Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

No de haladjunk már tovább. Segesvár hegyeivel nemcsak a szászföld, hanem a bortermő vonal is megszakad kelet felé; már a segesvári bor is fanyar, de ha más nincs, megjár. Láthatni ugyan még az oldalokban venyigéket föl egész Székely-Keresaturig, de e termelés már részint fürtönkint tétetik használatba, részint kisajtolás esetében oly nedvüt ád , melytől még a református atyafi is meggyónik, s éppen e nyelvoldó természeténél fogva gyóntató bor név alatt ismeretes. A szelidebb borhegyek helyett itt már a regényesség színét kezdi felölteni a táj, mely a szemnek több élvezetet, a mellnek üdébb levegőt, s a szellemnek ruga- nyosb röptöt kölcsönöz. Csoda-e ennélfogva , ha visz- szaáll előbbi versgyurói lelkesültségünk, s freskóinknak változatosb szint ád.

Amott hagyok el egy orosz katona emlékét. Mi- ' ként viszonylik e jelenség hozzánk: minden honfiú tudja. Ott a két hazának félistenitett Orpheusa, P e t ö fy is elesett. Szóljanak prózai ömlengés helyett az ezen kegyeietes emlékből támadt versek :

Nem puha párnák közt, de csatában halni Petöfy,

A dalnok vágyék, had ropogásainál.

S hősi szerelmében a hazának, melyet imádott,

Mit szive őhajtott, sorsa megadta neki.— V.

Ihletett ajkairól a hősnek nem zeneg a dal;

Széttört lantja a hon s népe szerelme miatt.

Honfiú! hol fiaid közt a lánglelkü Petőfy ?-----A lant s hősi szive nyugszik örökre alant. — B. I

A Székelyföld határánál:

Székelyföld ! hona a szabad és leghösb ivadéknak !

Mind a szabadságért hulltak-e hű fiaid?

Schellenberg s Zernyest e kincsnek kétszeri sírja.

Nagy kérdjél, mire a honfi felelni nem ér. — V. I

Üdv hozzád harcz és viharok hona, földje Etelnek!

Kardod- s kebledben lángol-e lelkes erő?

Lángol-e lelkes erőd, villámkint festeni múltad ?

Szólj, s ha tenni akarsz, tettre hevülj te magad. — B.

Alsó-Boldogasszonyfalvánál:

Nem sírsz------Élsz te hazám ! Itt e falunál jut eszembe,

Hog

y boldog létnek lesz örököse e nép.

Szent jogod és ügyed ; van erő s ész, véded az Ég is.

Nincs hát veszve remény. Élni, előre o hon ! — T.

És valóban mily szembetűnő ellentét! Eddigi utunk bizonyos egyhangúság- és elárnyadt mozgásnak, mintegy inaszakadt népéleti mozzanatoknak volt szemtanúja. Az oláh vonásának legmegfelelőbb archetyponját, legeredetibb kinyomatát mutatja azon két ember, kik, midőn Lunkánál a Ktiküliöbe berekedtünk volt, tényleges segély helyett nyugalmasan támaszkodtak botjukra, s mint ama Krisztusidejébeni útmutató , kinyújtott állókkal és lábakkal mutogaták, hogy merre kellett