Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
erőteljes, hű és jellemzetes tolmácsolása a bizarr magyar rapszódiának. A végén azonban kis anakronizmust követ el a forditó. A magyar őrült becsületes «löpor»-t visz le a föld közepébe, hogy a világot levegőbe röpítse, mig a német örült, nyilván a századvég hatása alatt, immár a praktikusabb «dinamit»-hoz folyamodik, hogy fura vállalatát annál biztosabban véghez vihesse. Schulpe kötete: Liederkranz aus Alexander Petőfi’s lyrischen Dichtungen mindenekelőtt az eredeti költemények sajátos hangulatát őrizte meg. A forditó magyar ember, aki azonban német nevelésben részesült és kétnyelvű Íróink közé tartozik. Hadd említsem mindjárt, hogy a németországi kritika egyhangúlag magasztalta ez átültetéseket. A legtöbb bíráló készséggel elismeri, hogy a fordítás a német eredeti benyomást teszi. A kedvező ítéletek egész tömegéből csak kettőt emelek ki. Heyse Pál, a hires költő még kéziratban olvasta Schulpe fordításait s örömmel fogadta az ajánlatot, hogy a forditó neki dedikálhassa a kötetet. A még híresebb Lingg Hermann pedig a a müncheni «Neueste Nachrichtenében a többi közt ezeket mondja: «Mindama Petöfi-forditások közt, melyeket ismerek, úgy tetszik a Schulpe Györgyé egvike a legjobbaknak. Gyűjteménye gazdag. A Magyarországban élő szerző a népdal hangját legtöbbször kitünően találta el; az inkább epigrammatikus strófákat jelesül adta vissza. Petőfi költeményeinek melancholikus, a mellett gyermekies egyszerű hangja, mely gyakran Heinera emlékeztet, méltán meghódította annak a népnek a kedélyét, amely népből a költő is származik. És Petőfi, akinek fejét éppen úgy, mint ami Khmerünkét kettős babérkoszorú díszíti (hisz mindkettő viruló ifjúságában a haza szabadságáért küzdő hős és lelkes dalnok gyanánt esett el) — Petőfi az ő tragikus sorsával oly drága lett nemzetének, hogy ez minden hátrahagyott költeményét kincsnek tekinti. Bizonyára méltók arra e költemények, hogy nálunk Németországban is teljes rokonszenvre találjanak és ezt Schulpe jó fordítása a lehető legnagyobb mértékben elősegíti». A német részről oly bőkezűen előlegezett, tekintélyes ítélet után immár a magyar elismerés sem késhetik. Schulpe maga a költő. Eredeti német verseivel is sikert aratott. Amikor fordít azt választja ki, ami rokon lelkét legerősebben meghatja. Elvégre nem minden hangulat kelti a szükséges hangulatot és nem minden hang támasztja azt a visszhangot, mely egyúttal az ihletet adja. A leheletszerű szerelmi daltól a tomboló forradalmi énekig milyen változatai szólnak hozzánk a lírai akkordoknak. Hány költő
