Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
Három tanulmány fekszik előttem Schulpe avatott tollából. E három essay azt mutatja, hogy nemcsak az aesthetikus és a fordító, hanem a költő is lelkesedett és analizált, amikor Petőfi sokoldalú egyéniségét egész mélységében felkutatta, hogy lírájának szinte áthidalhatatlan ellentéteit necsak megértse, hanem az ellentétek természetességéről is meggyőződjék. Az essayk kettejét magyarul irta Schulpe. Mindenekelőtt Petőfi hazafias lirájá-t ismerteti a Tanulmányok cimü kötetében. Kimutatja, hogy az a két elem, mely a népnek költészetét alkotja: a szerelem és a szabadság, az szolgáltatja Petőfi lírájának is első sorban az érzelmeket és az eszméket, mert mint költő is a nép igaz fia maradt. Elmésen cáfolja azokat a politikai Írókat, akik fönnen hangoztatják, hogy csak a természet nagyszerűsége bírja felébreszteni bennünk a szabadság eszméjét. Ott van Schiller, aki a szabadságot dicsőítő drámájául csak Teli Vilmost választhatta s darabját a vadregényes Svájc hegyei között játszatja le. Szinte meggyőződéssé vált, hogy a svájci nép közmondásos szabadság- szeretetétaz ég felé törő Alposek vidéke táplálja és növeli. De lám, a világ összes költői közül Petőfi az, ki megmutatta, hogy a puszta, az egyhangúnak csúfolt rónaság épp úgy képes belénk oltani a szabadság iránti lelkesedést, mint a havasok legbüszkébb bércei. S mint az ő lelke a miénk is börtönéből szabadult sas, amikor költeményeit olvasva, vele együtt a rónák végtelenjét látjuk. S bármint szavalják Schiller hősei a Rütíli tetején a szabadság fellengző tirádáit: nem győznek meg bennünket jobban s nem keltenek szivünkben erősebb viszhangot, mint Petőfi áhitatos egyszerű szavai: Puszta, puszta te vagy A szabadság képe És szabadság te vagy Lelkem istensége!