Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

nem szereti Chassint, ki neki nagyon „vörös,“ mi után a forradalmi párt szélső elveit osztja, s egyik szemével a múlt „nyaktiléján“, másikkal a jövő ábrándos communismusán függ. Ezek az okai, hogy Petőfi nincs még annyira elterjedve a francziáknál, mint lesz rövid idő alatt a nagy szigeten.

l Igaz, hogy a német fordítások — sőt a fran- cziák is — hüvebbek az angolnál, Chassin könyve pedig azáltal is becses, hogy Petőfitől oly dolgokat használhatott föl, melyek eddig nem voltak közzé téve: de a más nyelvű fordítók nem bírnak azon két nagy előnynyel, melyek sir John Bowringot oly jelentékenyen támogatják, és a sikert mintegy biztosítják neki. Először is Bowringnak igen szép angol nyelve van, könnyen versel, összhang- zatosan rímez, s kifejezései dallamossággal bírnak. Másodszor: báró B o w r i n g irodalmi és társadalmi tekintély, mert jeles iró és nagy érdemű államférfi. Az ő kezéből szívesen veszik Petőfit az angol faluk kunyhóiban ép úgy, mint a londoni palotákban. A mit Bowring ád: az nem lehet rósz, — ez ama kedvező elővélemény, melyet támaszt. S midőn ily ismertetője támad nemzetünk azon költőjének, ki egykor nálunk a legszebb tavaszpacsirtája volt, úgy hisszük : mindenki örömest fogja hallani a feleletet a természetes kérdésre: ki ez a Sir John Bowring?

Most már öreg ember és angol baronet, ki 1792-ben (szép évszám a magyar történelemben is) Exeterben született, s egy kereskedő fia volt. Londonban tanult és csakhamar sok nyelv tanulására adta fejét. Hires „polyglott“ lön, s már fiatal korában bámulat tárgya, a mért húsznál több holt és élő nyelvet birt. így jött ismeretségbe az öreg Bentham Jerémiással, e nevezetes bölcsész és nemzetgazdászszal, kinek tanítványa lön, még pedig annyira kedvelt tanítványa, hogy Bentham őt hatalmazá föl végrendeletileg összes munkáinak kiadásával. így lépett Bowring az irodalom és nemzetgazdászat gyakorlati terére. Sok éviga hires „Westminster Rewiew“-t szerkesztő, miközben gyakran választék állami bizottmányokba, s külföldre küldözték az ottani kereskedelmi és államgazdászati állapotok tanulmányozása végett. Francziaországot, Schwei- ezot, Spanyol, Német és Magyarországot beutazván, gyakorlati ismereteiről több könyvet adott ki. De a költészetről sem feledkezett meg. — 1827-től 30-ig valami tiz kötet műfordítás jelent meg tőle: spanyol néprománezok, orosz, lengyel, szerb és cseh népdalok, cserkesz költemények, hollandi és flamm versek, a német Chamisso stb.

1830-ban Londonban adá ki „Poetry of the Magyars“ czimU 312 lapra menő nagy könyvét.

Ö volt az első, ki a magyar költészetet Euró