Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

ismeri nagyon az olasz népnyelvet, különben alig hihető, hogy a magyar szólások nagyobb részére olasz megfelelőt ne talált volna. Helylyel-közzel ez is sikerült ugyan neki, a mikor például »a kend sem volt jobb a deákné vásznánál«-t úgy adja vissza, hogy »a maga idejében kend se volt oltár- teritő«; de épp a legzamatosabb képek izöket vesztik fordításában.

Vigyázz, földi! Bizony rá lépsz a fejedre.,.

Mi ördögért vagy ugy a búnak eredve ?

így szólítja meg a busuló Jancsit a huszárok vezére. Cassone ezt így mondja: »Miért jársz le- korgasztott fővel? Ördögadta! Mi busulás ez?«

Petőfi a természet jelenségeit megszemélyesített cselekvés alakjában szereti szemléltetővé termi. Ilyenféle képeiben a költő szándékát ritkán veszi észre Cassone, vagy legalább is ritkán törekszik visszaadására. A fölkelő napról azt mondja például Petőfi, hogy: »mihelyest a föld szélére hágott. *A fordító itt megérezte a költő szándékát, erre vall az, hogy ő is emberi cselekvést végeztet a nappal, azt mondja róla, hogy : »mikor a földnek első üdvözletét küldte«. De látnivaló, a kép egészen más. »Mig a nagy messzeség ködöt nem vont rája« — olvassuk Petőfiben s »a mígnem eltűnt a ködös messzeségben«, mondja a for- ditó.

A »János vitéz« hősi magyar tizenkettesét Cassone az úgynevezett »verso martelliano« mértékére vitte át. Az eredetinek tizenkét szótagos sorai ilyformán 14—16 szótagos sorokká bővülnek az olaszban. A ki versben fordít verset, mindenesetre bölcsen teszi, ha a maga nyelve természetének megfelelő versformát választ, még ha az különböző is az eredetiétől. De az ilyen transzponálás veszedelmekkel is jár. A fordítót bőbeszédűvé teszi, arra kényszeríti, hogy egy-egy sorában a szótagszám kedvéért többet mondjon, mint a mennyi az eredetiben van. Cassonénak is sok bajt okoztak hosszú sorai. Mire egy-egynek a végére ért, rendszerint elfogyott már a mondanivalója (a mit az eredeti versszaknak megfelelő sora szabott meg) s ilyenkor henye szavakkal, sőt mondatokkal kénytelen kiegészíteni a sort. A bajon néha ugy segít, hogy Petőfi tömör képeit felbontja részeire, vagy körülírja; ezzel kitelik ugyan a szótagszám, de elromlik a kép.