Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Az állandó mükiállilásról jövök. Egv képet láttam ott, mely öröm és fájdalom könyüt csalt ki szememből. E kép Petöfy arcképe. Láttam a képet, s leírhatnám azt, de érdekes leírásáért szóról szóra közlöm azt, mit róla a Hölgyfutárban olvastató:

.,Tegnap a miitár latban ismét uj havi kiállítás nyílt meg. — Így ir a Hölgyfutár — Még nem láttuk, hogy minő, és csalt egy képét ismerjük, de ez is elég arra, hogy e kiállítás népes, látogatott legyen. — E kép „Petöfy Debrecenben“ Orlai Petries Somától. Tárgya a nagy költőnek ifjú, nyomorteljes korából van merítve, mely időszakról a költő „Egy telem Debrecenben44 eimü versében oly szép, nyugodt iróniával emlékezik meg. Téglás, falusias szobában ül a költő, ül pedig egy rongyos láda tetején, mert szék nincs a szobában, az az hogy van bizony, csakhogy ez a szalmaszék a költőnek Íróasztalul szolgál, melyről egy üveg kalamárissal lenyomott papír lóg, s rajta egy megkezdett költemény „Boldogtalan voltam teljes életemben.“ A költő debreceni gubában ül, szüksége is van rá, mert a tél fehér világa benéz az ablakon, s azt a boglya kemencét ott hátul nem igen füthetik, mert nem pattan el rajta az a kis orvosságos üveg, mit a festő annyi tapintattal tett rá. A költő egyik kezében, melyre támaszkodik, kis piros debreceni pipa van, a másikban toll. s igy folytatja amaz utánozhatlan szép dalt. Arca megdöbbentőleg hü, s e percben a költői felmagasulás halvány fényében ég, mintegy elmosva azt a sok szenvedést, mely vonásiban percre oly fájó részvétet költ. A háttérben egy pár könyv hever, Vörösmarty költeményei dísz kötésben, a többi rongyosan, papirborítékokkal... s legszélül egy kék tornyos nyoszolya látszik, meg egy törött zöld korsó. A mily szép a szerkezet, annyira jeles a kivitel is a legkisebb részletekig, s a mi e képet leginkább kedvessé teszi, az ama költészet, melytől az egész be van sugározva, mely a szegénységtől nem riaszt, de megnyer neki, mely nem ver le, hanem felmagasít, s egyszersmind a komposjnó gyönyörű egységének kifolyása, hogy minden a költő arcától nyeri e bűbájos benyomást, mint a hold fényétől a táj.“ Úgy hiszem kedvesebb dolgot nem tehetett volna a Hölgyfutár szerkesztősége, mint hogy e képet sajátjává tevén annak mülapjával lapja olvasóit tiszteli meg. Petőfi a nemzet költője volt, dalait a legparányibb ember ismeri, azért szólottám ily hosszasan az egy képről, de meg mintegy figyelmeztetni kívántam a közel lakókat, hogyha e hóban Pestre jönek el ne mulasszák annak megtekintését.

*•