Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

mere tő I magától hallotta, hogy ajánlólevélét adott •a .költőnek hozzá, hogy marasztalnák őt nehány napig maguk közt Miskolcon, mert neki még dolga van birtokán, Petőfi pedig bizonnyal türelmetlenkedik és nem akar reá várakozni. Szemere kereste is már nála cs a két vendéglőben, mely akkoriban Miskolcon létezett, — de nem találták. Petőfi erre azt -felelte. hogy gyalog járta be a vidéket Vattáról Mfs- koleig, mert az, nagyon tetszett neki és egészen a Kis-Kunságra emlékeztette őt. Ottan metszette az erdőből botját is, mely kezében van. Egy kis eszmecsere után felajánlkoztam — beszéli Jóseffy — hogy elkísérem Lévay-hoz, de nem találtuk otthon, visz- szafeló menet egy kis emberke nagy cilinderrel a fején jön velünk,szemben. Ki az a kis ember a nagy kürtössel? — kérdi Petőfi. __ Hisz nagyobb a kalapja, mint a.gazdája! -Kis városban t. i. kell hogy ismerjék az. emberek egymást. Erre én azt mondtam: Ezzel a kis emberrel, számolni fog még valamikor az ország! Máday volt. aki tényleg később mint lelkész, midőn Schmerling 1800-ban Bécsből rendszabályozni i akarta a magyar protestánsok autonómiáját, szócsöve és tolla volt Zsedényi Edének, aki erélylyel és eredménynyel utasította vissza a pátenst.

Bemutattam egymásnak az urakat, kikhez később Vadnay Károly (ki később mint a „Fővárosi Lapok“ szerkesztője, Miskolc város orsz. képviselője és a hivatalos „Budapesti Közlöny“ szerkesztője volt) is csatlakozott, aki szintén rendes „kaszinó- tagja“ volt a Heilprin klubnak.

így töltött Petőfi néhány kellemes napot körünkben, aminthogy Szemere arra kérte volt Heil- print, hogy tartsuk ott „a iiut“ nehány napig, mig ő hazaérkezik. Petőfi akkoriban ugyanis bejárta az országot, mert Szendrei Julia, nem kosarazván ki őt végleg, egy évi gondolkozási időt kért ki magának. A költőnek nem volt türelme Pesten maradni, Németorszázba szeretett volna utazni, de erre nem volt pénze, kiadójával pedig összekülömbözött és igy nem kapott előleget. Úgy került akkor Miskolcra is.

Említettük neki, hogy Tompa volt előtte való napon itt Heilprinnál. kár hogy előbb nem érkezett. Mire ő azt mondta: Jobb, hogy nem találkoztam vele, mert összekülömböztünk egy keveset Pesten! Hogy? Mint?' — kérdeztük. — Hát mikor az Akadémia dijára pályázott egy munkájával, de Arany János nyerte el azt Toldijával. Én határozottan mondottam neki: Kár volt kikötnöd a nagyszalontai jegyzővel. Tudhattad volna, hogy ő lesz a nyertes! Bosszúságában beteg is lett és feküdt a Rókus kórházban egy ideig. Hát csak hadd papoljon most a bélyieknek!

Lévay angolul kezdett vele beszélni, mire ő azt mondta: „Kern tudok én egy kukkot sem ebből a uyelvből, annyit értek hozzá, mint a tyuk az ABC.- hez!“ — Hát hogy fordíthattad oly remekül Shakespeare Coriolánját? — kérdé tovább Lévay, Burns kiváló fordítója. Hát — mondja Petőfi — I.emouton egyetemi tanárnak kis leányával olvastattam cl az eredetit és ő megmagyarázta nekem. Ha nem is értettem jól — de éreztem, — igy jött létre