Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz
tolt s Pákh Albert elég szerencsés volt a német cen- sura embereitől lapkiadás engedélyét ^megnyerni, az általa megindított „Vasárnapi Újság“ körül csoportosult az iró világ, és Pákh Albert, bár elég óvatosan, de szakadatlanul figyelemmel kisért minden napfényre került uj adatot, mit leginkább Garay Jánosnak lehet köszönni, de az oly csekély volt, hogy számba vehetőnek nem találtatott, mert akkor midőn Kossuth Lajos arczképének még bírása is eltiltva lett, Petőfiről is írni nem igen lehetett, mert nyomban elhur- czolták az irót, kiadót, nyomdászt fogságba. I Uj remény szikrájának tekinték az érdekeltek 1861-et, mikor sok emigráns külföldi bujdosásából hazatért. Petőfi neje ekkor atyja birtokán Erdődön la- ! kott. Ekkor újból felvettetett ama kérdés: ha vájjon ' Petőfi csakugyan Segesvárit esett-e el s Pákh Albert, | kinek lapja akkor már irodalmi kincstár volt, szive- j sen engedett tért minden erre vonatkozó adatnak. Ezen lapnak 1864. évi folyamában nyilatkozott Macs- kássy A. honvédszázados is, vallomásában elmondja: „hogy Segesvárt! 1849. évi julius 31-ikén éppen délkor az ellenség nagy erejű lovasága küldetett és seregünk nem sokára az által megtámadtatok, ő — úgymond — Petőfi őrnagy mellett állott, akitjólismert, seregünk és a kozák lovasság között egy kissebb hid volt, midőn látták, hogy boldogulniok nem lehet, visszavonulni kezdtek, Petőfi igen elkeseredett, izgatott volt, erővel támadni | akart, s velünk nem ment, de kivont karddal a hídfőre lépett“. Czikkiró leírja azt is, hogy többen uévleg szólították s intették meneküljön, de ő ezt nem tévé, egy nehány pillanat még s a magyar sereg vadfutással menekül, megjegyzi végre, i 11 látta Petőfit utoljára, ha váljon a hídon s a hid mellett vágtatva jövő kozákok lándzsája ve- ! telt-e végett életének, vagy elgázoltatott, vagy rna- ’ gukkal vitték-e az oroszok, azt nem állíthatja.“ Volt alkalmam találkozhatni egy ma is közszolgálatban álló tisztviselővel, a ki 1849-ben az erdélyi hadsereg tüzérségénél pattantyús volt, s a segesvári csatában is részt vett, ki is felkérésemre rövid gon dolkodás után ezeket mondá :
