Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

mely túlságosan nagy volt neki. Mozart tiát is az öltő meg, iiogy kisebb tehetsegét az a'yjáéval párhuzamba hozták. Petőfi Zoltán azonfelül meghasonlolt öntnagá val aula cserbehagyott özvegyi fátyol miatt, a mely örökké ott lebegett az anyja tölölt, mint a sötét végzet hollószárnya. Hogy megszabadít jón ezektől a gyötrő képektől, feledést keresett — és az ifjúság nem válogatós ilyenkor az esz közökben. Valószínű, bogy meg akart halni, hogy készakarva tette tönkre az egészségét. Szaua Tamás, aki 1867-ben, tehát nem egészen húszéves korában találkozott vele Debreozenbeu, ahol sziuészkc dett : igy Írja le :

— Reám első látásra nem tett valami kellemes benyomást. Sápadt, beessett ír- czáu éjjeli dorbézolások nyomát véltem föl ismerni és nagy önbizalmát, mely szavaiból kisugárzott, nem találtam eléggé megokolnak. Ezt a fiút rotazui nevelték, gondoltam magamban.

De későbbi, mélyebbi ismerkedésnél, mint maga Szaua elmondja, sokkal kedvezőbb volt a benyomás. A büsz.k ség csu pán arravaló volt, bogy leplezze a nyomort, amelyben Petőfi Zoltán akkor élt. A bősz. kesóg egy neme volt az csupán. Amilyen büszke volt a Petőfi névre, olyannyira fájt is az neki, mert sejtette, bogy nem tudja örökségét öregbíteni. A nagy férfiak fiainak végzete öt is agy‘>nnyomta. S Ö ezt cziniz- uiussal leplezgette.

Egyszer kitört belőle mégis a büszkeség, amelylyel atyja emléke eltöltötte. Mikor Gleichenberg lien mint halálos beteg időzött, Sacher-Masoch, a zseniális német iró is a gyógyhely vendége volt, aki rajongott Petőfi költészetéért. Egy este fö1- olvasást tartott róla és mikor befejezte, iné lyen meghatva állott elébe egy sáppadt képű, beteg ifjú, aki reszk-tö hangon mou dott neki köszönetét.

— Ou bizonyára honfitársa a költő nek V kérdezte tőle Sacher Masoch.

— Igen uram és egyúttal a fia is : nevem Petőfi Zoltán.

Úgy zokogott, hogy majd meghasadt a szive. Taláu a saját végzetét is Biratta : a nagy férfiak fiiainak végzetét.

i