országiban, testvéréről, kit a sárosi botozta- tás miatt a művelt világ sajtója elitéit. Fölhozza e testvér érdemeit a múltból: mint harcolt a hazáért, s Budavárnál kitüntetvén magát, mint kapott a fővezértől érdemjelet, s aztán mint követé a sereget egész Világosig. A fegyverletétel után börtönt és besoroztatást szenvedett. Bújdosó testvérét (a cikk Íróját) még nehéz körülményei közt is testvéri szeretettel segélte. Aztán Irányi a botbíintetés ellen átalában kikel, s fölszólítja testvérét, hogy hibáját jóvá teendő, indítványozza ö maga a botbüntetés eltörlését, mely hol birság, hol fogsággal lenne pótolandó. E cikk igen szép tanúsága Irányi Dániel nemes érzelmeinek.

t A b u d a i országház termének átalakításához már — mint mondják — hozzá kezdtek. Jobb szeretnek mi még is csak ide át az országgyűlést.

f M a r k ó képeire gróf Festetics by őr g y 100 ftot, Zaboyszky szepesi püspökeid. gróf Batthyány IstváD, gr. W a 1 d- stein János és gr. Zichy Edmund 50—50 ftot ajándékoztak.

tAzÜstökös„a sárosi eset megéde- sitésére“ írja, hogy a fatális botoztatást illetőleg, roszaljuk ugyan azt a magunk emberének is, de c s e p p ez ahoz a tengerhez, a mit mások, nők, hajadonok és papoknak kiosztottak akkor, midőn a sajtónak nem volt szabad följajdulni.

fA leglelkesebb honleányok egyike Löeszlllka úrhölgy Hódmezö-Vásárhely- ből 50 új ftot küldött be szerkesztőségünkhöz, mint oly jótékony célra szánt összeget, mely két kézi müve kisorsolásából gyűlt be.Fele a T a n- csics-családnak, s fele LimbekDénes özvegyének van szánva. Amazt már kézbesítők, a t. özvegyet pedig ezennel fölkérjük, hogy velünk lakását mielőbb tudatni szíveskedjék. A lelkes beküldőnek köszönet a segélyzettek és a jók nevében.

Gr. Deneewffy Emil fölhívása a Szé- chenyi-emlék ügyében.

„A multév april havában, na^y hazánkfiát gr. Széchenyi Istvánt elvesztettük. A nemzet egyetemes fájdalma között közhelyeslést aratott azon, akkor mindjárt a magyar Akadémiánál tett, később ez intézet igazgatótanácsa által magáévá fogadott indítványom: „hogy Széchenyi emlékét nagyszerű tevékenységének színhelyén, Budapesten a haza központján, érc-szobor örökítse.“

„Azóta folyamatban vala és végét érte azon aláírás, mely által hazámfiai lelkessége azon helyzetbe tette az Akadémia igazgatótanácsát, mikép az intézet palotájának építtetését, a jövő tavaszon megkezdetheti és ha is ten kedvez, egy pár év alatt bevégezheti.

„Méltó leszen a hazához, hogy midőn a hazafiak közszelleme palotát emel egy oly intézetnek, mely Széchenyi alkotásainak egyike, előtte hálaérzetük szobrot emeljen egyszer- smint a nagy kezdeményezőnek, ki oly sokáig járt el mindenben, mi a haza közjavát és díszét elömozdithatá. Méltó leszen a hazához, hogy az ö szelleme által áthidalt és gőzhajókkal átszeldelt Dunának partján, az idő viszontagságaival dacoló érc-szobor , egy időben elkészülve, jelképezze honának maradandó háláját és az utókorban ébren tartsa és ápolja folyvást, a polgári erények szebbjeinek, az ildomos tetterő s nem csüggedő kitartásnak tiszteletét.

„Úgy hiszem tehát, idöszeriileg járok el, midőn a magyar Akadémia igazgató-tanácsa azon végzésének foganatosításával, hogy a Széchenyi-szoborra aláirás nyittassék, most már azért sem késem továbD,mert a művészetnek olyan alkotáshoz, mely midőn a hazához és nagy fiához egyiránt méltó, egyszersmint a főváros díszét emelje, legalább egy pár évi időre van szüksége.

„Azon hazatiaslelkü... melynek... élén áll, kétségtelenül viszhangra találand ezen eszme, és ezen hitben oda járul kérésem, hogy azt az aláírásban leendő részvételére fölszólítani méltóztassék. E begyülendö összegeket, melyek a magyar Akadémia igazgató-tanácsának fölügyelete alatt fognak kezeltetni, az Akadémia ellenőréhez, t. Bertha Sándor úrhoz (lakása : Pesten, országúton, a Múzeummal szemközt, saját hazában,) jövő március hó végéig beküldetni kérem.

