Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
szában. A józan, okos magyar embernek élő képe Pergő Péter uram A vagyapá-'ba.n. Határozottság lüktet Petőfinek csaknem minden alakjában. Büszke is ez a faj; mint az a halvány katona, a ki tisztje gunvolására csak annyit szól : kipiroslik még ma arca, hogyha nem egyébtől, ellenség vérétől. Vagy mint az a kis béres, a ki kevélyebben ül a vendégoldalon, mint lován a huszár. Vagy mint Szilveszter, a ki nem ismer magánál nagyobbat, nem ismer kisebbet. A komoly méltóság koronája ragyog a Bolond Istók aggastyánjának fehér fején. A magyar hűség Andorlaki szolgájában, Jancsiban ölt testet. I (A hóhér kötele.') A maradiság ócska várába ! bástyázottan éli le napjait a magyar nemes, Pató Pál nr, meg az Írástól fázó Fegyveres Tamás. Elziillött, nemtörődöm ember Csigolya Dani, a Fakó legénypej leány örökivó magyarja. Magyar hetykeség berzeng Pinty urában és Biró Juliéban. Az egészséges, reális magyar szerelem két Petőn-alakja Panni meg Ferkó A nagyapá-ban; harmadik: Fegyveres Piroska A táblabiró-ban. Erősebb érzékiség lobogtatja már a halász Lidi vérét, a ki hajlik az urfi szavára. Magyaros vendégszeretettel ad ! szállást a garabonciás diáknak a Bolond Istók aggastyánja. Hazáját jobban szerető magyar lehet-e, mint a rokkantságát sirató Péter bátya, vagy a Lengyelországból hazalovagló Lenkei és százada? De komikum is tarkítja a magyar életet. A Furcsa történet öreg parasztja, a kedves vendégek, Megyeri, Orbán, Ambrus gazda, a jó tanító, a helység kalapácsa és társai: a magyar félszegségnek és rövidlátásnak szerető szívvel festett alakjai. Mégis talán legbecsesebb, mert legmélyebbről fakadó érzésünk: a humor. Kétféle humor van: édes és keserű. A Petőfié inkább édes, mint keserű. A magyar embernek olyan velejárója a humor, mint a napnak a melegség. Igazi magyar lelket úgynevezett csendes humor nélkül elképzelni sem tudunk. Petőfinek itt csak három humoros alakjára mutatunk rá. Az egyik Lehel, mikor áldomást mond a németre. Mikor már a komoly éltetések elzajganak, feláll szép lassan, hosszút simít bajuszán, szakáikén, arcát mogorva ráncokba szedi, hogy lelke annál vido- rabban verhessen szárnyaival. S elkezdi köszöntőjét. Eláldja a németet minden jóval, de úgy, hogy az áldásoknak hátulütője van s mindig az eláldottra vág. Egészen népi motívum, a magyar betlehemesek köszöntéseiben találunk ilyeneket :
