Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

„Legyen oly tőséged, annyi gazdagságod,

Hogy színig megtöltsön minden magyar zsákot Adjon Isten neked mindig bő nadrágot,

Hogy elférjen benne egész bátorságod,

S a mennydörgős mennykő ne üssön meg téged, Bízza a magyarra ezt a mesterséget!“

Ez a magyar humornak, mondhatni, a leg- triválisabb fajtája.

Bolond Istók már egészen más. A köny- nyelmüség szárnyát veszi vállaira, a csapcdárság pillangója, a ki szemébe kacag a legdühöngőbb zivatarnak, kiáll a legzuhogóbb zápornak s jókedvétől szivárvánvos lesz az ég. Leáztathat róla az eső minden ruhát, de egyet néni áztathat le: a filozófiát, ö a világon a legjobb keresztény, mert senkit annyiszor meg nem kereszteltek, mint őt az eső. Élete tarka, mint a szivárvány, jövendője fényes, mint a páva farka. Se országa, se hazája, ma itt terem, holnap ott; annak köszön, a kinek tetszik. Ilinél többet éhezik cs fázik, annál nagyobb az öröme, mert minél rútabb a jelene, annál szebb lesz a jövője. „Mig az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat!“ Ez a felséges- hitvallás adja meg Bolond Istók alakjának az általános emberi becset. Ennél mélyebben ki nem fejezte Petőfi sehol az emberi életküzdelmek értékét, és ennél pirosabb reménységgel soha nem vigasztalta magát. Bolond Istók: az ember, az igazi ember, a milyennek kellene lennünk mindannyiunknak. Az élet titka: szépnek találni az életet, megelégedni a jelenvalóval, akkor nincs messze a boldogság. Az élet célja: a család, a család célja: a fajfen- tartás. Bolond Istók is ebben leli meg boldogságát. Művészileg is értékes itt az Istók lassú meg- komolyodása a boldogságnak lassan rászállása alatt. Nagyszerű, bogy egy ember mint tesz boldoggá másokat. Az Istók verőfényes lelke beragyogja az aggastyán és unokája bánatos lelkét, mint a napsugár a komor falakat. Úgy tűnik fel, mint egy bokor virág, mely színessé és illatossá teszi az elhagyott telket.

Egészen sajátságos, mondhatni angolos humor lüktet a Hiripi Gáspár rajzában. (A hóhér Icölele.) Egy hihetetlen, rémes történetnek ■ csodálatos módon eleven alakja. Vörös arcú, rongyos ember; bámulattal hajlik meg az előtt, a ki nála is jobban tud inni. Latin idézetekkel és Gvadányi verseivel tarkázza beszédét. Gvadá- nyit azért szereti, mert ő irta a Peleskei nótáriust; már pedig Hiripi is nótárius volt, mig súgó nem lett, és súgó volt, mig csavargó nem lett. Vígan dalolva vágja az országút porát. Zsebkendőjét is beissza. Hasonlít Falstaff Jankó- . hoz: dicsekvő, nagyivó, könnyelmű, kedélyes.