Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

A tanulók közt megvoltak a választottak; egyik gyönyörű novellát irt a képzőtársulat emlékkönyvébe, a másik szép költeményeket.

Az idősebbek közt a tejszín arcú, hosszú szőke hajú Jókai Móric, S.zücs Dániel, Pc tries Soma, aki utóbb neves festő lett; Áts Károly, Kalmár József, a zord, sötét arcú, torzonborz hajú Petrovics Sándor, utóbb pár évvel a fiatalabbak közt: Puzdor Gyula, Nagy Sándor (a volt csökülyi lelkész), az én csekélységem, stb.

Egyik kitűnő táncos volt, a másik szépen szavalt, mint Horváth. Még üvegemberünk is volt, az erős termetű Keblovszky, aki borozás közben úgy megevett két-liarom poharat, mintha csak pástétom lett volna.

Ha valamelyik tanulótársunk, vagy a város egyik notabilitása meghalt, a költészet tanára ösz- szehivta a versiró diákokat s kiosztotta a szerepeket: maga Puzdor búcsúztatja szüleitől; Nagy Sándor a rokonaitól, Koboz az ifjúságtól. A'z egész búcsúztatónak 24 óra alatt készen kellett lennie. A tanár összeillesztette, megfésülíte a verseket, s ezek fel lettek olvasva a koporsó felett. Akkor örültünk. Szinte jól esett, bogy zokogva sirtak verseink után. Most tudóin már, hogy csak egy csepp köny is mit ér a szemfedő felett! . . .

Az ifjúsági énekkar pedig Csonka Károly vezénylete alatt rázendi tette a gyászdalt s hullt a hant a koporsóra . . .

Akkor még gondolatunkban sem volt, hogy az irodalom egyik üstököse ott van köztünk és sugaraival egykor behinti az egész földtekét. Hogy a szabdságharcnak örök emlékét az ő neve is hirdeti, mig a világ világ lesz . . .

Akkor még nem tudtuk, hogy a leányszelid- ségü, hosszú szőke hajú ifjú lángeszével világokat jár be, hirdetve a magyar irodalom dicsőségét!

S hogy saját társai kiáltják ki a költészet királyának, babérkoszorúval, hódolva trónja előtti...

Egy vándor ifjú érkezett Pápára szegényes, megviselt, katonaruhában és gyalog. Eáradt volt s komor arcáról azt olvashattuk le, hogy ennek a fiatal embernek nem sok örömet adhatott az élet s valamit keres. Tán porszemeit a Pantheonnak?

Tán;

.„"Boldogtalan volt Teljes életében 2“

Megállt a piacon; körülnézett s épen jött feléje Boncz József tanuló, később szórnajomi lelkész, s kérdezte tőle az idegen, aki tetőtől-talpig „zöld hajtókás, sárga pitykés“ baka ruhába volt öltözve, feldúlt, beteges, de nagyon érdekes arccal:

— Ugyan kérem kegyedet, merre lakik a főiskolai igazgató?

— Mi célból keresi az igazgatót? —* mondott* Boncz József.

— Én Petrovics Sándor vagyok; be akarom mágain Íratni a tanulók közé.