Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
több alkalommal hangoztatta, hogy a magyar ezredek nem hivattak vissza rögtön az olaszországiharctérről s hogy azuj törvényekben seholse találta meg azt a rendelkezést, hegy a katonaság felesküdjék az alkotmányra. A hol tehette, mindig borsot tört a kormány orra alá. O volt az ér telmi szerzője a Lederer Ignác budai katonai parancsnok lakása előtt 1848 május 10 én adott macska zenének is, melynekrésztvevőit szuronyos katonaság verte széjjel s az 1848 május 12 én a Muzeum-téren tartott népgyülésen fulminans beszédet mondott a kormány ellen, melyben többek közt a következő erős kitételt használta : »én e minisztériumra nem csak a hazát, de egymagámat, sőt a kutyámat sem bíznám.« E nyilatkozatából látjuk, hogy a költő szangvi- nikus temperamentumánál fogva mint más téren itt is erős túlzásokba esett s kíméletlenül ostorozott mindenkit, aki vele nem volt egy meggyőződésen. Rámutatok itt egy igen különös jelenségre is. Arra tudniillik, hogy mig Petőfi a korabeli szereplő egyének közül igen sokakhoz irt verset, Kossuth kimagasló személyisége nem inspirálta őt versírásra, sőt a Kossuth név költeményei hosszú sorozatában egyáltalán elő sem fordul. Részemről legalább — bár művei minden sorát gondosan átnéztem —- a Kossuth nevet nem találtam meg bennük. Ebből joggal lehet azt következtetni, hogy a költő nem rokonszenvezett Kossuthal, aki pedig kortársait nem csak elragadta, de mesés szónoklatával egyenesen szuggerálta s energiája hatalmában tartotta. Annál különösebb tünet ez, mert hisz egyébként politikai meggyőződés tekintetében Kossuth és Petőfi elég közel állottak egymáshoz s azonfelül még hitsorsosak is voltak, lévén mindketten Luther vallásának követői. Hogy mi lehetett ennek valódi oka, biztosan nem tudjuk. Az egykorú irók nem foglalkoznak e különös jelenség magyarázatával. Csak Frankenburg Adolf nyújt némi adatot erre nézve »Emlékezések Petőfi Sándorra*, cimű iratában. Ugyanis még az 1844. év végén, mikor , Frankenburg Adolf az »Életképek« cimű előkelő hetilap szerkesztője volt, az előfizetési felhívásban — mint ez most is divat — felsorolta a lap munkatársait, köztük Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is. Kossuth erre a lapnak már átadott cikkét visszakérte Frankenburgtól azzal az indokolással, hogy »amolyan szmészféle emberekkel nem ír egy lapba «
