Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
volna jönünk. A szászt szintén kellően jellemezhetné azon önzetlen és készséges jóindulat, hogy lassú után- számitás nélkül még az útból sem tér ki. Nem úgy székelyünk. Ó föltétlenül örvend egy barátságos vonásu idegennek látásán; készséges, fürge, mintha tagjaiban csupán üteres vér buzogna; nyájas, mint ha epéje sem volna; képe valóságos élettanulraány ; a nyomor öntudata mellett nemes nyugodtság ült homlokán; szemei derültek, az őszinteség üvegtáblái, melyeken a szív fenekére lehet látni; tűz is ragyog e szemekben, — tűz, mely világit és melegít, de a bosszú hevével nem éget. Öltönyén rendbeszedettség csin és Ízlés ömlik el, mely azonkívül félre ismerhetlen jele a házi munkásság- és iparnak. Kalapját, nyakkendőjét és lábbelijét kivéve, a maga gyártmányában jár férfiú és asszony. A férfiún úgy áll a jóczabása harisnya és sikkattyus vörös mellény, mint épen a nőn az önmaga szőtte ugyancsak Ízletesen fározott sikkatyus rokoja. Igen, e jó lelkű, munkás és minden szép-, jó-és nemesre fogékony nép szemlélete alaposan jogosított engem föl a fennebbi versben kifejezett reményre. (Vége köveik.) Tusnádi. _______x_:______________•' il 1-—É:---------------:
