Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

r

Kertbenynek pénze vagy csak hitele volt: jobb napokat nem élt senki, mint ő és convivusai, kiket bőséges ebédekre és tartalmas vacsorákra hívott meg magához. Épen ilyen symposion alatt történt, hogy rajta ütöttek a rút manichaeusok, amely veszedelemből úgy vágta ki magát, hogy — amint ezt nem régiben részletesen elbeszéltem — hirtelen pincérnek állott be, azaz a szent hermandad szeme láttára hordta föl nekünk az ételeket s olyan helyesen kellnerkedett s csapkodott körülöttünk a szalvétájával, mintha teljes életében egyebet se cselekedett volna s oly meggyőző- leg, hogy a szalvétájával szép szerével ki is hessegette a csúnya hitelezőket és a rendőri biztosokat. Ami azután következett, az igazi szaturnália volt : nekünk, lekötelezett s éhes híveinek, szolgált ő mind végig, ainig aztán egy nagy szivarfüstös, borpárás felhőbe csapott össze fejünk fölött minden, mely felhőnek vidám ötletek voltak a villámai s harsogó kacagás a menydörgése.

Dalaim, mik ilyenkor teremnek,

Pajkossági fiatal lelkemnek —

travesztáltuk oda Kertbenynek, aki, asztalkendővel a karján s egy roppant regáliával a szájában, szunyókált egy pamlagon, melyen egész hosszában elnyúlt.

Elbeszéléseiben, amelyeket jó taglejtéssel debi- tált nekünk, sok volt abból a képzelmi fölöslegből, amelyet Champfleury a becsületes emberek hazugságának mond. De előttem az előadás ügyessége s az az inspiráció, melylyel az ő élményeinek sorát hevenyészve tovább fűzte, művészi becscsel birt. A göthei költészet és való úgy egymásba olvadtak abban, hogy nehéz lett volna külön választani egymástól, amit egyébként meg sem kísérlettünk. Miért is fosztottuk volna meg magunkat egy jól kigondolt, finoman szőtt s élénken színezett mese élvezetétől ?

Bátyja, Benkert, jeles festő volt — festő, aki szinvakságban szenvedett s amolyan szürke képeket állított ki. Arit, a jeles szemész, előadásaiban akárhányszor hozakodott elő ezzel az érdekes esettel, melyről már a Kertbeny elbeszélése előtt volt tudomásom. De a fiúk épen ebben tamáskodtak s mulatságos volt látni, barátunk milyen erőtlenül s vergődve bizony- kolta az ő testvére sajátságos hiányát. O csak a merész állítások védelmében volt erős és meggyőző. E részben igazi katonai természet, aki csak a rossz pozíciók ellen intézett rohamok visszaverésében mutatja ju hagy vitézségét,

Feitünőkép ezer és egy kalandjában sohasem fordult elő a szerelem. Vagy nem is kereste, vagy