Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
követheti, mint méltó tolmács, hogy Petőfi e sokoldalúságát kifejezze? Sehulpe három nagy ciklust ád s a szerelmi dalok, a költő életére vonatkozó költemények s az epigrammatikus Felhők egy sorozatát mutatja be. Kiváló szép az Etelka sírjáról szóló elégiák átültetése. Találomra hadd álljon itt a második. Álltam sirhalma mellett Keresztbe font kezekkel. Mozdulatlan szoborként A dombra szögzött szemmel. Áll a hajós a parton S a tengeren tekint szét, • Mely koldussá tévé, mely Elvette minden kincsét. Ich stand mit verschränkten Armen An ihrem Grab und sann... Und starr, wie eine Säule Blickt’ fort und fort ich’s an. Es steht am Strand der Schiffer Starrt an die Fluth umher, Wenn ihn zum ärmsten Bettler Gemacht das wilde Meer. Ezen és sok máson bizony meg nem érzik a fordítás processusa. Amily formakészen zendült meg ez az elégikus akkord a költő lantján, oly közvetetlenül és szintoly formásán ismétlődött a más nyelvű lanton. A bensőséget, a mély érzést, a népies jóizü- séget, az erőteljes lírai hevet, a humor sírva vigadását — mindezt legtöbbször oly találón adja vissza a fordító, amint az csak németül iró magyar embertől várható. Sehulpe hosszasan foglalkozott Petőfivel. Ismeri életének minden mozzanatát és jól tudja, hogy «Petőfi költészete csak a kiséret ahhoz a dalhoz, melynek szövegét a költő élete irta meg». Célját is tévesztené az a fordító, aki megkezdené az átültetés nehéz müvét, mielőtt az egész költő munkásságát ismerte; és viszont ez a rendkívüli munkásságot fel sem foghatja, ha előbb a lángleikü lírikus életpályájával, ennek minden fordulatával nincsen tisztában.