„Biztos credménynyel nézek ezen kérésem sikerének elébe. Ha jöhetett bármikor perc, midőn Széchenyire visszaemlékeznünk közszükséggé leliete, úgy az ma már jelen van. Ha valaha, most célszerű megemlékeznünk a hazafiról, ki a kettős jelszót: „előre és vigyázz“ egyforma erélylyel és kitartással harsogá félénk; ha valaha, most van ideje, hogy az előttünk álló nehéz föladatokra figyelmezve, föl- elevenitsük leikeinkben a gyakorlati ország- férfiú emlékét. És adja a Mindenható, hogy áldásos siker nyugodhassék az eszmék azon egész során, melyet a visszaemlékezés felköltend mindenkiben, kinek keblét a hazának tiszta szeretete melegíti!

Fogadja szívesen — kifejezését, Pozsony jan elején 1861

Gróf Dessewffy Emil a magyar tud. acad. elnöke.

Egy mai világi „Nyúzó.“

Ma reggel Írják, a „N. Nachrichtenek Szombathelyről f. hó 7-ről — a rabbinus vezetése alatt egy küldöttség érkezett ide (Szombathelyre) Olsnitzból, mely a megyei bizottmánynak a következő törvényszolgálta- tásí visszaélés iránt nyújtott be panaszlevelet. Folyó évi január 27-én, Berke nevű olsnitzi eskiitt háza tűz martaléka lett. Ez alkalommal a tulajdonostól több tárgy lopatott el, a többi közt arany zsebórája is. Pár nap múlva kézre került a tettes, egy lopás miatt többször büntetett, hírhedt egyén. Az elorzott tárgyakat csakugyan meg is találták nála az óra kivételével, mely már nem volt kezei közt. Szigorú vallatás után bevallotta a tolvaj, hogy az órát egy zsidó vette meg tőle, de nevére már nem is emlékezett, csak auyit tudott, hogy a vevő Olsnitzon egy uj házban lakik. Elvezették tehát egy uj házhoz, hol egy izraelita, Ascher Mór nevű kereskedő lakott. Kérdeztetvén, ez e a vevő? — a hírhedt tolvaj egyszerűen „igen“- nel felelt. Dacára Ascher esklidözéseinek, hogy ezt az egyént soha sem látta és órát sem vásárlóit tőle, megkötözték börtönbe, hurcolták. A szolgabíró, Keresztúri, volt cs. k. hivatalnok kihallgató a zsidót, s biztatá, ha az órát szépszerivel előadja, igen csekély büntetéssel megszabadul. De a zsidó nem vallhatott be semmit, miután mint erősité, az óra nincs birtokában. A szolgabiró a rendes vizsgálatig visszakisértette tehát börtönébe s igen emberileg bánt vele. A szolgabiró másnap gyűlésre ment be Szombathelyre. Távolléte alatt az órája elvesztése miatt vigasztalbatlan es- ktitt, Berke 2 megyehajduval a börtönbe ment s újra vallatta a vádlottat. Egyelőre a megyehajdúkkal rémitőn arcon verette ; midőn nem használt, ezen fölül még meg is botoztatta; a szegény ördög legalább is 100 pálcát kapott összesen , nem csak hátára, hanem mellére is, úgy hogy bőre repedezett. Miután ez is sikertelen maradt, megkötöztette és pedig úgy, hogy a kötelet nyakába akasztották, s úgy kötötték fejét lábaihoz, mely által teste egy kerék formáját kapta. Ezután ide s tova guritgatták. Az eszméletét vesztett szerencsétlent, az esküdt ur újra életre hozta az által, hogy egypár csöbör hideg vízzel leöntette. Ez nem volt még elég, a kínzás tovább folyt, ösz- szekötteté két hüvelykujját s ezeknélfogva akasztották föl. Az erre odasietett megyei sebész, ki az embernyúzás ellen protestált, puskatusával utasittatott rendre. Végre az esküdt ur odahagyta áldozatát és eltávozott. Ma olvastam a látleletet, — írja a tudósitó — azt keresztény sebész irta és igy hangzik : A fejbőr több helyütt megnyílt, a haj ki van tépve. Az arc kékre dagadva, a szempillanyilatok csuk- vák, a bőr tépett. A nyakon egy vastag, kék, mély vágás, mely kötéltől származik. A hátgerinc és a mell számos kékfekete sebhelylyel rakva, s a mi legnevezetesebb, hogy a keresztcsont-tájék a csipcsontig egy feketekék, a bőrtől lehántott daganat, az izomzat szészag- gatva, mi a számtalan botütéstől származik. A könyök és a károsulok dagadtak, úgyszintén a hüvelykeket is kék vérrel telt gyűrűk futják körül. A beteg heves seblázban fekszik; vájjon a sebzés életveszélyes-é, erre a sebész a visum repertum folytán nem akarja még az esküt letenni, miután az véleménye szerint még csak 20 nap lefolyása alatt fog kitűnni. A küldöttség egy bizonyitványt hozott a városhatóságtól, melyen nevezett Ascher Mór igen becsületes embernek mondatik, és a lakosság részéről óvás