Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
A mi azonban a fordításból leginkább hiányzik, az a naiv mesélő hang. Cassone többnyire nem veszi észre, hogy az eredetinek egy-egy mondat- ismétlése, egy-egy önkényes s nem éppen logikás átmenete nem pongyolaság, hanem a nép mesélő módjának utánzása. Elhanyagolja Petőfi gondolat- rhythmusait, a mik oly népies zamatot adnak elbeszélésének. »Ütószor ölellek, utószor csókollak, örökre elmegyek, örökre itt hagylak«. Ennek a sornak szivhez szóló zenéje a gondolat rhythmusá- ból fakad. De Cassone nem próbálkozik meg a han- gujatkeltésnek ezzel a módjával; azért, a mi az erédetiben mély érzés, elszárad az ő kezében. Mindezeket a fogyatékosságokat azonban aligha szabad Cassone rovására imi. A notói remete soha nem járt közöttünk, meg sem érezheti azt, a mivel minden érzékünk eltelik, ha Petőfibe merülünk. Valószínű, hogy tanácsadója sém akadt, a 3d figyelmeztesse olyanokra, a miket magától észre nem vehetett. A mit elvégzett, mégis egész munka, becsületes munka, a melynek talán valamikor, egy igazibb és nagyobb olasz költő, a ki a »János vitéz« szépségeit még mélyebben átérzi, nagy hasznát veszi majd. Mi ezért is hálával tartozunk neki.
