Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 15-ös doboz

r

>}

Erdélyben szillettem Gyulafehérvárt, s 1848-bau az enyedi collegiumot hallgattam, mikor a raárcziusi napok hire, különben csöndes körünkbe elhatott, rögtön csoportokba oszoltunk, s mind olyan diákok, ki ki nemzetiségével előrukkolva farkas szemet néztünk, s mert Erdélyben szászok és oláhok nagy számban vannak, a magyar fiuknak vigyázniok kellett, hogy a külön-külön nagyobb csoportokban álló collógákkal harczba ne elegyedjenek, a mi elvégre is kikerülhet- lenué vált, s e miatt a tanári karral többször kellett a consiliumon találkoznunk, de mert a magyar ügy épen kedvező fordulatot vön, a különben szászérzeimü professorom minket vett pártfogásába, azután a vizsgákat amúgy per sundam, bundám hamarosan és idő előtt befejezvén haza menesztettek. Őszkor éppen a collegiuraba kellett volna mennem, mikor az oláhok a határokon lázongaui kezűének. Bem occupálta Erdélyt s vele harczolt Erdély minden fia, földes ur, pap, tanár, és diákság, a merre ő ment, arra ment a sereg is, mert Bemet szerette a nép. A collegium zárva maradt, professorom és pajtásaira a hadseregbe léptek s példájukat követtem magam is, pajtásaim magukkal vittek s tüzér lettem. Eleinte, mint olyan diákféle embernek a puskapor szaga nehéz volt, az életmód rendetlen s a sok járás-kelés, gyakorlat már- már visszatérésre birt volna, de a lelkesedés, a mely Bem hadseregét oly soká tudta együtt tartani s a győzelmek, melyeket arattunk, ott tartottak, sőt később egész passióval mentem az égő kanóczczal, hogy egy egy ágyút elsüthessek.

Segesvárra Marosvásárhelyről jöttünk, éjjel-nappal 24 óráig menve 3 és 6 fontos ágyúinkkal, fel- állitási helyünk a „Fehéregyházi hídnál“ az országúinál volt, a honnan, mert az ut emelkedett, s igy a mezőségnél magasabb, áttekintésünk nyillott a térre, jobbra balra, oldalt terült el a gyalogság, mögöttünk a málhásszekerek, lőanyag, sat.