Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

műfordítással s irodalmi dolgokkal foglalkozott, de jól értett a gyáripari reklám-cikkekhez is. 0 volt, aki a csereviszonyra alapított párisi Bonnard-iroda s a még akkor kevéssé ismert Christofle-féle eziistözött pakfong áruk mellett hatalmasan fútta meg a kürtöt Csakúgy sziporkázott e cikkeiben az elmésség s a rábeszélő ügyesség néha ékesszólássá fokozódott bennök. Egyik még most is előttem fekszik, az ő kalligrafikus Írásában, melyet e végett adott át, hogy valamely magyar lap számára fordítsam le. Meg is jelent az, ha jól emlékszem, a Török János »Magyar Sajtó«-jában, melyet az öreg ur Bécsben indított meg, az ottani sajtóhatóságtól nagyobb engedményekben s enyhébb bánásmódban részesülvén, mint a pestitől, melynek garázda főnöke Prottmann volt.

Egyszer levelet kapok jó Kertbenytől — ezt is a kezemben tartom e pillanatban — melyben tudtomra adja, hogy lakást változtatott. Nem a Bogner- utcában, hanem az Alserstrassén lakik most, a 4-ik szám alatt. Keressem föl mentül elébb. Tehát egészen a közelünkbe hurcolkodott! No ez derék! Sietek is ki a nagy utcára, keresem a 4-es számot, de csak nem akadok rája. Láttam ugyan ott egy nagy 4-est, de előtte egy policájkatona sétált föl s alá. Itt nem lak- hatik. Pedig bizony itt lakott. Nem is a maga jószántából, de muszájból. Nem követett el az istenadta semmiféle nagy bűnt, ha csak a Kossuth levelét nem találták meg nála; mert néha nagy titokban mutogatta nekünk a »Herr von Widderweg« köszönő levelét, amért megküldötte neki a német Petőfit, Ha már most én fölkeresem, talán engem is ott fognak, mint holmi fiók rebellt! Mit szólanának hozzá az én édes szüleim ? Egy percig haboztam, aztán neki duráltam magam, a három őrállomás cererbusain vitézül keresztül törtettem, mig végre a nyájas, rózsaszinképű, pohos tömlöctartó, elejébe vezetett a fogoly Kertbenynek, a ki a közös társalkodóban ült és szivarozott. Hát biz ő adósságokért volt ide csukva, mivel még akkor fen- állott az osztrák Clichy, a hová az elkeseredett hitelezők záratták az adóst és — rátéve a holt követelésre az eleven pénzt — még ők, a manichaeusok, viselték az eltartás költségeit.

Sokat vándorolt ki innen Kertbeny, a mi azt jelenti, hogy sokszor is vonult be ide, mert adósság- csinálót csak egyet ismertem nálánál különbet: a szintén nem régiben elhalt, hasonlóképen magyar származású, szellemes H. M.-t, ki csak narancsért tartozott 800 forintjával a hires T. füszerárus cégnek. A mikor