Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
dott dolog, hogy a kor politikusai közűi igen sokan, különösen az ifjabb nemzedék tagjai, a francia irodalomból kölcsönözték a magok politikai meggyőződését és felfogását, hiszen Lamartine-nek a Girondiak történetéről Írott könyve képezte igen sokak politikai ma- nualéját. Ez a könyv, melyben a positiv statustudomány és objektív történetírói felfogás helyét a költészet nemes idealizmusa és naiv rajongása pótolta. Panaszkodik is ez ellen a nemzet egyik-másik positiv tudású államférfia, ki a század nagy problémáit csupán csak a reális politikai felfogás és érettség segélyével hitte sikeresen megoldhatni, nem pedig a költészet merész és gyakran irreális bátorságával. Nem kevesen voltak a kor szereplő férfiai közűi, kik a Heine-Börne-féle szabadelvű irodalmi felfogást akarták érvényesíteni a tényleges politikai kérdések tárgyalásánál, kiknek szívét és eszét Beranger népért rajongó múzsája a demokrácia és népszabadság idealisabb felfogására ösztönözte. A Verbőci tudása már nem volt többé amaz egyedüli arkánum, mely magában is biztosította a magyar államférfim nevet; hanem irodalmi műveltségre és bölcsészeti felfogásra, tanultságra is volt már szükség. Az európai statustudomány és műveltség színvonalát is mindegyre jobban kezdik emlegetni. De másfelől a költő sem elégszik meg ama tárgytalan klasszikus művészeti felfogással, mely az előbbi évtizedekben, mint a nagy költő egyedüli feladata és ismertető jele tekintetett; hanem a nemzet és a nép érzéseinek, vágyainak tolmácsolójává szegődik. A kor uralkodó társadalmi és politikai eszméi megpendűlnek a költők húrjain s a művészet idealizmusa nem csak szebbé teszi a politika eszméit, hanem beviszi a gyakorlati élet kérdései elől elzárkózó idealisták szívébe is, és a gondolat tárgyát az érzés és szenvedély tárgyává téve, annak tartós és erős hatását biztosítja a nép minden rétegében. A költészet ez időben az itt vázolt általános társadalmi, politikai és irodalmi áramlatoknak nem csak hű kifejezője, hanem igen sok tekintetben éltető eleme is. A költők soraiban mind szélesebb elterjedést nyer az a meggyőződés, hogy a költőnek kora érzései és eszméi tolmácsolójának kell lenni. A magyar irodalomban Kazinczy által képviselt »odi profanum vul- gus«-féle elv nem csak kihalóban, eltűnőben van, hanem megismert egyoldalúságánál fogva örök biztosítékot nyújt egy jövő kor lehető klasszicizmusnak minden ízlésbeli tévedései ellen is. Rámutattunk e sorok folyamán, hogy miként fordul Kisfaludy kezdeményezésére az irodalmi ízlés a népköltészet felé, hogy miként
