Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

ták, hogy munkásságukat ezentúl a szépirodalmi lapoktól, t. i. az »Életképekétől és »Pesti divatlap «-tói, melyeknek eddig hű dolgozótársai voltak, megvonják s erejüket nagyobb dolgozatokra, különösen egy általuk megindítandó irodalmi vállalat kiállítására fordítják. Vahot Imre kollegám ez úgyszólván égből pottyant írói összeesküvést nevetséges színben iparkodott föltüntetni; én azonban komolyabb szempontból tekintvén a dolgot s ily sok jeles ifjú erő elvonulását a szépirodalom teréről érzékeny veszteségnek tartván, néhány hónap múlva, mikor a szenvedélyek kissé már kitomboltak, szívélyes levelet intéztem a »tizek tanácsá«-hoz, melyben őket a visszavonulásuk által szépirodalmunknak okozandott kárra figyelmeztetve fölszólítottam, hogy félretéve minden mellékérdeket, lépjenek újra a pályára, melyre erkölcsi és honfiúi tekintetben hivatva vannak, emelve sajnosán nélkülözött munkálataikkal a divatlapok közül bármelyiket, melynek iránya meggyőződésükkel összehangzik. — Se barátságos felszólításomnak az a kedvező eredménye lett, hogy a társulat, közmegegyezéssel, magát feloszlottnak nyilvánítá és közre- munkálását lapomban továbbra is megígérte. Fiatal barátaim emberül be is váltották Ígéretüket, s a sort mindjárt Jókai kezdé »Sonkolyi Gergely« című hú- mordús beszélyével. Követték őt egymás után Degré, Lisznyay, Petőfi (»Az őrült« és »A csárda romjai« cimű gyönyörű költeményeivel) és a többiek. Tompa »Hajnalka«-virágregéjét a következő sorok kíséretében küldte be hozzám:

»Tisztelt szerkesztő úr! Társulatunk feloszolván, bátor vagyok e verset küldeni, legelső és legnagyobb kérésem lévén: legyen szives nekem az »Életképedet megküldeni e cim alatt: »Tompa Mihály bejei papnak Tornallyán.« Némi irodalmi újdonságul írhatom, hogy e napokban egy igen érdekes ajándékkal lepettem meg; ez egy igen szép ezüst billikomily körülírással: »Tompa Mihálynak Recsky András 1846.« Ezen urat én sohase láttam, csupán irodalmi működéseim nyomán juték e szerencséhez. Ne csudálja kegyed, hogy örülök rajta. Tisztelettel maradtam Bején, dec. 12 d. 1846, alázatos szolgája Tompa Mihály.«

E nehány sor eléggé kitünteti Tompa szerénységét, a kinek nevét pedig akkor már magasztalólag említék és hangoztaták mindenfelé az országban. Az egyszerű falusi ember, a ki Tompát megtisztelő, önmagát tiszteié meg, s tiszta szívből és meggyőződésből eredt elismerése annál inkább megörvendeztethető a jeles költőt, minél fukarabban szokták volt hazánkfiai, kivált a sima padolatok patchouliszagú légköréből, kitűnő szellemünket ily ovációkban részesíteni.

Nem sokára azután egy tavaszi nap reggelén személyesen köszöntött be hozzám Tompa, Jókai és Petőfi társaságában, s magával hozta lapom számára