Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

— A 1‘etőfi-társasáy közülése (jan. 6-án) érdemes iro­dalmi ünnepély volt, melyre az akadémia nagy terme egészen megtelt érdeklődő közönséggel. Akadémikusok, Kisfaludy társasági tagok és hölgyek is számosán voltak jelen. A közülés érdekét emelte, hogy egy nő tag: Be- niczkyné-Bajza Lenke asszony, ez alkalommal tartott először felolvasást. Az elnöki asztalnál ültek Jókai Mór és Északi Károly. Szarui Tamás titkári jelentése után, mely Toldy István elhunyt tagról is megemlékezik s fel- einliti, hogy helyébe lnnél Ferencz választatott meg Névy László tartott emlékbeszédet Balogh Zoltán elhunyt tag felett, ki az 1850—GO-iki Írói nemzedéknek egyik tehetséges tagja volt. Balogh előbb festészettel foglalkozott s csak később irt verseket is . . . „Alpári“ özimfi verses regényét a Kisfaludy-társaság adta ki. „TI. líákóezy Fe­rencz“ húsz énekre terjedő eposza megjelenésében a halál akadályozta meg 1878-ban. Komócsy József „Szerelem“ czimti költeményét szavalta. Azt rajzolja, hogy a szere­lem búját nem emészti el se dicsőség, se halhatatlanság. Beniczkyné-Bajza Lenkét, e kiválóan szellemes és rend­kívül kedves Írónőt, ki a legszebb „skribler“, kit a föld valaha hátán viselt, Szana Tamás vezette az Íróasz­talhoz, hogy „Különcz“ czimti rajzát felolvassa. A „Kft- löncz“ egy szerelmében megsebzett ifjú, kit elszakitnak szeretettjétől, s ki aztán — rideg kötelességeit teljesítve — nem szeret többé senkit. A közönség az ügyesen irt rajzot megtapsolta, bár a felolvasónő ezúttal úgy járt, mint a kezdő színész, ki először lép föl s nem tudja, meny­nyire kell hangját fokozni, hogy érthető legyen. A kedves Írónő hangjának javát is elnyelte a nagy terem tágas öble. Gr. Teleld Sándor „Petőfi Ívoltón“ czimti rajzát E. Ko­vács Gyula olvasta fel, de csak a pathoszos helyeket jól, mig nagyobb részébe nem tudott elég kedélyt, melegséget önteni. Azért mind őt, mind az ősz grófot, ki jelen voltT zajosan megtapsolták. A felolvasás vége, mely Petőfinek az özvegyi fátyolról szóló versét felemlítve, Damjanics özvegyét élteti, frenetikus tapsot idézett elő; de nem ke­vésbé tetszett Petőfivel 1846-ban Nagy-Károly ban való megismerkedése, az „Erdélyben“ költemény története, Petőfi két levele, mely mutatja, hogy a gróf Petőfinek nem pártfogója, hanem pajtása volt, a koltói mézes hetek előzményének elbeszélése stb. Teleki bizonyítja, hogy Petőfi — ha magukra voltak — csak vizet ivott, s a koltói vizet a „Vajda-forrás isteni nektárjának“ nevezte; czigány zene mellett elkvaterkázott, s midőn koeczin- tott, azt szokta volt mondani: „Druszám! igyunk egy su- gárt!“ A zenéhez nem értett, s hallása sem volt jó. Te­leki sok érdekes részletet sorolt még elő, főtörekvése lévén, hogy úgy mutassa őt be, a milyen nála volt. . . Petőfi, a ki annyit nélkülözött és szenvedett, magamondá,. sohsem volt oly boldog, mint Koltón. Huszonnyolcz költe­ménye alatt diszlik a Koltó név, valamennyit ott irta, s mig magyar él: e kis falu mindig geográfiái nevezetesség lesz. Ez a lángész hatalma! Jókai Mór „Ne bántsd a ma­gyart“-! czimen „Hős Pálfl'y“ egyik kibővített részletét adta elő tapsok közt. Egyes helyeken nem csak szavalt, de alakított is. Az ülés után a társasági tagok küldöttsége . Arany Jánoshoz ment, hogy őt ez irodalmi ünnepély al­kalmából üdvözölje. D. u. 2 órakor lakoma volt a „Hun­gáriádban. hrv

Next

/
Oldalképek
Tartalom